Szolnoki Szigligeti Színház

A"mondanivalónak nem kell a darabból állandóan kilógnia" - írja Brecht A negyedik éjszaka töredékei/A vidám kritika címû színházelméleti tanulmányban. Ennek megfelelõen a Szabó Máté rendezte szolnoki elõadásban az oktató célzat, az epikus színház nem terheli meg erõszakosan a szerelmi szálat. A példázat kapitalizmuskritikája sem a szavak szintjén jelenik meg, hanem azáltal, hogy Jang Szun (Czapkó Antal) az anarchista, bekarikázott A-val írja fel a vasfüggönyre a mondatot: Munka vagy sitt.

A mellékszereplők groteszk, furcsán egyénített mozdulatai és a főbb szerepeket játszók természetes gesztusai kiegészítik, ellenpontozzák, ezáltal erősítik egymást. A kedélyes asztal körüli nótázásként elénekelt Dal a füstről, és a rockosított Dal a nyolcadik elefántról Horváth Gábor által elektromos gitárral élőben kísérve egészen slágergyanússá válik. Egészen "nézőbarát" Brechtelőadást látunk.

A leeresztett vasfüggöny előtt kezdődik a játék. Megérkezik egy fiatal Vang (Barabás Botond), aki öltözékéből ítélve feltehetően hajléktalan. Haja kócos, arca piszkos, ruháját az esőtől dzsekiszerűen magára tekert nejlon védi. Megáll, megüti a gongot, és a nézőket nézi. Várakozón körbetekintget. Eközben egy szöveg hallatszik (szintén Barabás hangján), amely a bevezetőben említett tanulmány része, és amelynek témája a néző és a színház közötti viszony, utóbbi helye, szerepe. A vízárus kinyitja az ajtót, és a résben feltűnő munkásoverallos járókelők között izgatottan keresné az isteneket, de nem találja. Három öltönyös úr (Molnár László, Fábián Gábor m. v. és Sás Péter) érkezik. Ketten szürke öltönyös üzletemberfélék, de nem menedzserek, inkább feladatot teljesítő, lojális beosztottak, egyikőjük pedig barna kordbársony zakós értelmiségi. Bár a vasfüggönyt könnyedén feltolják, egyáltalán nem erős, karizmatikus figurák. Szövegük, megjelenéseik száma a brechtihez képest jelentősen csökken. Kerülik a konfliktusokat, és keresik a kompromisszumokat. Elképzelhető, hogy azért kell nekik a jó ember, hogy a világjobbítás feladatát rátestálhassák.

Kaszás Mihály, Gubik Ági és Barabás Botond
theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A színpad csupasz, látszanak a színház fekete falai, az itt-ott levert sarkok, a csövek, a kötelek, és a hátsó színpadot lezáró fémredőny. Daróczi Sándor m. v. majdnem minden díszletet kartonpapírból tervezett. Csak az esküvői jelenetben váltanak sörsátorokból ismerős asztalokra és padokra. A padló fehér csíkokkal négyzetekre osztott. Ezen a színpadon igazi eső nem eshet, ehelyett hűtőraktárakból ismerős, vastag műanyag függönyt eresztenek le.

A trafikot megszálló népes tömeg tagjainak jelmeze (Karóczkai Tünde m. v.) és mozgása (Jaross Viktória m. v.) groteszk módon egyénített. A haspólót és leggingset viselő, narancssárga napellenzőt és sportcipőt hordó Asszony (Egri Márta) olyan furcsán mozgatja csípőjét és fenekét, mint a gyaloglók, bár alkatán a ruházaton kívül semmi sportos nincs. A miniszoknyás- barbipólós Unokahúg (Simkó Katalin) hátrahúzza vállát, közben fejét ugyanebben a ritmusban oldalra biccenti. A kinőtt kockás nadrágjában, mesefigurás ingében tipikus stréber jófiúnak tűnő, izgága Unokaöcs (Barnák László) a gyorskorcsolyázókéhoz hasonlóan kaszál a levegőben és siklik. A háztulajdonos Mi Csü asszony (Gombos Judit) erősen riszálva kelleti magát a férfiak előtt. Jól szabott fekete mellényében, térdig érő szűk szoknyájában, vakítóan egérszürke blúzában hivatalnokként viselkedik. Magasra tornyozott frizurája halvány utalás a Távol-Keletre, csakúgy, mint az idős házaspár (Sebestyén Éva és Illés József m. v.) tipegése, illetve bambuszkalapja. Némileg elkenődött a sminkje és zilált a haja a hatalmas hassal, magas sarkakon igen kihívóan sétáló Sógornőnek (Sárvári Diána), akinek gömbölyödő pocakja a tyúkperes ügyhöz hasonló bírósági tárgyalásra a hátára csúszik. Kaszás Mihály erősen elrajzolt, affektáló, rasztafrizurás, túlszoláriumozott, nevének második tagját (Fúú) erősen megnyomó borbélya komikus.

Gubík Ági játékát a természetesség jellemzi. A női szerepben nem csicsereg, és nem akar túlzottan férfias sem lenni a nagybácsi szerepében. Nem mélyíti radikálisan a hangját, nem lesznek szögletesebbek a mozdulatai. A színésznő Sen Teként barna parókát kap, Sui Taként e nélkül, kopasznak tűnve játszik. Ezekben a jelenetekben hatalmas szemei élnek, égnek. Hétköznapi nőt játszik, az ő emberi tragédiája kerül az előadás középpontjába. De hogy mégsem csupán egy banális szerelmi történetet látunk, azzal hangsúlyozza a rendező, hogy a főszereplő a közönséghez mikrofon segítségével beszél. Barabás Botond felszabadultan, sokszínűen játssza Vangot, aki barátsággal viseltetik Sen Te iránt. Jóindulatú, optimista, készséges az ő vízárusa. A színész takarékosan bánik a gesztusokkal, nem esik túlzásokba. Sztárek Andreára általában erős erotikus kisugárzású nők szerepeit osztják, Szun asszonyként viszont hosszú ősz parókát és rozsdaszín szoknyát, barna denevérujjú felsőt kap. Ha kitárja a karjait, olyan, mintha repülne. Fiával először egy kétségbeesett pillanatban találkozunk. Jang Szun öngyilkos akar lenni. Fejére zacskót húz, nyakára kötelet kötne. Már nem repülő, karrierje kettétört. Jó helyzetfelismerő képességének, számításának, kétszínűségének - és természetesen Sen Te rajongó szerelmének - köszönhetően azonban feltalálja magát. Szerencsés döntés volt Czapkó Antalra idomtalanító kezeslábast adni. Magassága és alakja miatt elkerülhetetlen, hogy rá szegeződjék minden tekintet, amikor a színpadra lép. A testet szinte elrejtő jelmez viszont segít abban, hogy a figyelem ne külsejére, megjelenésére összpontosuljon. Mintha ez felbátorítaná, magabiztosabbá tenné a fiatal színészt. Artikulációja is tisztult, alakítása átgondolt, ám a sunyiság, a számítás hiányzik Jang Szunjából, (még) csupán törtet.

"Amit a színház művészetében nélkülözhetetlennek tekintünk, (...) föltétlenül meg kell tartanunk: a könnyedséget." Szolnokon pontos társulati összjátékkal ez sikerült.

PAPP TÍMEA

 

NKA csak logo egyszines

1