Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Alex, az ifjúözvegy keramikus kötényben ül a konyhaasztalnál, egy apró õsanyafigurát mintáz. Kinn autó fékez. A motor jellegzetes, felbõgõ elhalásából sejteni lehet: nõ fog betoppanni. Jane érkezik, már a küszöbrõl megvallva, hogy simára tolatta Clydék fuksziáját. Jane Volvója orrába kisvártatva beleszáll Sukie járgánya: az expozíció népe összegyûlt. A bonyodalom hírnökduója sem késlekedik: a fuksziabaleset sértettje, a szomszéd Felícia fuvalkodik be, hóna alatt Clyde nevû férjével, s az ajkáról pereg a döbbenet: az eastwicki kastély parkjában veszélybe került a nemeskócsagok természetes költõhelye. Egy New York-i illetõ megvette a birtokot, le akarja buldózerezni az õsparkot! Golfpályává alakíttatja, már ki is vonultak a földgyaluk. A huszonnegyedik órában vagyunk!

Percnyi esélyük sincs a nemeskócsagoknak. Az újgazdag idegen réges-rég beevezett valamilyen csatornán a csütörtöki szeánszokra összejáró szinglik lelkébe: az özvegy Alextől látatlanban megvette az életművét, a frissen elvált Jane riportra van rendelve hozzá, Sukie pedig hajadon. Talán a vajákosság hatalma által, vagy egyéb boszorkányos fondorlat eredményeként, csöngetnek. Daryll, egy középkorú, középtermetű, slamposan elegáns férfi áll az ajtóban, hóna alatt halom papír, kezében pufók ősanyaszobrocska, és nyomban benyomul. Gáspár Tibor. Lenyűgözi, meghódítja, birtokba veszi; előbb ámulatba, majd teherbe ejti a szolgálatába szegődött álfeminista hölgyosztagot, hogy aztán tüneményes papucsférjjé zsugorodjék. Szinte a negédbe süppedő végét sejtjük a darabnak, amikor megvillan hirtelen a démonikus férfierő: Daryll szuggesztív akaratából, Clyde lemészárolja az asszonyát. Új viszony kezdődik, a vágyakozó rettegésé, amelyben előbb visszafogadják a kirekesztett sátánt, majd - egy kudarcos elveszejtő szeánsz után - kultikus fegyvereikkel, álmában valóságosan agyondöfik.

John Updike műve nyomán Tasnádi István írta a nyíregyházi színház számára az Eastwicki boszorkányok című opust, 6 szereplő, 6 jelenet, 6 fegyver alcímmel. A darab egészen a mai ízlésünk szerint való. Semmilyen rokonság nem fűzi filmélményünkhöz, ahhoz a bizarr boszorkányvígjátékhoz, amelyikben Jack Nicholson jelenítette meg ördögi lényként a férfit. Tasnádi Eastwickje amerikai kisváros ugyan, ám lazán beleképzelhetjük kastélyát a zuglói zöldövezetbe, vagy a nagyvárosaink kertségi világába. Csik György látványkompozíciója is "hazafelé" utal. Az egyterű földszinti rész, az előkertre néző panorámaablak, az emeletre telepített háló- és halószint (ott likvidálják Daryllt) - a magyar jóléti lakberendezkedés másodvonalának stílusa. A megidézett település társadalmi terjedelme túl kicsi ahhoz, hogy lakóinak titkai lehessenek egymás előtt, de elég nagy ahhoz, hogy nők és férfiak másik párra találjanak a megunt régi helyett. A hagyományos, a harmincas évek amerikai kisvárosának kodifikált képmutatásrendszerét a bonyodalomhírnökök jelenítik meg. Puskás Tivadar "pinabubus... megvolt neki már az egész vonós szekció. Az első hegedűssel kezdte, aztán jött a második hegedűs, aztán én a csellómmal... (brácsámmal...)" - hencegi Jane. Ekkor még a puritán szemlélet dívott: a szexualitást a helyén, a hálószobában művelték. A történelem menetében, az életstílus változásával aztán a szex lassan közösségi társasjátékká, szocializáló tényezővé vált, melynek a mikroközösségek - a kisvárosnyi falvak - adtak helyet. Titkoltan, de mindenki szeme előtt és hallgatólagos beleegyezésével bontakoztak ki a házasságon kívüli viszonyok, és ezek a kalandok egyre vadabb színt öltöttek. Clyde, a konvencionális nőfaló a hárem láttán megütközik, zavarában médiummá válik. Daryll el bírja pusztíttatni vele a tulajdon nejét. Talán azért ölet, mert megérzi az asszonyban a képességei határát. Pregitzer Fruzsina Felíciája nem játékba vonható: nem formális, hanem zsigeri szingli. Továbbá, a normál nemi alapélményeken kifejlődött férfi idegrendszer számára kezelhetetlen a neurózisa is. Persze, gyilkolhatott Clyde projektív (indulatátvivői) alapon is, az asszonyában vélve akadályát az irigyelt háremlétnek.

Kuthy Patrícia, Gerle Andrea, Gáspár Tibor és Széles Zita

Updike férfialakjai többnyire masszák, arctalan lények. Az író Tasnádi Istvánnak, valamint Tasnádi Csaba rendezőnek és a két színésznek sikerül rákényszerítenie bennünket, hogy megértsük: egyazon történetnek végtelen számú olvasata és értelmezése lehetséges. Daryll csöppet sem sátán, nem vérnősző barom, inkább érzékenységgel, fantáziával és cinizmussal teli figura: tanulmány a szexualitás mibenlétéről, pontos arckép egy férfiról, akinek soha nem kellett döntéseket hoznia (a nők vagy a körülmények tették meg helyette). Következésképpen, a nők láthatóan sokkal érdekesebbek, ők a kompetensek. Mindenki előtt és fölött Alex - Széles Zita filozofikusan érzékeny/érzéki megformálásában. Ő Daryll teremtője, a Jane-nel és Sukie-val való kapcsolatának szárba szökkenése idején szinte szurkol nekik, találjanak egymásra, legyenek közösen boldogok. Ugyanakkor, az általa elkövetett bűnért felelősséggel tartozik: társtettesnek, felbujtónak tekinti magát abban, hogy a házba költözött rettegés semmissé teszi összes emberi indítékaikat. Gerle Andrea (Jane) és Kuthy Patrícia (Sukie) hálás áldozati szerepre vannak kárhoztatva. A rendező engedte játszó szabadság kereteit kitöltve, alkoholba/narkóba mártott személyiségként, érzékletessé tehetik az amerikai (?) társadalom mozgásának jelképpé emelhető, vagy jelképpé emelkedő történéseit.

Az előadás borzongató elmélkedés a szexualitás mibenlétéről, amelyben megjelenik tudatunk horizontján a filozofikus idő-tér viszonylat is. Daryll kitöltötte életében a számára kívánatos teret, ezért önként lemond a maradék időről. A bölcselkedés azonban nem kötelező. Aki egy hosszúra nyúlt felvonásnyi melohorrorra vágyik, jó helyen kopogtat a Krúdy Stúdióban: megélheti az előadást kereskedelmi tévéadók valóság show-inak alternatívájaként.

BALOGH TIBOR

 

NKA csak logo egyszines

1