Pencz Jakab, XVIII. századi váci polgár aligha gondolta volna, hogy összekulcsolt keze halála után két és fél évszázaddal szórólapokon, posztereken, plakátokon, valamint egy kiállításon hirdeti a Fehérek templomának titkait. Az 1767- ben elhunyt és sorstársaival együtt természetes módon mumifikálódott halott keze most szimbólumként van jelen a Magyar Természettudományi Múzeum különös kiállításán. Azért választották õt, az õ megindítóan szép s jó állapotban megõrzõdött kezét, mert a majd 300 halott közül egyedül az õ kezében nem találtak semmilyen kegytárgyat, amulettet.

Damiáni Terézia eredeti, nyitott koporsójában fekszik. Arcán nyugalom, halvány mosoly. Mindössze 32 éves volt, amikor 1766-ban, gyermekágyban meghalt.

Wirkler Mihály laikus testvér asztalosként koporsók százait készítette. Sajátjára az összes halálszimbólumot rávéste.

Würth Ferenc kanonok nevéhez fűződik az első váci kóroda - amolyan aggok menháza - felállítása.

Főtisztelendő Simon Antal paptanár, "a pánkotai Boldogságos Szűz Mária apátja, valamint a Siketnémák Intézetének igazgatója és tanára". Ő írta a világ első fonetikai tankönyvét, s egyéni módszerével siketnémákat tanított meg írni, olvasni. Meghalt 1808. augusztus 30-án, életének 36. esztendejében.

Fisher Antal borbélysebész. Borsodi Terézia és császármetszéssel szült gyermeke. A Weiskopf család, a tímár apa és első, tbc-ben elhunyt felesége és gyermeke, második felesége, akinek hat kicsinye közül öt nem érte meg a kétéves kort sem, a hatodik pedig 18 évesen halt meg.

Két apáca. Egyikük lábánál kis csomagban két levágott ujja. Nem tudni, miért vágták le, miért helyezték a koporsóba, gondosan becsomagolva. Azt is csak találgatni lehet, hogy Sándor Terézia pozsonyi klarissza apáca szívét miért emelték ki halála után mellkasából. Esetleg szülőföldjén helyezték azt örök nyugalomra?

Fényfolyosó, egymásra halmozott koporsók, a falra vetülő gyertyaláng, és megnyitott koporsók, bennük nem csontvázak, hanem az arcukat, kezüket megőrzött, halotti ruhába öltöztetett testek.

Mindez a Rejtélyek, sorsok, múmiák - a váci Fehérek templomának titkai című, november 30-ig nyitva tartó kiállításon tárul a látogató szeme elé. Megrendítő és izgalmas kiállítás! Megrendítő, mert a halál évszázadok távlatában is borzongató. De izgalmas és tanulságos is, mert az egyéni sorsokon kívül sokféle tudományos kutatási eredménnyel is megismertet.

Történt ugyanis, hogy a XVII. században, a török kiűzését követően a Vácra visszatérő domonkos rendi szerzetesek templomot építettek a város főterén. A rendhez tartozó szerzeteseket ruhájuk színe alapján fehér barátoknak, templomukat pedig a Fehérek templomának nevezték. A templomtorony alatti kriptába 1731-től egy évszázadon át temettek egyházi és polgári személyeket. Azt követően is, hogy az 1700-as évek végén II. József higiéniai okokból megtiltotta a kriptás temetést, a váciak még négy évtizedig, egészen 1838-ig használták a templomi kriptát. Majd befalazták, és lassan elfeledkeztek róla.

Minderre a templom 1994-es felújítása során derült fény, amikor feltárult a rég lezárt kripta, és ott sűrűn egymásra rakott koporsókat találtak. Ezekben pedig a koporsós temetkezésből származó 265, természetesen mumifikálódott emberi maradványra és az osszáriumból (megszüntetett sírokból származó csontok gyűjtőhelye) 40 ember csonthagyatékára leltek.

Ilyen mennyiségű és kivételesen jó állapotban lévő embertani lelet ritkán kerül elő! Az elsődleges vizsgálatok alapján, a koporsók latin, német vagy magyar nyelvű feliratai és a korabeli halotti anyakönyvek adatai szerint 166 személyt sikerült név szerint is azonosítani. Több végrendelet is adatokat szolgáltatott. Ruházatuk, szemfedőjük, a koporsókba helyezett szakrális tárgyak, feszületek, szentképek, rózsafüzérek további információval szolgáltak személyük, foglalkozásuk, anyagi helyzetük megállapításához.

Konzerválás és állagmegóvás után speciális módszerekkel antropológiai, orvostudományi, mikrobiológiai és DNS/vizsgálatoknak vetették alá a múmiákat. Csontozatuk, hajuk, fogaik vizsgálata is messzemenő következtetésekre adott alapot. Mindebből életükre, egészségi állapotukra, táplálkozási szokásaikra, higiénés viszonyaikra vonatkozó eredményekre jutottak. Kiderült, hogy az eltemetettek 70 százaléka tbc-vel fertőzött volt. Nem mind tbc-ben haltak meg, de testükben megtalálták a kórokozót, noha a betegség tünetei még nem mutatkoztak náluk.

A kiállítás beavat a tudományos vizsgálatokba. A Tudástár elnevezésű teremben laboratóriumi, röntgen-, CT-, DNSvizsgálatot, haj- és szájpatológiai vizsgálatot imitálhat a látogató.

És választ kaphat arra a kérdésre, hogyan mumifikálódtak, hogyan maradhattak meg ilyen jó állapotban az elhunytak. Ebben a koporsók elhelyezése - egymásra rakták őket - játszott szerepet, mivel így sajátos mikroklímát alakítottak ki. A magasabban lévő koporsókat kevésbé érte a talajnedvesség, így jobban konzerválódtak. A kripta hosszú, keskeny járataiban állandó volt a légmozgás, s ez is közrejátszott a mumifikálódásban.

A Magyar Természettudományi Múzeum, ahol az Embertárban őrzik a múmiákat, és a váci Tragor Ignác Múzeum - a tárgyi anyag kezelője - a fellelt múmiák közül tizennyolcat természetes állapotukban mutat most be. S reményeik szerint ez a kiállítás más helyszínekre is vándorol majd. Eközben még korántsem fejeződtek be a tudományos vizsgálatok, amelyek hazai és nemzetközi együttműködésben még hosszú ideig munkát adnak a kutatóknak.

KÁDÁR MÁRTA

 

NKA csak logo egyszines

1