Gyõri Nemzeti Színház

A 90-es évek Mechanikus narancsaként aposztrofált Trainspotting a brit szubkultúra szuggesztív rajzolata, brutális világábrázolása. Irvine Welsh sokat vitatott világhírû regényének és Danny Boyle kultfilmjének színpadi változata (maga Welsh jegyzi a színmûvet is, Harry Gibsonnal egyetemben) szociális érzékenységû szürreális szatíra, kõkemény valóság- és társadalomábrázolással.

A vesztesek életét mutatja magas feszültséggel. Mark Renton (Mészáros Tamás), a központi figura Edinburgh nyomorúságos negyedében küszködik barátainak nevezett társai: betegek, tolvajok és hazudozók között. Alkalmi dílertől az erőszakos pszichopatáig terjed a skála. Valahányan antiszociálisak és heroinfüggők, ám Renton megérzi a lassú enyészet dögszagát, és ráébred, egyetlen esélye a leszokás. A kábítószer nihiljéből azonban nem könynyű önerőből kiszabadulni, majdhogynem reménytelen vállalkozás. Ráadásul Renton és haverjai heroinos világával szemben nincs igazi alternatíva, merthogy körülöttük a társadalom is éppoly megalkuvó, amorális és hazug, mint az ő kábult világuk. Nem véletlen, hogy Renton épp azáltal tagozódik majd be ebbe a társadalomba, hogy elárulja társait, s eladja a lelkét. Aki ugyanis ebben a világban érvényesülni akar és bármiféle egzisztenciára szert tenni, vagy egyszerűen csak felszínen maradni, az csal, hazudik vagy bűnözik. Renton besorol a "normálisak" közé, mégis valamiképp megőrzi e világgal szembeni józanságát, tisztánlátását és fenntartásait.

Welsh és Boyle egyszerre szól a drog illuzórikus szabadsága és a nyárspolgári ostobaság éppoly hazug erkölcsi világa ellen. Két "mintha" világ áll itt egymással szemben, és Renton e kettő között őrlődik.

Boyle filmzárlata nyitott és kétféleképp is értelmezhető: Renton (Ewan McGregor) távolodó, új életbe menetelő alakja egyre jobban elszemcsésedik, kontúrtalanná válik - délibábos illúzióvá foszlik, másrészt arctalanná lesz a fogyasztói társadalom felé közeledve.

A Trainspotting fejlődésregény, ugyanakkor mégsincs benne megtisztulás, éppoly látszat ez is, mint a többi.

Majdhogynem lehetetlen vállalkozás Welsh regényét s Boyle kultuszfilmjét színpadra adaptálni. A győriek nem is igen kísérleteztek vele - csupán a történet marad, Welsh-Gibson átirata, szikáran, puritánul, és jelen esetben meglehetősen szellemtelenül. Ugyanilyen puritán és praktikusan célratörő a díszlet is: néhány könnyen és szabadon variálható deszkadobogó (amelyek egy része valóban dobogóul szolgál, más részük paravánként), kiegészítve lépcsővel és olykor a helyszíneket megidéző vetített háttérképekkel (ez az egy momentum utal a filmre).

Boyle formai, képi megoldásait és leleményeit, nyomasztó, expresszív vízióit, ritmusváltásait persze nem érdemes számon kérni a mű színpadi változatától, ám hogy mindezt átfordítsák a színház nyelvére, eszközeire, s hasonló atmoszférát teremtsenek, az igenis elvárható az adaptálóktól.

Ráadásul sok mindent kivontak a két mű esszenciájából és gondolatiságából is, aminek csak kis hányadát jelenti/hordozza maga a sztori. Mi több, "musicalesítették", heroizálták Boylék lúzereit - e figurák itt mintha egy elmaradt rockmusicalből sétáltak volna át. Az őket alakító színészek láthatóan annak tudatában lépnek színre, hogy egy kultuszteremtő műben szerepelnek. Heroikusak és szentimentálisak. Az egész előadásból csak úgy süt a jelentőségteljesség tudata, egyfajta világmegváltás és a már említett "musicalizmus", amivel csak az a baj, hogy teljesen ellentétes az eredeti mű szellemiségével. Mindez, elegyedve helyenként a diákszínjátszást idéző színvonallal, egyfajta amatőr lelkesedéssel (aminek nem elsősorban a színház környezetet, háttéralakokat életre keltő stúdiósai a forrásai), meglehetősen lehangoló produkciót eredményezett.

Egyedül Vándor Attila elveszettséget, tanácstalanságot és sodródást érzékeltető groteszk figurája (Spud) ad vissza valamit a Trainspotting valódi világából is, meg néhány jól megírt és megoldott jelenet. Mint például a hősi halált halt fiát gyászoló Mrs. Renton (Baranyai Ibolya) és a hadirokkant veteránt színlelő cinikus kéregető, Swan (Szemán Béla) párbeszéde a hősiesség értelméről, vagy a Beteg Srác (a figyelemre méltó Csizmadia Gergő) látogatása leszokófélben lévő, lábadozó barátjánál, Marknál, Mrs. Renton süteménykínálgatásától övezve.

Boyle és Welsh többdimenziós műve Győrben meglehetősen leegyszerűsödött. A regény s a belőle készült film morális, a győriek előadása moralizáló. Kszel Attila rendezése nem kevés didaktikus felhanggal iskolai tandrámává konvertálta Welsh és Boyle remekét. Így az egy drogprevenciós órát formáz leginkább, aminek egyetlen erénye, hogy nem is igen akar ennél többnek látszani.

És az előadás el is éri kitűzött célját: ahogy azt a híradásból tudni lehet, valóban kamaszok és iskolai csoportok látogatják lelkesen a produkciót. Ám aki az igazi Trainspottinggal akar találkozni, az válassza inkább a filmet vagy a regényt!

MARIK NOÉMI

Az írás a Vidéki Színházak Találkozója alkalmával látott budapesti vendégjáték alapján készült.