Madách Stúdió

Talán nincs is más olyan korszak, amelyik messzebbre esne a miénktõl. Holott nem többre, csupán félévszázadnyira vannak a szereplõi. A végzet szorításában küszködõ görögök, a vérben gázoló Erzsébet-koriak vagy akár Napkirály polgári alattvalói, mind-mind jobban hasonlítanak kortársainkra, mint az angol szalonok alakjai. Nélkülözik az élet levegõjét, ami jellemzõ lehetett a belterjes miliõre.

A léghiányos állapot alighanem betudható a társalgási színmű avíttas műfajának is, amelyet minden törekvése ellenére Thomas Stearns Eliotnak nem sikerült megújítania. Mára szinte mulatságos ambíciónak tetszik, hogy Alkésztisz és Admétosz, nemkülönben az eltávozott hitvest visszaadó Héraklész antik históriáját a Koktél hatkor sápatag társaságába csempéssze be. Ha ezeket a hölgyeket és urakat megérintenék az ókori hősök formátumos szenvedélyei, már nem lennének azok, akik valójában. Az indulatok szétrobbantanák a társalkodó párbeszédeket, mindannyian levetnék a kényelmetlen toaletteket, szó nem lenne koktélról. Inkább mérget innának vagy itatnának.

Maradnak a felszínes érzelmek, megbántott hiúságok, bizonytalan sérelmek, még bizonytalanabb elszánások. Ezekből lehet gazdálkodni a Madách Stúdió bemutatóján, amelyet Ács János vállalt magára. Nemrégiben e rendező a lelkek sötétlő mélyére kalauzolt, amikor a Boldogtalanokat tette a Nemzeti stúdiószínpadára. Ám képtelenség drámát sajtolni abból, ami sekélyes, üres. Vagyis: ami sekélyességről, ürességről szól. Márpedig az Eliot-mű egy nyomatékos - nem is annyira mitikus, mint inkább misztikus - vonulata, amelyben halált, poklot, ördögöt emlegetnek, nem engedi, hogy a szerző kijelölte csapásról a színjáték letérjen, s inkább szarkasztikusan mutassa meg e vérszegény nyűglődőket, akiknek az udvarias formák közepette már a tulajdon érzelmeikről sincsen fogalmuk: kihez tartoznak valójában, s kivel élnek csupán együtt. Ha körülnézünk alaposabban, ilyeneket már találhatnánk a mi társadalmi elitünkben is, a fogadásokra, partikra vagy éppen premierekre járók között. De ahhoz, hogy nevettető panoptikum kerekedjék belőlük, nemcsak egy megfelelő szövegkönyv hiányzik, hanem olyan színészgárda is, amelyiknek a vérében van a humor, az irónia, mi több: a vitriolos gúny. A Madách Színház társulata régóta nem ilyen.

Béres Ilona
theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Szépen belakják azt a szalonberendezést, amellyel Götz Béla több stílben komfortot teremt. És felöltik Gyarmathy Ágnes kosztümjeit, a dámák előnyösebben festenek, a férfiak riasztóan. Van rosszul szabott szmoking, totyakos nadrág, hullámzó aljú zakó, a cipők legfeljebb ide, a körútra jók. És nézzük meg, mit hogyan szervíroznak a zsúrkocsin. E szegényes gazdagok olyanok, ahogy csak az avatatlanok képzelik a "hight society" köreit. De annyi baj legyen. Illetve: annyi baj lenne, ha a színjáték nem merülne ki abban a szenvtelenségben, amely az írott opusnak is sajátja. Egyedül Kiss Mari lében kanál Julia Shuttlethwaith-je örvendeztet meg színesebb pillanatokkal, amint az ernyőjét vagy pénztárcáját keresve lábatlankodik, vagy pusztán kíváncsiskodik, bár szerepének "transzcendens" rétegével már nem tud mit kezdeni. Ahogy e tekintetben mások is tanácstalanok. Kópés mosollyal kendőzi Alex sejtelmes küldetését Cseke Péter, aki fedőakcióként főzőcskézik. Kedélytelenséggel, már-már komorsággal jelzi idegen voltát Pusztaszeri Kornél, aki mindinkább terelgeti az eseményeket.

Így Celia sorsát is, amely - hírül adják - tragédiába vezet. Balla Eszter pályakezdő sutasággal, olyan sótlanul adja, mintha a leányzó nem is volna szerelmes, s nem készülne még csalódottan is merész életre távoli kontinensen. Utazik Peter is, Szerednyei Béla szerint nagyjából akkora elszánással, mintha csupán egy másik szalonba látogatna el. Mintha senkivel semmi fontos nem történne. Csak Dunai Tamás gyűri a lelkét elhagyott Edward Chamberlainként, de egyetlen megrendítő pillanattal sem facsarja meg a publikum szívét. Lavinia, aki elment, végül is visszajön. Már látjuk, ott van a fanyarul csücsörítő Tóth Enikő személyében, aki vagy nyársat nyelve közlekedik, vagy pózban hever a kanapén. De mintha ott sem lenne. Miért is volt a hajcihő? Nem mindegy?

BOGÁCSI ERZSÉBET

 

NKA csak logo egyszines

1