Kamra

Nem is olyan rég mutatták be a Turandotot az Új Színházban, gyönyörû látványvilággal, Györgyi Anna remeklésével, s most itt az újabb Turandot-adaptáció. A szinglitörténetek közepette, úgy tûnik, valahogy megint fontossá vált a boldog szerelemre rátaláló Turandot. Nem véletlen, hisz e keleti rémmese sajátos Makrancos Kata-történet, ugyanakkor könnyen szinglihistóriává is hangszerelhetõ. Ahogy tette azt Bozsik Yvette; csakhogy õ még ezen is túlment. Egyszerre deheroizálta a férfi és a nõi nemet, a feminizmust, a házasság intézményét, a nõ-férfi viszonyát, ráadásul groteszk módon kifordította a Turandot-sztorit is.

Bozsik Yvette-nél fokozatosan negatív előjelet kap minden - mindennek és mindenkinek groteszk képét, "trónfosztott" állapotát mutatja, így válik keze alatt az előadás feminista paródiává. Persze nagy vonalakban rendre az eredeti Turandot-történet is visszaköszön, a fejlevágásokkal, a talányokkal, csak épp a királylány most itt egy ünnepelt, elérhetetlen, feminista fotómodell, Kalafja pedig tudathasadásosan duplikálódik: egy nőiesen érzékeny, valódi Kalafra (Keresztes Tamás) és egy érzéketlen, győzni akaró macsóra (Vati Tamás).

Hagyományosnak tehát a legkevésbé sem nevezhető Bozsik Yvette Turandotja. A látvány viszont itt is, akárcsak az Új színházinál, meghatározó: egy gőzfürdő adja a helyszínt két medencével, kabinsorral, pihenő/masszírozó sarokkal, elfüggönyözött konditeremmel. Ám e fürdőt Khell Zsolt némileg még megbolygatja néhány multimédiás eszközzel: egy tévékészülékkel, kivetítővel, bőrönddé applikált monitorral, fényreklámszerű betűkijelzővel (mely hol a helyszínt, hol az időt, hol a hőmérsékletet, hol az áriaszöveget, vagy épp Turandot méreteit mutatja a brechti örökség modernizált változataként). És e két divergens, egymáshoz kevéssé illő s egymásnak ellentmondó közeg fura egyveleget alkot, és izgalmasan reflektál egymásra. A gőzfürdő intimitást, meghittséget sugall és introvertáltságot indukál, a média világa immanensen extrovertáltságot, az intimitás hiányát. Bozsiknál mégis épp ez a "csatorna" mutatja majd a lélek belső, legrejtettebb zugait s az én elfojtott vágyait, szorongásait.

A díszlet bizarr hatását fokozzák a fal rejtett kis ajtói, amelyek mögül egy adott pillanatban giccsbe hajló keleties képek villannak elő. Mindez együtt fura keverékét adja az ősi keleti és a modern európai közegnek. Ilyen groteszk, szinte kaotikusan eklektikus maga az előadás is: Bozsik stílusokat, kultúrákat, technikákat, hangnemeket kever rendkívül magabiztos kézzel és tudatosan.

Az előadás Kalaf (Keresztes Tamás) kézi kamerával rögzített lélekboncolásával kezdődik, melyet mi a tévén keresztül látunk. S a pszichoanalitikus (Lukáts Andor) hathatós munkájának köszönhetően az előadás végére Kalafból tökéletes transzvesztita válik. Ám metamorfózisa fájdalmas, szinte nekünk is fáj, ahogy Keresztes egyensúlyozni próbál nemcsak tűsarkú cipőjén, hanem a lélek hepehupás tájain, s ahogy megjeleníti Kalaf önmagától és új szerepétől való megrettenéseit, megszeppenéseit. Nemi pálfordulásától függetlenül azonban ő is megszállottan eped és teper a ridegen magabiztos Turandotért. De hogy mire vágyik valójában: a nőre, a nő szerelmére, vagy arra, hogy olyanná legyen, mint a csodált nő - nem tisztázott.

Mint ahogy az sem, mi volt előbb: a hajlam, amit Turandot csupán felerősített benne, vagy Turandot hatása, ami maga okozza Kalaf nemi elbizonytalanodását. Kalaf latens transzszexuális, vagy a pszichológus szuggerálja csak belé, rávetítve saját elfojtásait?

Mindenesetre a feminista Turandot mellett - aki szintén csak a férfiak viselkedésére reagálva keményedik kegyetlenné, rideggé - nemi identitásválsággal küzd és nőiessé puhul az egész férfikar: egyik pillanatban még ágyékkötőben jógáznak, a másikban már férfimodelleket imitálnak a kifutón, megint másikban szinkronúszónőkként pózolnak, s vézna vagy férfiasan izmos testükön a női dressz mulattatóan szánalmas és "férfialázó". A férfiak Turandot hatására tehát konkrétan is kivetkeznek magukból, Turandot szépségének ereje pedig szó szerint is a víz alá nyomja őket. Persze, hogy nem tudják megnyerni s legyőzni Turandotot, annak ellenére, hogy csaholó kiskutyaként megszállottan követik, hajtják.

Nem csoda, ha Turandot belemenekül a rávetített pózba, s már nem is attól szenved igazán, hanem elvesztésének lehetőségétől: kétségbeesetten méregeti súlyát, kerületeit - az önkínzásig hajszolja a szépség trendi változatát. Hiszen tudja, a szépség hatalom, és csak addig tud erős lenni, addig számít, amíg meg tudja őrizni annak legalább a látszatát. (Bozsik Turandotként szorongó csábító, frusztrált vamp, s rabul ejtően erőteljes szexuális kisugárzása van.)

Turandot igazi színrelépése egy bőröndben történik, amelyben Turandot csomag, nyeremény és teher egyszerre; más szempontból reprezentatív holmivá, hordozható szexuális tárggyá degradálódott nemiség és fogoly; ugyanakkor a bőrönd megfejtendő kódkombinációja utal a történetbeli halálhozó találós kérdésekre is.

E bőröndöt egyedül Kalaf, az örök más képes kinyitni, ám ő sem a kódot fejti meg, mert bőröndnyitásban az nyer, aki megőrizve némileg józanságát, egyszerűen csak kinyitja a cipzárt, s nem bíbelődik mindenféle számkombinációval.

Mégsem Kalaf, hanem egy rezignált kívülálló képes csak "leénekelni" Turandotról a férfiinget. Ám Bozsik még az egymásra találás, egyenrangúság rövidke pillanatát is a leghatásvadászabb romantikus-erotikus filmeket idéző giccsbe fojtja egy vízzuhataggal, groteszkké téve s ellehetetlenítve azt.

A gőgös Turandot - aki utálja a férfiakat, s retteg az anya- és feleségszereptől (ezt szintén egy videóra rögzített vallomásból tudjuk meg) - végül elnyeri méltó büntetését is: a fent említett férfiban, egy egyszerű karbantartó munkásban (Vati Tamás képében) emberére akad, s az leigázza, teljes önfeladásra készteti. Épp azzal vívja ki Turandot figyelmét, hogy abszolút érzéketlen marad bájai iránt, s nem áll be az érte epedezők sorába. Ez felkelti a hiúságában sértett Turandot vadászösztönét - így megkezdődhet a harc a férfi és a nő között.

A legszebb rész épp e viadal (amelyben hol egyikük, hol másikuk kerekedik felül), majd Turandot meghunyászkodása, betöretése (Turandot a férfi asztalának, lábtartójának ajánlkozik). A héja-nász után végül kentaurrá forrnak össze - egy test lesznek, ám ekkor is a nő az, aki a férfiba kapaszkodva, alázatosan, meghajolva követi őt. Turandot szexuális rabszolgája, a férfi innentől már azt tehet vele, amit csak akar, egész a megalázásig. A boldog feloldódás helyett keserűen groteszk a vég.

A pszichológus alakja és szerepe végig nem tisztázott: megváltó-e némi sztárallűrökkel, aki gyógyítón felszabadítja az elfojtott vágyakat, a valódi ént - Kalafból a női lelket, a kevély, feminista Turandotból az alázatosat -, vagy ripacs kókler, aki csak fájdalmat okoz, s ártón kiszabadítva a szellemet a palackból rabságba, illetve majdnem öngyilkosságba hajszolja betegeit.

Bozsik Yvette a nemek harcának jelenlegi állásáról szól önvallomástól sem mentes keserű iróniával, ám most ezt a harcot s az önfeladást - a Holtodiglan című koreográfiájával ellentétben - a szexualitásra redukálja.

MARIK NOÉMI

 

NKA csak logo egyszines

1