Valamikor 16 évvel ezelõtt egy sikeres bemutatóról hallottam, Kerényi Imre rendezésében került színre egy fiatal szerzõ drámája, a Lili Hofberg. Ha azt nézem, hogy a színre kerülést megelõzõ néhány esztendõben íródott, amit akkor már megtudtam, irigykedve vettem tudomásul, hogy a húsz év körüli fiatalember máris milyen tehetséggel lép színre a dráma nem könnyû mûfajában. Németh Ákosnak hívták - és hívják - a szerzõt, egyike azoknak, akik szinte beleszülettek a színház világába, s már - hogy úgy mondjam: drámaíró-kamaszként kitûnõ érzékkel mûvelték a mûfajt.

Debreceni dramaturgoskodásom idején bemutattuk a Júlia és a hadnagya című darabját, Ákost akkor ismertem meg személyesen. A Hargitai Iván rendezésében sikerre vitt előadás láttán ismét meggyőződhettem tehetségéről, problémaérzékenységéről, az élet és a világ - vagy közelebbről társadalmunk - erőteljes megítéléséről, köntörfalazás nélküli bírálatáról. A Müller táncosait pedig a veszprémiek előadásában láttam, Galambos Péter Németh Ákos hangvételéhez, dinamikájához méltó rendezésében. Ezek a darabok nem kímélik a nézőt, mellbevágóak, kemények, felrázóak. És ami nem mellékes: sikeresek. Sikerüket bizonyítja, hogy a magyar színpadokon sorra előfordulnak, de átlépik az országhatárt is, Erdély, Horvátország, Németország színházaiban éppen úgy láthatóak, mint Franciaországban, vagy a bevehetetlennek tetsző Londonban.

Németh Ákos több kötetnyi drámát és számos bemutatót tudhat magáénak eddigi pályafutása során. Negyvenkét éves, tehát még mindig fiatal, legalábbis az én szememben a Drámaíró Kerekasztal tagjai - bár családapák és már meglett férfiak - fiatal drámaírók, és megtiszteltetésnek veszem, hogy maguk közé fogadtak. Tehetséges társaság. Sajnos, hogy az úgynevezett irodalmi élet drámaírói munkásságukat nem fogadja be kellőképpen, Hubay Miklós örök és jogos panasza, hogy a magyar irodalomtörténet mostohán bánik a hazai drámával, mintha bizony nem lenne éppen olyan érték, mint a költészet vagy a próza. Talán azért is erősödött fel ez manapság, mert a korábbi időkben valóban költők és prózaírók tettek kirándulásokat a színházba, az új generációk körében ellenben olyanok is vannak, akik - hogy úgy mondjam: par excellence drámaírók. Ezek közé tartozik Németh Ákos is. De munkáit ismerve mondhatom, hogy irodalmat művel, kiváló irodalmat a dialógusok nyelvén.

Az idén bemutatott Vörös bál című darabja alkalmat adott áttekintetni eddigi életművét.

A zsűri a döntésével ezt a színműirodalmi és színházértékű munkásságát ismeri el, tartja fontosnak, és tünteti ki a Szép Ernő-díjjal, további alkotókedvet és még számos sikert kívánva szeretettel!

SZAKONYI KÁROLY

 

NKA csak logo egyszines

1