"Minden út Rómába vezet, de minden út Kolozsvárról indult el..." - hallottam lépten-nyomon, dörgölték finoman orrom alá Erdély fõvárosában. Ez év júniusában, egy "üresen maradt" egykori zsinagógában, a TRANZIT HÁZ nevet viselõ kulturális intézmény csillagokkal borított csarnokrendszerében rendeztük meg Marlene Dietrich életútját bemutató, több mint ötszáz darabból (mûsorfüzetek, kották, képeslapok, fotók, újságok, plakátok, rekvizitek) álló kiállításunkat.

Az alapos renoválásra szoruló, s a bérlőktől nem kis anyagi áldozatot követelő imaház (a kolozsvári zsidó iparosok részére Poalei Tzedek építette) ma elsősorban az alternatív művészet hazai és nemzetközi találkozóhelye, alkotóműhelye. Hajtott a kíváncsiság, a majdnem lehetetlennel való megbirkózás. Dietrich mámorosan csillogó filmvilágát egy fapadlós, restaurálás előtt álló, életveszélyesnek tűnő templom romjaiban "megszólaltatni"... Munkatársaimmal - Sebesi István, Werner Mohr, Komjáthy Anna - megkülönböztetett érdeklődéssel és megmagyarázhatatlan izgalommal készültünk Kolozsvár "meghódítására".

A románul, magyarul és németül elhangzott megnyitón az erkélyről (a karzatot egykoron szigorúan csak a hölgyek számára tartották fenn) ezüst és arany konfettifelhővel, rózsaszirmok hullásával igazoltuk vissza az Alex Leo Serban román filmkritikus megnyitójában elhangzottakat: "A kiállítás szervezői ennél ideálisabb helyet nem találhattak volna az egész városban Marlene számára. Ezt itt kellett megcsinálni." S a kivetítőn az életnagyságban megjelenő művésznő londoni koncertjének felvételével köszöntötte kolozsvári rajongóit.

Visszatérésem után az első utam a berlini Gropius Házba vezetett. A szórólapokon és a plakátokon természetesen Marlene Dietrich megfoghatatlan szépségű egész alakos fotója invitál egy kiállítás megtekintésére. Azonban e kiállítás főszereplője ezúttal nem a művésznő, hanem az 1896-ban Kolozsvárott született világhírű, magyar származású fotóművész, Munkácsi Márton. (Ugye, hogy minden út Rómába vezet és minden út ...?!) A három részre osztott - Budapest, Berlin, New York - életmű-kiállítás lenyűgöző. A művész hagyatékából, számos magángyűjteményből (pl. Mórocz Csaba, Párizs), valamint a berlini Ullstein Kiadó gazdag archívumából egy nagy gonddal elkészített és válogatott tárlatot láthatunk. Egy széles érdeklődésű, sokoldalúan tehetséges, érzékeny optikájú, dokumentarista művész elképesztő "látleletét" élvezhetjük az elmúlt évszázadról.

Munkácsi Márton felvétele Dietrichről

"Képernyőjén", első képein megjelenik a húszas évek kevésbé csillogó Magyarországa. A Pesti Napló munkatársaként járja, nézi, fotografálja, dolgozza fel a lehetőt s a lehetetlent. Minden jelentősebb sportesemény aktív részese. (Rögtön az első teremben fedeztem fel gyerekkori barátom édesapját, a 110 méteres gátfutás bajnokát, Muskát Lászlót. Majdhogynem kirepül a zárt teremből.)

1927-ben már a német fővárosban találjuk, mint a Berliner Illustrierte Zeitung, a Koralle, az UHU és más ismertebb magazinok munkatársát. Ebben az időben már Európa legjobban fizetett, álomgázsiért dolgozó-alkotó fotográfusa.

Vonzódása a divathoz, a rejtélyes szépségű színésznőkhöz, a mozdulathoz és a mozdulatlansághoz igencsak fifikusan átsüt berlini képein. De szociálkritikus németországi zsánerképsorozatai is híven tükrözik a "Goldene Zwanziger" megdöbbentő szegénységét. Bravúr bravúr hátán.

A táncművészethez való viszonyához már jelzőt sem találok. Bársony Rózsi levegőben úszó szteppcsodái, Halmay Tibor falramászó táncakrobatikái és Fred Astaire spicc-táncprodukciójának lélegzetelállító pillanatai alaposan felforgatják a kiállítóterem nyugalmát.

1934-ben úgy hagyja el Németországot, hogy kegyetlen képriport-beszámolóval mutatja be a hatalomátvétel degenerált főszereplőit, kemény fekete-fehér színekben. Hírneve és tehetsége folytán karrierje az amerikai emigrációban is töretlen. A divat- és sportfotózás forradalmára, megújítója, a legrangosabb amerikai újságok - Harper’s Bazaar és Life - megrendeléseit tartja kézben. A munkametódusának titka után érdeklődőknek csak ennyit válaszolt: "Gondolkozz, mielőtt kattintasz!" - Megpróbáljuk.

KŐNIGER MIKLÓS

 

NKA csak logo egyszines

1