Budapest Bábszínház

A Heltai Jenõ nevével fémjelzett átdolgozást játssza a társulat, mintegy emlékeztetve is a csilingelõ szavú és békés derûjû Kossuth-díjas író halálának ötvenedik évfordulójára. (Új válogatott kötet - Te pajkos, kis kokott - Heltai Jenõ Budapestje -, emléktáblakoszorúzás, tematikus mûsorok is kifejezték tiszteletüket A néma levente 1957 szeptemberében elhunyt szerzõje, a fõváros dalosa elõtt.)

Mégis csupán az irodalmi ősmese drámába álmodójának, Carlo Gozzinak a nevét emeltük ki, mivel az átdolgozó Heltait (s egyben Gozzit) is átdolgozta Nánay István. Az eredmény igényes, színvonalas mesejáték bábokkal, melyet ugyan a vendégül várt legifjabb korosztályként megjelölt hatéves gyerekek csak részben értenek, ám ahol legfőképp szükséges, ott pontosan. Az elváltozott alakjukból visszaváltozó szereplők egyikének Újra én vagyok én! ujjongására például az egész nézőteret átható cérnahang szállt a színpadig: Nem vagy az!

A szarvaskirály a vágyakozásból fakadó keresés és szeretés - illetve a vágyakozásból fakadó erőszak és ármány kettős példázata. Egy szobor és egy amulett rejtette bűverő folytán a királyi udvar és környezete (a központi szereplők mindegyike) külső-belső személyiségmódosulás(oka)t él át. Vagy saját akaratából, vagy kelepcébe csalva, kényszerűségből. Az átváltozások az örök fabula-alaphelyzetek egyikéből erednek. A király házasodni kívánna, ezért meginvitálja a jelentkező hölgyeket, hogy közülük válasszon. Némi szépséghiba, hogy királyunknak már akadt kedvese - és némi bogozása a szituációnak, hogy olyanok is elmennek a királyné-castingra, akiknek már foglalt a szívük. S hiányozhat- e a nagy bajkeverő (a fiatal húsra áhítozó, öreg, gyűlölt és gonosz Tartaglia miniszterelnök)? A stílusidegen kifejezésekkel jelezni szerettük volna, hogy Gozzinál nem egyszerűen - a mesei szabályoknak megfelelően - a kizökkent világrend áll helyre a színmű befejeztével: az addig vezető folyamatban a többé-kevésbé rejtett erotika, számos lelki torzulás is megnyilvánul, társadalmi csapda is tátogatja pofáját.

Balogh Géza rendezése fürgén forgó bástyák áttört-ékített díszletét kapta Balla Margit tervezőtől. A tornyocskák eklektikus, tarka, csipkés kiképzése korok és stíluskorszakok felettivé varázsolja a gyakori és gyors színváltozásokat belengő miliőt. A (távoli) történelmi időbe ágyazza a históriát, de időtlenséget, aktuális forgandóságot is biztosít számára. Balla bábjai közül különösen a karakteralakok gyönyörűek és kifejezőek (például Truffaldino, a főmadarász, vagy a Koldus, amely az őt mozgató bábszínészhez való hasonlatosságával meg is kacagtatja a publikumot, holott a párhuzam leheletnyi). A fő-fő szerelmesek (hány és hány színdarabban hány és hány emberszínész gondja volt már ez...) halaványabbak. A vértelen Deramo királyba aligha lehet könnyű belehabarodni, de Clarice sem egy Miss Castle főnyeremény.

A viszonylag szűk (ám annál kifejezőbb) mozdulatvariációkra képes bábokat a Budapest Bábszínház elsőrangú művészei teljes testi valójukat felfedve, téglavörös egyenöltözékben mozgatják. Ismét gyarapodott eggyel azon bábprodukciók száma, amelyekben a tervezett, szerkesztett, épített, gyúrt, zsinegezett kis közreműködők nem kerekednek animálóik, mozgatóik fölé, nem űzik őket részben vagy egészen paraván mögé-alá, nem kényszerítenek rájuk láthatatlanná tevő, a megfelelő fényben "eltüntető" fekete jelmezuniformist. A bábszínház, a bábjátszás "antibábszínházi" tendenciájáról (a bábok funkcióvesztéséről) elég szó esett a legutóbbi években (e társulat premierjei kapcsán is), tehát erről most - midőn ember és báb együttes, egymásra utalt fellépése a megjelenítés adekvát elve - nem elmélkedünk. Balogh Géza gyümölcsözőnek bizonyuló elképzelése szerint (távolról illeszkedve a Heltai-sugalmazáshoz) az elsősorban nyak-, könyökés térdhajlatnál mozgatott bábok átveszik, szögletesebben ismétlik mozgatóik gesztusait; adottságaikkal visszahatnak a színészi játék- és beszédmódra. Kezdettől (a captatio benevolentiae-jelenettől: a kinek-kinek jutó bábocskák vásárias felvételétől, a sejthetően egy udvari mulatság közepette végbemenő prezentáció indításától) érvényesül a kéttestűség, kétlelkűség. A bábok árat fizetnek önazonosságukért: mozgatóikkal ikerülnek. Az esztétikai adóztatás a színészeket sem kerüli el: ők énjük egy darabkájáról lemondva szegődnek "csemetéikhez" (pedig egyiküket-másikukat más bőrbe-lélekbe öltöztetnék a vágyai).

Amikor azután az itt nem sorolandó - jobbára kitalálható - átváltozások végbemennek (köztük a címet magyarázó, bár a szövetben kissé idegen szál szarvaskirály- átváltozás - elsősorban a fejedelmi állat leölésének drámai képe kedvéért), bábtestek és színészhangok, figuramozgások és mozgatói gesztusok elidegenednek egymástól. Báb és "gazdája" (éppen mert ez az egyezményes viszony felborul, elszíneződik) diszharmonikus párossá válik. Össze nem illő voltuk az álságban, hazugságban, lelkiismeret- furdalásban jelenik meg, folyamatosan hírül adva az erkölcsileg szabályozott berendezkedésű, tiszta törvényű (udvari) univerzum szétesését, az emberi kényszerszimbiózisok tanácstalanságát, szomorúságát.

A játékszervezési, játszatási elv hibátlan. A játék helyenként gépies, szaggatott, a második részben sietős. A színtobzódás, mozgalmasság, kedély, választékosság ellenére a gyerekszem is lassan kifogy a látnivalókból. Az elgondolás diktálta menet enyhe monotóniáját a cserepillanatok élénkítik (amikor báb és bábtáncoltató duójában valamelyik elveszti a párját, mást talál vagy ural helyette, illetve amikor visszaáll egy-létük), s a tapsot érdemlő ötletek (így a kérges szívű és élvhajhász Tartaglia denevérré, "denevéremberré" válása, majd - bohózati mozdulattal - tragédiákat asszociáltató tette, önítélete: bőregér-alakmásának öngyilkos széttépése).

Komédiások érkeztek, mindez csak játék - a színészek többször is emlékeztetnek a "mulatságot nézünk" tényére. Erdős István (Pantalone, vadászatügyi miniszter) a figyelmesen rezzenékeny dirigens, ceremóniamester a commedia dell’arte karaktereit is reflektorfénybe vonó prezentációban. Deramo király a bábjánál hajlékonyabb Kemény Istvánra, Leandro (Pantalone fia) a suhancos Schneider Jankóra bízatott. Fordított szereposztásban is játsszák-játszatják a két szerepet, s alighanem mindig az a boldogabb, aki épp Leandro. Claricét (Tartaglia leányát) Rusz Juditnak, Angelát (Pantalone leányát) Kovács Juditnak (második szereposztásban Papp Orsolyának, illetve Ellinger Edinának) hol szerelmetes jövendőbelijükhöz erősen igazodva, hol a szabad női észjárás szerint kell hoznia. Természetesen az utóbbi epizódok az élményszerűbbek. Ács Norbert és Radics Rita kiaknázza, hogy Truffaldino és Smeralda kissé leválhat a cselekmény fővonaláról. Csajághy Bélát (váltótársa: Basa István) Brighella kikiáltói-játékszervezői nyüzsgéséért, Szabó Lajost a Koldus alázatos csöndességéért jutalmazza elismerés. A fő szám mindenképp a kopaszra borotvált, enyhén denevér fizimiskájú Beratin Gábor Tartagliája. Valóságos színészi játékra kevés a lehetőség, a hanggal, hangsúlyokkal történő - és a dekoratív külsőt maradéktalanul kamatoztató - alakításra annál több, s Beratin - aki egykor nem bábszínpadon kezdte - nem is engedi feledni, hogy A szarvaskirály: dráma.

A színrevitel sikere az egész közösséget dicséri. Sokszor kell besegíteniük társaik (a járásban, az attraktívabb helyzetek elfoglalásában korlátozott lehetőségű) bábjainak (vagyis a mozgatóiknak). Operátorokként is közreműködnek. Operátorai (maguk is bábmozgatók) a bábmozgatóknak. Bábszínházi allúziókat keltő módon, tragikomikus színházi meseként, operátori segédlettel vitte színre a művet Kövesdy István 2003-ban, Sepsiszentgyörgyön. Az új külső alakokat elsajátító, elviselő, bitorló figurák áttestesülésének (és átlelkesülésének) a keleties árnyjáték alakkísérete passzívan, az operátorok maroknyi csapata aktívan asszisztált, hiszen egymagukban - volt bár pozitív vagy negatív előjelű a transzformáció - nem bírták a személyiségváltás szédítő, megrészegítő terhét.

Mivel operáljunk? Plasztikázható-e szemfényvesztéssel a benső rossz, orvosolható- e - a jó érdekében - az előnytelen, a fogva tartó külső? Balogh Géza és színészei fontoskodás, tudóskodás nélkül ilyesfajta kérdéseket is feltesznek az előadásban. Finoman kiemelik, hogy - ismét Heltai szelleme suhan a díszletek fölött - aki őszinte (és őszintén szeret), képes versben- rímben beszélni, aki viszont híján van ennek az ajándéknak - vagy a mágia átmenetileg kiirtotta belőle a szeretet, az őszinteség, igazságosság adományát -, az nem.

A Budapest Bábszínház nézőterén a gyerekhad nem hazudtolta meg 2007- es önmagát és eddigi mese- és "mese"- tapasztalatait. Visított Tartaglia batmanje láttán, vesztén. De legjobban annak örült, ha a rímek győztek. Szerelmesek közt az összecsengés.

TARJÁN TAMÁS

 

NKA csak logo egyszines

1