Amikor 1972-ben Brezsnyev és Kádár hosszan tartó csókját megörökítette, tudta, hogy a fénykép nem kerülhet az újságjába. Megörökítette mégis azt a pillanatot, mert tudta, hogy az esemény megörökítésre való.

Bánhalmi János végigfényképezte a negyven évet. 1966-ban érettségi után került a Népszabadsághoz, s azóta dolgozik ott fotóriporterként. A fotóriporter dolga, vélnénk, egyszerű. A szerkesztője javasolta helyszínekre siet, s felvételeket készít az eseményről. Az így készült felvétel a napilapban megfejelendő szöveges információt a látvánnyal is hitelesíti. Az újság is fontosnak vélte, hogy az olvasók mindjobban értsék-tudják, mi is az az esemény. Ez valahogy szándéka volt minden egyes lapnak. (Mára ez az akarat mintha kiveszőben volna. Minél kevesebbet ért meg a hétköznapi ember a körülötte levőből, annál jobb.) Sok helyszínen készült, sokféle történésről, sokféle arcról sokféle kép. Egyszerű ez, gondolnánk. Csak le kell nyomni az okos masinán az aprócska gombot, és készen van a kép. A fotóriporter dolga pedig nem más, mint hogy kattintgasson.

Bánhalmi János kattintgatott. A hajdanán nyolcszázezer példányban megjelenő napilap sokat és sokfélét követelt. Ott voltak a politikuslátogatások, a neves vendégek fogadásai a reptéren, a Parlamentben és a Mátyás pincében, aztán tragédiák a közutakon, árvizek, buszbaleset és bányásztemetés. Képpel is dokumentálni kellett, hogy épül a metró, milyen a víztározó a Gellért-hegy alatt, s azt is, ki, hogyan győzött a bokszmeccseken. Aztán voltak divatbemutatók, amikor ma már nagymamakorú lányok még csábosan végiglejthettek a Halászbástyán. Ma már ez a puszta ötlet is sokba kerül.

Bánhalmi János napilapos fotóriporterként végigfotografálta az utóbbi negyven év ünnep- és hétköznapjait. Egyforma szerénységgel közelített mindenhez és mindenkihez. Figyelt és észrevett, s dokumentált. Bármi volt a felvétel tárgya, szakmailag is pontosan rögzült. Ezeken a képeken nincs kikacsintgatás, félreérthetőség maszatossága. Minden az, ami. Fotográfiái hitelesen mutatják a kort s az embert is, az esendőt, a legsötétebb időkben is várakozástelit. Őszintén hittek, akik őszintén hittek, szépek voltak a szépek és fiatalok a fiatalok. Akkor is tisztesség volt a tisztesség. A tehetséges fotóriporter dokumentál. Tükröt tart: ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk.

A Nemzeti Táncszínház kerengője ez alkalommal is nagyszerű kiállításnak adott helyet. Eifert János mindig izgalmas bemutatókat szervez, mint tette ez alkalommal is.

JÓZSA