Genius loci. A hely szelleme. Létezik ilyen, ahogy olyan is, amikor a helyen egymást váltogatják a "szellemek". A Budai Vár A. épületszárnya egy 1870-es fotográfián egészen más képet mutat, mint a mai. Akkor királyi pompát szolgált és formált. A II. világháború utáni átépítéskor az aulába, középre egy óriási lépcsõt terveztek, amely meglehetõsen szerencsétlenül megbontotta a teret. Azóta sincs másként.

Az épület kezdetben a Munkásmozgalmi Múzeum kiállítási tárgyainak adott otthont, majd a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum próbált helyet lelni benne. Az időszaki kiállítások egy részét a földszinten rendezték, ilyenkor mindig a lépcsőfordulón állva hangzottak el a kiállításmegnyitók. A fotók és a festmények csak-csak megvoltak, de a szobrok és az objektek elvesztek és szenvedtek benne. Pedig a művészek és a rendezők próbálkoztak mindig. Az első emeleten a gyűjtemény állandó darabjait láthatták a nézők, az invenciózus rendezés jóvoltából élvezetesen. Amióta a Ludwig Gyűjtemény átkerült a Művészetek Palotájába, üresen állt a tér.

A felújítás után a Magyar Nemzeti Galéria a német-magyar kulturális évad keretében huszonöt németországi múzeum és műgyűjtemény művészeti, természeti és tudományos kincseit tárta a látogatók elé. Az itt bemutatott műkincsek az évszázadokon keresztül kultúrtörténeti szempontból kivételes szerepet játszó, többségében keleti (volt NDK) országrészből származnak. Kivételezett táj volt ez, amely a Luther születése óta eltelt ötszáz év alatt többször is az európai gondolat sok megújítóját adta.

A kiállítás szervezői nyolc fejezetben csoportosították a bemutatásra szánt tárgyakat. A háromszázötven mű a múzeumok és gyűjtemények keletkezésének és fejlődésének a történetét is elénk tárja. A kulturális útvonal egyes állomásait olyan nevek fémjelzik, mint Albrecht Dürer, Johann Sebastian Bach, Caspar David Friedrich, Karl Schmidt-Rottluff, Johann Wolfgang Goethe, Friedrich Schiller, Johann Joachim Winckelmann, Max Klinger, Edvard Munch és Moholy- Nagy László.

A lutheri reformáció - láthatjuk a vallásmegújító id. Lucas Cranach műve nyomán készült portréját is - következményeinek relikviáit mutatja be az első terem. A következőben a reneszánsz és a barokk Kunstkammerek néhány kiemelkedő példáját láthatjuk. Ezek nagyon különböztek egymástól. A drezdai elsősorban szerszámokat és tudományos eszközöket gyűjtött, míg a szász választófejedelem nemes anyagokból, aprólékos munkával készült fegyvereket és páncélokat. A harmadik teremben több gyűjtemény is bemutatkozik: a drezdaiak a barokkot, a potsdamiak a II. (Nagy) Frigyes kori rokokót, a schweriniek a barokk és felvilágosodás határán álló művészetet. A hangulatot fokozza és hitelesíti Bach és Händel muzsikája. Utána a felvilágosodás szellemi közegébe kerülünk, megelevenedik a weimari Múzsák udvara, Goethe és Schiller munkásságának darabjai az Anna Amália Könyvtár csodálatos gyűjteményéből. A kort idézik a wörlitzi, potsdami, muskaui és branitzi gyönyörű tájkertek, amelyeket Nele Münchmeier filmjeinek segítségével láthatunk.

A romantika fedezte fel a nemzeti kulturális örökség eszméjét. Művészek és irodalmárok közvetítették a nemes gondolatokat. Hogy saját múltjukról bizonyságot adjanak, a kortársak emlékművek sorával ápolták a költők, gondolkodók és zeneszerzők kultuszát. Az alkotók arcvonásait jórészt mi is ezekről a portrészobrokról ismerjük. Mivel a bemutató több múzeum anyagát tárja elénk, megismerhetjük a Drezdában és Lipcsében a tizenkilencedik század során kialakult természettudományi, néprajzi és zenei gyűjteményeket is. Ebben a században Lipcsében, Chemnitzben és Halléban számos polgári mecénás hozott létre olyan gyűjteményt, amelyek a kortárs művészet bemutatását célozták.

A kiállítás a formatervezés legjelentősebb és legbefolyásosabb iskolájának bemutatásával, a Weimarban megalapított Bauhaus alkotásaival zárul. Láthatjuk Breuer Marcell 1926-ban megtervezett és 1928-ban kivitelezett B3 elnevezésű karosszékét.

"Van az álmatlanságnak, újrafelidézésnek, történelmi szemléletnek egy foka, amely az élőnek csak árt, aki végül tönkremegy miatta, akár egy emberről, egy népről, egy kultúráról van szó" - idézhetjük Nietzsche szavait. Az elmúlt században számtalan ember és egy egyedülálló kultúra jelentős része pusztult el. Az itt bemutatkozó gyűjtemények mindegyike megszenvedte a végzetes eseményeket.

A Nemzeti kincsek Németországból - Luthertől a Bauhausig című kiállítás azt mutatja be, hogy mivel járult hozzá Kelet-Németország ahhoz, amit egykor az egész világ német kultúrának nevezett.

Magyar Nemzeti Galéria Budavári Palota A épület.

JÓZSA ÁGNES

 

NKA csak logo egyszines

1