Ciróka Bábszínház, Kecskemét

Középen fehér kocka-paravánt látunk, oldalt két fa játéktartó: mértéktartó, szinte jeltelen tér, melyben mégis elburjánzik az animáció (tervezõ: Horváth Mari). Bábok és képek olvadnak egymásba, a csodák egymás "sarkát tapossák". Bartal Kiss Rita szabad asszociációkra épülõ, képzõmûvészeti elõadást hozott létre, mely végre átugorja a felnõttelõadás - gyerekelõadás (majdnem) kötelezõ kettõsségét. Ezúttal nincs különbségtétel kicsi és nagy között. A búgócsigák hada vagy a megelevenedõ Picasso-festmény egyként varázsolja el a nézõket.

A hagyományos narratíváról is "sikerült" lemondani, azaz nincs történet, sztori. A képek egymásutánisága vezeti a szemet, és a kékruhás kislány megjelenései. A "címszereplő" felfedező utat tesz az üres térben, ahol váratlan természetességgel bukkannak elő bábok, játszók, vetített képek, különféle játékok. Maga a kékruhás kislány is több alakban jelenik meg. Egyszer puha játékbaba, másszor ügyesen egyensúlyozó artista.

Folyamatos a nézőpont és perspektíva váltogatása. Ugyanazt látjuk, de mindig más és más szemszögből. Kicsit olyan ez, mint a festményekkel: ahányszor rátéved a tekintet, annyiszor mutat más arcot a kép. Az egyszerű és mégis bonyolult sokszínűség kavalkádja az előadás, mely a bábelemeket színészi játékkal és filmes animációval ötvözi (mozgókép: Sisak Péter). A fehér kocka festő- és vetítővászon egyszerre, de egy valódi festőállvány is megjelenik, sőt: a kép szinte megrajzolja önmagát.

Meglepetés meglepetést követ, a tekintetet elkényezteti az előadás izgalmas látványvilága, és a játszók-animálók koncentrált jelenléte. A három bábos (Aracs Eszter, Bor Judit, Szabó Balázs) maga is része a képzőművészeti világnak. Jelenlétük plasztikus, jelszerű, mégsem jellegtelen. Ügyesen és gazdaságosan bánnak a színpadi energiákkal, türelmes mozdulatokkal vezetik útján a kékruhás kislányt. Hol vidámak, hol aggódóak, hol bátor kalandorok, hol óvatos felfedezők. Nemcsak a képváltások ütemét követik érzékenyen, hanem a zenével is együtt élnek.

Kiss Erzsi különleges, az úti dúdolást felidéző ihletadó zenéje mintha együtt születne, bomlana ki a mozdulatokkal és a képekkel. Látvány, hangzás és játék harmonikus egységet alkot, eltűnnek animált és animátor határai: a bábszínház lényegéhez jutottunk, ahol nem kell a részeket méricskélni, mert szervesen összekapcsolódnak, vizuális egységet alkotnak, és sem a báb, sem a színész nem önállóan, hanem az összhatásban létezik. Bartal Kiss Rita organikus képsort rendezett: a képzelet megvalósult színházát.

SŐREGI MELINDA