Az E-chat, mint a posztdramatikus kor jellegzetes terméke, nem olvasásra szánt dráma, hanem egy olyan szöveg, amely "pusztán" arra hivatott, hogy egy színházi produkció alapanyagául szolgáljon. Az elõadásokon, "csak ott" és "csak akkor" kell mûködnie - nyilvánvaló, hogy alkotóit nem az irodalmi panteonba való bekerülés vágya vezérelte a létrehozásakor. A szereplõk improvizációi és az interneten gyûjtött szövegek felhasználásával készült, így gyakorlatilag "csak" a próbák folyamán összeálló darab tulajdonképpen egyetlen nap chates történéseit - mono- és dialógjait, valamint egy fórumbeszélgetését - mutatja be.

Már reggel megjelenik az első személy (Zahorecz Réka) a számítógép előtt. Helyet foglal az egyik ülőhelyen (Bagossy Levente díszletét négysornyi kék szék teszi ki, amely mint egy színház nézőtere, áll velünk szemben), kommunikálni kezdene, de ekkor még mindenki alszik. A következő jelenetben (a váltásokat a színpad elsötétítése is jelzi) újabb három személy ül be a színpadra. Ők (Sárközi Márta, Rimóczi István, Szarvas Attila) azonban még alszanak, csukva van a szemük, úgy mondják el álmukat. Mereven ülnek, kezük a combjukon (ezt a testtartást veszi fel később az összes többi szereplő is), befelé figyelve szólnak hozzánk. A szituáció meditatív jellegét támasztja alá a kezdő muzsika, Szemző Tibor opusa is. A zenehasználat végig izgalmas: hol csupán egy hangulat megjelenítésére szolgál (Víg Mihály), hol a szövegben elhangzottakhoz pontosan kapcsolódva ironizál (Britney Spears, Metallica), máskor meg a már említett szemlélődő, meditatív állapotot teremti meg (Dresch Quartet, Szemző).

Az álmok után két dialógus hangzik el egyidejűleg. A mozaikokra tördelt, egymásba csúsztatott párbeszédek mind a színész, mind a néző koncentrációs készségét próbára teszik. Utóbbiét azért is, mert a különböző dialógusok szövegforgácsai olykor összefonódnak egymással - az "A" párbeszéd kérdésére nemegyszer a "B" párbeszédben, persze más szövegkörnyezetben elhangzó kijelentés ugyanúgy feleletet nyújthatna. A mondatok jelentése itt tehát nem eleve adott, hanem a befogadótól és a szituációtól függően változik. Az E-chat dialógustechnikája, sztoritördelése, kihagyásos szerkesztésmódja tagadhatatlanul Schimmelpfennig drámáinak a kézjegyét viseli magán - csak mintha a rendező, Bagossy László a "tanultakat" (hiszen, mint köztudomású, ő rendezte Az arab éjszakát) egy kevéssel megtoldotta volna, még radikálisabb lenne, tovább nehezítve a játszók és a közönség dolgát. Nyilván nem szórakozásból tette ezt a rendező, csupán hozzáigazította anyagát a chatelés sajátosságaihoz, amelyben mi sem természetesebb, mint hogy az ember párhuzamosan több személlyel "beszélget", vagy beír a mindenki által látható, használható fórumra. A chat ráadásul kiválóan alkalmas a valódi, megragadható személyiség elmosására. A netező, akár egy színész, szerepeket játszhat, hazudhat; nemet, életkort, foglalkozást változtathat. A nézőben emiatt is megkérdőjeleződik: össze lehet-e rakni a színészek által hozott figurákból egy-egy határozott jellemet, avagy ez teljesen felesleges vállalkozás. Hiszen a játszók több dialógusban is feltűnnek, és az elhangzó mondataik alapján néha éppúgy feltételezhető, hogy egyetlen, mint az, hogy több karaktert alakítanak az előadás folyamán. És mi van, ha valamelyik színész ugyanazt a figurát játssza végig, csak éppen az egyik beszélgetésében hazudik? Azt vesszük észre, hogy ugyanolyan bizonytalan helyzetbe hoz minket az előadás, mint ahogy a chatelők egymást. Van, aki, úgy tűnik, egy karaktert hoz végig (Széplaky Géza figurája bunkó, újgazdag férfinak, Gulyás Zoltáné egyszerű, gazdálkodó embernek, Frigyesi Tündéé lassú felfogású, kétbalkezes nőnek látszik), más meg akár több szerepet is játszhatna: az egyik alkalommal a szőke nőkről, majd a honlapkészítésről beszélgető Dóka Gábor akár két különböző személyt is alakíthat.

Az E-chat mindenféle pátosztól mentes, közvetlen nyelven szólal meg. A szereplők hétköznapi viseletben (jelmez: Földi Andrea) ücsörögnek székeiken. A chatelés sem egy emelkedett tevékenység. Ezeket végiggondolva modorosnak, keresettnek is tűnhetne az előadás műfajmegjelölése (oratórium), amely azonban a darab jellegzetességeit figyelembe véve már nem tűnik rossz választásnak. Az oratórium szó egyik jelentése: imaterem. A chatelés hasonlatos lehetne a hívő ember istenkapcsolatához: a virtuális tér alkalmat teremt a teljes őszinteségre, gyónásra. Csak éppen - és ez a nagy különbség - a chaten még a komoly dolgok is lebutítva jelennek meg; szakrális helyett totálisan profán világ ez. Másrészt az előadás kórus, monológok, párbeszédek egyvelege, ahogy az oratórium zenei műfaja is szóló- és kórusrészeket váltakoztat.

Az E-chat tragédiafoszlányokat is felvonultat (ilyen Kertész Kata - egyik - figurájának, az 50. születésnapját chateléssel, magányosan töltő nőnek a jelenete), de alapvetően a humor és az (ön)irónia jegyeit hordozza magán. Ez utóbbit erősíti egy-két teátrális és önreflektív elem. Egy netdiskurzus például úgy szakad meg, hogy a (képzeletbeli) családjáról és a létezésről felfokozott lelkesedéssel, hosszan monologizáló Kertész Richárdról egyszerűen leveszik a világítást, hogy hagyja már végre abba a szövegelést. Nem kevésbé vicces, amikor az önmagát bokszolónak álmodó Szarvas Attila bulit szervez a színészházba, ahol kisvártatva Mike Tyson, Michelle Wild és Maradona is megjelenik.

Jól szórakozunk az egymás mellé pakolt jeleneteken, de az idő előrehaladtával egyre erősebb a kérdés a nézőben, hogy hová fog kifutni az előadás. Mit akar, illetve akar-e egyáltalán állítani valamit a chathasználókról, avagy egyszerűen egy játékos színésztréning szemtanúi vagyunk? A kérdésre Báhner Péter - esti - zárómonológja adja meg a választ: "[...] És egyszer csak nagyon pontosan és nagyon világosan megéreztem azt, hogy egyedül vagyok. És azt, hogy nemcsak hogy egyedül vagyok, de egyedül is leszek mindig. És még azt is, hogy nemcsak én, hanem minden ember a világon egyedül van. [...] Szomorúnak kellett volna lennem, de inkább nyugodt voltam. Éreztem, hogy ez a tudás sok felesleges illúziótól fog megkímélni hátralevő életemben." Bár hiba lenne általánosítani, de ez a gondolatfutam azért sok netfüggő - valószínűleg ki nem mondott - alapélménye lehet.

DARVASI FERENC