A Salzburgi Ünnepi Játékok megalapításának 85. évfordulója megkülönböztetett helyet-rangot kap a fesztivál történetében: Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából színre került a szerzõ valamennyi színpadi mûve (beleértve a töredékesen elkészülteket is).

Ez a Mozart 22-ként propagált sorozat méltán került az érdeklődés fókuszába, jóllehet megannyi más érdekes-rangos mű is szerepelt a programban. Az intendáns és művészeti vezető Peter Ruzicka azzal a jóleső érzéssel adhatta át hivatalát Jürgen Flimmnek, hogy ő megtette, amire vállalkozott. Elégedett lehet azzal, hogy olyasmit valósított meg, ami legfeljebb itt (és csak itt) képzelhető el, s ily módon törlesztett a történelmi "adósságból", deklarálva az elismerést, ami méltán kijár a zseninek.

Ezt a Salzburgot tudta volna kedvelni Mozart, s bizonnyal kedvét lelte volna a sokféleségben, ami arra irányult, hogy kiki előadja, megszólaltassa az értékes életmű valamely darabját. Tehetség és ötletgazdagság került megmérettetésre, bármiféle "hiteles" Mozart-kép realizálási kényszere nélkül.

Összkiadások voltak, vannak és lesznek (írottak és hangzók egyaránt) - de alapvetően más a felvételkészítés és az élő előadás! Még ha elképzelhető lenne is ideális előadói gárda, meghaladná az emberi teljesítőképesség határát a szűk hat hétre koncentrált terminus. Aki egyetlenigaz művészi koncepcióra esküszik, annak szemléletét jótékonyan módosította a sokféle elképzelés. Mert ezúttal az Ünnepi Játékok idejére Salzburg "befogadó" lett, a saját produkciókon túl megannyi koprodukció vagy vendégjáték házigazdája. Az érdeklődőnek nem volt más dolga, mint hogy minél többet vegyen e zenei bőségkosárból, és sohase feledje, hogy a legjobb előadás is - olvasat csupán.

A sajtóorgánumok kiemelt helyen foglalkoztak a rangos eseménnyel, s időről időre újabb számadatok tömkelegével halmozták el az olvasókat. Mindenesetre tény, hogy számos kategóriában kerülhetne be a rekordok könyvébe. De minden számnál többet mond, hogy volt kereslet a gazdag kínálatra. A feketepiacon kínált csillagászati áraknál is fontosabb viszont, hogy a nemzetközi érdeklődés az élő közvetítések és utólagos sugárzások, valamint a gyorsan reagáló felvételkészítés ellenére sem csökkent.

És ideje eloszlatni a tévhitet: az Ünnepi Játékok korántsem csak a turistáké. Nem lehet panasz a helybeliek érdeklődésére sem - ami nemcsak a rendezvények látogatásában mutatkozik meg, hanem abban a naprakész tájékozottságban is, amivel figyelemmel kísérik az eseményeket.

A messziről jött pedig különösen boldog lehet, amiért a vendégprodukciók által szinte "keresztmetszetet" kaphat a nemzetközi Mozart-játszásból. "Alap"- művek és ritkaságok gazdag kínálatából csak nyertesen kerülhetett ki a zenebarát.

Az ünnepi évfordulóra készült el a Kleines Festspielhaus átépítése, "Haus für Mozart" elnevezéssel. E "szentélyt" a Figaro házasságával avatták fel, ami - a várakozásnak megfelelően - a szezon csúcsprodukcióját jelentette Nikolaus Harnoncourt vezényletével, Susanne szerepében a sztár-kedvenc Anna Netrebkóval (aki most kapta meg, rendkívül gyorsan, az osztrák állampolgárságot). Itt került színre a Szöktetés és az Idomeneo is. Ez utóbbit már csak azért is érdemes volt megnézni, mert lehetőség nyílt a Felsenreiterschuléban a mű Richard Strauss-féle átdolgozásának megismerésére (koncertszerű előadásban, drezdai vendégjátékként). A régi produkció ismétlésének, az új betanulásnak is megvolt a haszna: az új környezetben másfajta fogadtatásra találhatott a mű. A Titus kegyelme például megőrizte rangját - míg a Don Giovanni ily módon erőtlennek tűnt (mindkettő Martin Kusej rendezése, a 2003-as előadás felújítása, alig módosult szereplőgárdával). Az első három előadás szerencsései Harnoncourt-vezényelte Titus kegyelme előadásban gyönyörködhettek - aki később a koncertprogramokat betetőző műsor próbáira összpontosított: irányításával két alkalommal csendült fel a Bécsi Filharmonikusokkal Mozart utolsó három szimfóniája. Aki csak azt hallotta - már nem jött hiába! A tavaly szenzációsnak tartott Mitridate, Pontus királya pedig leginkább annak bizonyítására volt hivatott, hogy ráébreszszen: operaszerzőként Mozart már 14 évesen sem "gyermek". A sokféleségnek köszönhetően szembesülhettünk megint a szavak félreérthetőségével. Az operaszínpadi produkciókkal kapcsolatban is kétes értékű (és félreérthető) a modern jelző; a díszletek-jelmezek értékeléséhez új terminológiára lenne szükség. A Mitridate látványvilága ötletes, csakúgy, mint a Scipio álmáé - ám mindkettőtől minőségileg különbözik Az álruhás kertészlány csodája, ahol az akusztikus és vizuális megjelenítés nem külön síkokon (mondhatni: terekben) zajlik, hanem a látvány saját világa ellenére zökkenő nélkül kapcsolódik a zenéhez (rendező: Doris Dörrie, díszlet és jelmez: Bernd Lepel). Ismét szóhoz juthatott a Mozart korában oly jelentős bábszínház: idén első ízben vett részt az Ünnepi Játékok produkciójában a Marionettentheater. Az Ünnepi Játékok történetében először került színre A színigazgató (korábban összesen négy koncertszerű előadást ért meg), ezúttal a Bastien és Bastienne-nek adott keretet, afféle "színház a színházban" játékként. E produkció - látvány nélkül - rádióközvetítés során aligha követhető!

A Mozart-koncertek kínálatának ismeretében csak elismeréssel adózhatunk a program összeállítóinak. Hódolhattunk Alfred Brendel előadóművészetének, akinek szólóestje arra késztetett egy rajongó újságírót, hogy a "vannak a zeneszerzők - és van Mozart" mintájára a "vannak a zongoristák - és van Brendel" mondattal summázza értékelését. Ezúttal Mozartversenymű szólistájaként tapsolhattunk Lang Langnak, aki ellenállhatatlanul meghódítja mindenkori hallgatóságát - igaz, az autogramgyűjtők még nem értékelik túl...

Kínálat minden mennyiségben - ráadásul ingyen is hozzá lehet jutni kincsekhez: a Kapitelplatz óriáskivetítőjén három hét alatt az archívum kincsein túl az idei szezon öt operája is helyet kapott, s új helyszínként az Egyetem aulája is hetenkénti ismétlődéssel, jó előre meghirdetve, az archívum ritkaságaiból kínált. Mintha csak a "Legyen a Mozart-zene mindenkié!" megvalósítására törekedett volna az egész város!

És hogy ne csak az Ünnepi Játékok közel hathetes időtartamára korlátozódjék az élménydömping, a Festspieldokumente 1992 óta évente megjelenő CD-sorozatának idei kiadványa a Mozart 22 jegyében kínál rövid hangképeket az 1951 és 2003 között készült élő felvételekből.

Ráadásul, a tervek szerint az ősz folyamán megjelenik CD, illetve DVD formájában is a Mozart 22, méltán örökítve az utókorra a 85. nyár egyedülálló élményét.

FITTLER KATALIN