Mintha Örkény szelleme idéződött volna meg jóindulatúan Tasnádi István darabjának ősbemutatóján a kaposvári színházban: fanyar hangütés, húsbavágóan hétköznapi téma és emberek egy varieté színpadán. Az élet színpada, de ezúttal a kicsiké. Szabóné Hajagos Bettina, Buflakár Béla, Zoroaszter Leó, Blondin Emma és Gáspár lépnek fel, mint a mindennapok hősei. Mutatványaikat panelokban követik el - sokunk sérelmére. A nézők apró asztaloknál szoronghatnak a stúdiószínpad nézőterén, fogyaszthatnak is, mintha valóban kabaréban ülnének.
Az est irányítója az Ezerarcú Fregoli, a konferanszié, aki a darab elején szerencsegyerekként jön a világra: "Apám kun volt, anyám székely, / Én meg vagyok magyar néger. / Malomalja, gémkút, fokos, / Szittya vérem negyven fokos, / És a kedvem olyan jó, hogy csuda." Majd következik a belépő konferansz, ami pontosan leírja a meghökkent néző számára, hova is érkezett: "Hölgyeim és uraim, ez itt a Cabaret du Néant, a Nihil kabaréja. (...) Antipatikus antihősök, szakállas viccek, bajszos naivák, besült poénok, lapos párbeszédek, elcsépelt fordulatok, kínos csattanók, irgalmatlan silányságok, az emberi tűrőképesség határait feszegető elképesztő unalom." Megérkeztünk. Kérdés, hogy mindezek után, a kimerítő leírást követően mi jöhet még. Élvezhető maradhat- e az epizódok sora?
Érdemes visszatekinteni kissé. A korábban Kaposváron bemutatott Tasnádidarabokkal együtt mintha sajátos trilógia bontakozna ki: Kokainfutár, Világjobbítók és Paravarieté - mind töredékes szerkesztésű darabok. Egyre töredékesebbek, és egyre groteszkebbek. A Kokainfutár társasházi lakásától a Világjobbítók metróaluljáróján át egészen a Nihil kabaréjáig vezet az út. Érdekes összefüggés az is, hogy mindhárom darabot Znamenák István rendezte, így szervesen összekapcsolódnak az előadások.
Formailag a Paravarieté tökéletesen szolgáltatja a kabaré ismerősen szükséges kellékeit. Konferansz, jelenet, dalok, a végén pedig a látványos finálé, majd a slusszpoén. A forma a régi, a tartalom pedig ügyesen keveri a békebelit a maival. Buflakár Béla, a középszerűség virtuóza kortalan alak, ahogyan Zoroaszter Leó, az erőművész is az örök méla figurája. Hajagos Bettina viszont "korunk hőse": primitív férjének szenvedő áldozata. Mos, főz, takarít, gyereket szül, és még el is viseli a napi atrocitásokat, részeg férje brutalitását, a sivár, szeretetlen légkört. A verejtéktől csöpögő realitástól azonban megmenekül a néző, mert cirkuszi mutatványként látjuk a családi élet buktatóit. Abszurditásában emlékezetes Buflakár pimaszul unalmas monológja és Zoroaszter vissza-visszatérő verse, melyben minuciózus pontossággal írja le eseménytelen hétköznapjait: "Zuhanyozás közben kiverem titokban, / S iszok egy diétás Pepszit a Mignonban." Továbbá - és itt már Örkény is felbukkan - telitalálat annak a bizonyos látogatónak a megjelenése, aki végrehajtaná a kérelmezett abortuszt a negyven éves Blondin Gáspáron.
A kaposvári színpadi verzióba még újabb szereplők és jelenetek is kerültek, még összetettebb lett a varieté világa, mint a nyomtatásban is megjelent változatban. Érezhetően a játszóknak is közük van a darabhoz. Talán a szerepek is a helyi színészekre születtek, annyira passzolnak a karakterek. Márton Eszter meggyőzően tenyeres-talpas panelanya. "Cirkuszi mutatványa" a darab elején erős és meggyőző, pisszenést sem hallani a nézőtéren. Szula László a szürkénél is szürkébb Buflakár - remekül. Sarkadi Kiss János vérbeli melegítős városi bunkó, aki egyébként gyúrni szokott néha. Némedi Árpád nem elegáns, nagyendrés konferanszié, inkább falusi kikiáltó. Neki kell végig mozgásban, ritmusban tartania az estét, és megteremtenie a tasnádis, "sem ez, sem az, de mégis ismerős" hangulatát, amit jelentősen megsegít a Zságer-Varga Ákossal közösen elkövetett színpadi zene is.
A feltett kérdéshez visszatérve: miként tud érdekes maradni a laza jelenetfüzér? A darab a néző folytonos meglepésére épít, a helyzetek különösségének fokozására. A szünetben még a második rész jelenetsorrendjét is összeírhatja az együttműködő néző: megvan a szükséges izgalom, interaktivitás is. A poénok persze egyre ismerősebbek, többször tűnnek fel ugyanazok a figurák, az ismétlődés a darab struktúrájának része. Tasnádi István is egyetlen történetet ír: akár panelkrimiről, akár egy leselejtezett könyvtárosról, akár groteszk varieté műsorról van szó...
SŐREGI MELINDA
