"Én, N. N. a S. Pataki Iskola könyvtárosa, szentül ígérem, hogy a törvények szerint a communitas minden hűségemre bízott javait hűségesen megőrzöm és kezelem. Mindenekben nem a magán-, hanem a közhasznot tekintem" - szól a Sárospataki Református Kollégium 1621-es törvénye.

Ez a törvény a sárospataki könyvtár (és iskola) létének első, írásos dokumentuma. Ami megelőlegezi, hogy a református kollégium könyvtára jóval korábban alakult, a hagyomány szerint 1531-ben. Az első könyvtárrendezést a kutatás még a XVI. századra teszi, ám írásos nyoma csak az 1623-as rendezésnek maradt, amikor is 296 könyvet tartottak nyilván. (Hogy miként gyarapodott és vált kiemelkedő könyvek többszázezres gyűjteményévé a sárospataki bibliotéka, az külön fejezetet érdemelne.)

A védelem, a féltés vezette a könyvtár őreit, amikor a második világháború idején menteni akarták a könyvtár legértékesebb részét, az ősnyomtatványokat és más könyvészeti ritkaságokat. Ezért azokat két budapesti bank széfjébe rejtették. Hiába, a könyvek 1945 februárjában "fogságba" estek. S bár a könyvtár még azon év tavaszán megpróbálta visszaszerezni a 173 kötetet, nem járt sikerrel. Csak 1993-ban vehették hírét, hogy a kulturális javak visszaszolgáltatására 1991-ben alakult közös orosz-magyar munkacsoport magyar kutatói Nyizsnyij Novgorodban azonosítottak egy Sárospatakról elszármazott kötetet. Nevezetesen Boetius: De consolatione philosophiae libri V. (Öt könyv a filozófia vigasztalásáról) című, 1473-ban, Nürnbergben kiadott gyönyörű nyomtatványt.

Ez az újkori sorsfordulat, de még inkább a mű könyvészeti értéke indokolja, hogy ez az ősnyomtatvány, amely még színes iniciálékkal, díszítésekkel utánozza a kézírásos kódexeket, központi helyre kerüljön a visszatért könyvek Nemzeti Múzeum-beli tárlatán.

A nemrégiben hazaérkezett 136 könyvet ugyanis június 15-ig kiállításon mutatják be Budapesten. Ezt követően Pápán és Debrecenben mutatják be őket, majd visszakerülnek jogos tulajdonosukhoz, Sárospatakra, ahol helyreállításukról is gondoskodnak, a könyvek fele ugyanis komolyabb restaurálásra szorul.

A múzeum kupolatermében, a középpontba helyezett vitrinben látható a Skolasztikus Teológia, a visszakerült kollekció legrégibb kézirata. A Bécsben írt kódex előtáblája után és utótáblája elé (nyilván védelmül) egy-egy héber kódex lapját illesztették. (A későbbi kiadású Teologiai disputáció című kötetben pedig egy, a Tóraszekrény tiszteletére írott héber verssel találkozhatunk.) Itt van a kiemelt értékek között Hartmann Schedel Világkrónikájának 1493-as, nürnbergi kiadása. 1809 fametszettel, városképekkel - köztük a híres Buda-ábrázolással -, történelmi események rajzaival, apostolok, filozófusok, uralkodók arcképeivel díszítve. Korának leggazdagabban illusztrált könyvét két nürnbergi fametsző jegyzi, s ismert, hogy egyiküknél tanult az ifjú Dürer, akinek keze nyomát bizonyára több metszet is viseli. Az 1509-ben megjelent Vizsolyi Biblia Újtestamentuma mellett (amely I. Rákóczi György tulajdonában volt) a középső vitrinbe került két, 1602 előtti magyar nyelvű kézirat, a protestáns zsoltárokat, énekeket, és katolikusoktól átvett gregoriánokat tartalmazó Csáti- és Pathay-graduál.

Egy kódexet, 22 ősnyomtatványt és számos könyvritkaságot, kéziratot tartalmaz a hatvanévnyi távollét után a nemzetiszín szalaggal átkötött hét ládában hazatért kollekció. A könyvek többsége latin nyelvű, de van 33 magyarul és néhány németül írott példány is közöttük: bibliák, bibliafordítások, imádságoskönyvek, teológiai, filozófiai, orvosi, jogi, történeti vagy egyetemes igazságokat tartalmazó munkák. Az ősnyomtatványok - az 1500 előtt nyomtatott kötetek - még utánozzák a kézírásos kódexeket, kézzel festett iniciálékkal, díszítményekkel ékesek. Ilyenek az 1471-es, 1498-as bibliák Bázelből, a késő középkor nagy hatású prédikátorainak, Temesvári Pelbártnak és Laskai Osvátnak a munkái. Vagy a Velencében, 1497-ben nyomtatott Naturae historiarum Pliniustól, csakúgy, mint Cato, Seneca, Augustinus és más klasszikus latin szerzők munkái.

Tizenhárom tárló áll a kupolaterem falai mentén, bennük üveg alatt a féltve őrzött kötetek, nyitott lapokkal, egy-egy különösen szép díszítmény, illusztráció vagy kéziratos bejegyzés kedvéért. A könyvtárszerűen elrendezett térben ott a pataki kollégium 1858-ban lerajzolt egykori - utóbb lebontott - épületének nagyméretű képe. Egy másik tábla pedig a könyvtár mai formáját mutatja. A hangulatot korabeli festmények, metszetek, arany-ezüst tárgyak teremtik meg. A könyvtárgyarapító I. Rákóczi Ferenc, Lórántffy Zsuzsanna, a későbbi korokból Kazinczy Ferenc portréi. És Szombathy Jánosé, a könyvtár első, igazi őréé. (1783-ig a könyvtárosi posztot általában esküdt deákok vagy primariusok, a kollégium felső tagozatát látogató kiváló tanulók töltötték be, ekkortól lett egy akadémiai tanár a könyvtár vezetője mint főkönyvtárnok. Szombathy hozta létre a Bibliotheca Hungarica különgyűjteményt, összegyűjtve és katalogizálva a magyar nyelvű és a magyarokról szóló munkákat.)

Minden bizonnyal I. Rákóczi György sorai olvashatók az egyik, 1498-as velencei bibliában. Egy 1608-ban, Hanauban kiadott Szenczi Molnár Albert által kiigazított Károli Bibliába pedig felesége, Lórántffy Zsuzsanna jegyezte be, hogy mikor vette kezébe és mikor fejezte be olvasását. Az 1628-ban nyomtatott Keresztyén dogmák egyik lapjára azt írta valaki: "könyörgés... a magahitt nemzetségeknek megszégyenítéséért". Egy aprócska könyv, az alig 18 éves Balassi Bálint által fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske - vallásos elmélkedés 1572-ből, Krakkóban nyomtatva.

A reformáció eszméinek terjedésében szerepet játszottak az egyre sokasodó magyarországi és erdélyi nyomdák. Bibliafordítások, tankönyvek, énekeskönyvek és a katolikusokkal folytatott hitviták jelentek meg gyors egymásutánban. Egy térkép mutatja a nyomdáiról híres városokat: Vizsolyt, Kassát, Bártfát, Lőcsét, Debrecent és persze Sárospatakot.

Ez utóbbi helyen 1650-ben kezdte meg működését a nyomda. Bár korábban már Rákóczi György fejedelmet is foglalkoztatta egy iskolai nyomda felállítása, sőt, a betűket is meghozatta hozzá, ám a terv csak halála után valósult meg, midőn Lórántffy Zsuzsanna Sárospatakra hívta tanítani Johannes Amos Comeniust. A kiváló pedagógus, író idejövetele feltételéül nyomda felállítását szabta meg. És hozta magával Rénius György nyomdászt. Az első nyomtatott kiadvány 1652-ből éppen Comenius beköszöntő beszéde Sárospatakon. És itt van a kiállításon az 1656-ban megjelent Keresztyén katekizmus, aztán Pósaházi Jánosnak és a fejedelemasszony udvari lelkészének, Medgyesi Pálnak az írása, egyéb hitbéli dolgok, tankönyvek hitviták és más sárospataki könyvek között.

Még számos könyvet - akár mind a százharminchatot - részletezhetnénk. Hiszen mindegyik különleges valamiért. Kora, szerzője, fordítója, kiadója és persze tartalma, tulajdonosa, díszítettsége, szépsége vagy éppen megviselt állapota keltheti fel az érdeklődést.

A könyvek nem eresztenek!

Jó hír, hogy az Országos Széchényi Könyvtár tárgyalásokat folytat a tulajdonos református egyházzal, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárával a hazakerült könyvek digitalizálásáról, és egyesek hasonmás kiadásáról. Akkor aztán kedvünkre forgathatjuk, olvashatjuk az évszázados kincseket.

KÁDÁR MÁRTA