Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

V aságy síküveg matraccal. Fehér keretben, feketén fénylõ padló az alapja egy fekete fémvázzal határolt kockatérnek, amelyet üvegfal oszt átlósan két részre. Körül, a térperemen hófehér, nagyoltan faragott üveg ülõlapos- támlás székek, valamint boroskancsók, változatos formájú likõröspalackok, kávéscsészék, egy levesestál, egy merõkanál, egy evõkanál, egy levesestányér, egy paplan, egy nagypárna, egy közepes párna és egy kispárna. Piros alma. És az arany virágcserépben zöldellõ liliom. Füzér Anni látványvilága.

A látvány - szinte lényeg. Az arany virágcserép fantasztikus mese, amit E. T. A. Hoffmann hétköznapi, városi környezetbe helyez (Drezda utcáin és terein játszódik). A szerző a cselekmény kezdetének napját és időpontját is pontosan megjelöli. Az aprólékosan ábrázolt környezet formálódik absztrakt képzőművészeti alakzattá a tervező keze nyomán, a rendező igénye szerint. Forgács Péter a szem által teszi átláthatóvá azokat a folyamatokat, amelyek a felfogása szerint nem a reális időben, s még kevésbé a reális térben zajlanak. Anzelmus, a csetlő-botló diák szerelmes lesz Paulmann segédtanító idősebbik lányába, Veronikába, ám ez a szerelem, ahelyett, hogy beteljesednék, megnyitja az utat számára "a magasabb rendű értékek" felé. Útján, minél érzékletesebben rázza le magáról a közönségesség terhét, annál messzebbre kerülnek tőle a karrierjét pártoló felnőttek, s annál súlyosabban nyomasztják a jótékony szeretet ártalmai. A saját világában más szereplőkkel találkozik. Az anyag-Veronika zöld kígyótestben felsejlő-tekergőző Serpentinává tüneményesedik; az ő eszménylényével az oldalán nyeri el majd boldogságát az ideális országban, Atlantiszban. Ekkor kell a liliomnak kivirágoznia.

Füzér Anni lényeghordozó látványtrükkje a végkifejletben lepleződik le: megmutatkozik, hogy az üvegfal által elmetszetten, az üveg-vaságy két elemből áll: egyik fele a valóságon innen van, a másik fele a valóságon túl. Ámde melyik az innen, és melyik a túl? A darab Sediánszky Nóra szövegváltozatában ugyanis egyfókuszú: az egyetlen hős tudatának tartalmát megelevenítő dramatikus tiráda. Fellinger Domonkos Anzelmusa úgy kulcsfigura, hogy tétova. A vágy- és szenvedéstörténet előadása passzivitást követel a színésztől. Ő figyel, mert benne játszanak. Elvárásokat tulajdonít a nevelkedését környező felnőtteknek. Az elvárások a benső mindenségben (tudattalanban) keletkeznek, onnan mozgatják a felszíni nézőpontból megalapozatlannak tűnő cselekedeteket, de onnan látszik szintúgy megalapozatlannak a felnőttek értetlensége, jóllehet ők csak az egyik nőt láthatják (Veronikát), az igazi (Serpentina) számukra nem létezik.

A tudat hasadóanyag, duplák a démonai is. Széles Zita, az almaárus kofának álcázott boszorkány izzó kilincs képében kísért, amikor a diák kódexmásolói munkára szeretne jelentkezni Lindhorst levéltárosnál. Avass Attila egyik szeme zöld, a másik vérben forog, a hangja recsegő bariton. Vonzó, mert Serpentina az ő leánya; rettegni való, mert haragra gerjedhet a hibás munkáért, az eredeti kéziraton ejtett tintapecsétekért. Anzelmus cselekvéspályája: örök menekülés az elvárások elől. Molnár Mariann (Veronika) tapadó ölelésétől riadtan elernyed. A testiségtől való iszony gerjesztette látomásában pedig úgy jelenik meg a szerelmes nő, mint akinek combja két férfimarok feszítésében vonaglik, s közben a kéz ajakrúzszsal festi fel a bőrre a kéjvágy testmotívumait. Losonczi Katalin (Serpentina) nagy jelenése szintén rajzhoz kötött: Anzelmus az üvegsíkon rajzolja körbe ölelkezésüket, az anyag és a képzelet egymásba hajló tényeit. E tudatlemezen jelenik meg - ellenpontként - az érdekfrigyre lépők távolságőrző testvonala, a párhuzamosság törvénye szerint. Anzelmus, grafikusi erényeit bizonygatva, leképezi ugyanitt a saját kedélye hullámzásait: a hevülés és a mélakór ábrái a hegyes kiszögellésű, illetve a lapidáris szinuszok.

A menekülés folyamatában aztán bekövetkezik a szerelmi ágy tudathasadása. Egyik fele leválik az üvegsíkról, hogy kórházi fekhelyként gördüljön a diák alá. Az Almaárus és Lindhorst betakarják a paplannal, körberakják a párnákkal: az eddig ellenségeskedőknek hitt démonok teljes gondoskodói megértésben hajolnak föléje. Föléje - és össze, mintha apa-anya lennének. A szökevény a dunyhabarlang kozmoszában, "ágyban, párnák közt" lel rá álmai Atlantiszára.

Vajon örökletesen ambivalens, félreserdült, vagy külső ráhatásoktól kettéhasadt tudatról van-e szó? Az együgyűség szintjére lebontott képlet - a hős kettős értékrendűvé programozott tudatának hasadási folyamata - mitológiai ihletű látványélmények füzérével dúsított, mozdulatsorokba öltött szótárlat. Vizuális hangképződmény, amely az átlagnézői asszociációs tehetséget sűrűn próbára teszi. A rendezői cél nem teljesen világos. Nem kíméli a színészeket sem. Erre érezhettek rá az alkotók, amikor rásegítő narrátort állítottak a cselekmény szolgálatába. Kuthy Patrícia az értelmet vezető prozódiával artikulál, elidegenít fanyar intellektusával, s a helyváltoztatásaival jelzi az érzelmi kapcsolatok irányát, a tudatsíkok váltakozását. Közreműködése sem elegendő azonban ahhoz, hogy - akár csak stúdiószínházi szinten is - megfelelő forgalmi rangú produkciót élvezzünk. Forgács munkája abba a törekvésvonulatba tartozik (Zsótér Sándor Csongor és Tündéje, Peer Gyntje; Balázs Zoltán Empedoklésze), amelynek - nagy valószínűséggel - átlendültünk már a zenitjén: mintha most lefelé tartanánk - felfelé...

BALOGH TIBOR

 

NKA csak logo egyszines

1