Az adaptálhatatlan regények egy részének sorsa, hogy ambiciózus rendezõk ragaszkodnak színrevitelükhöz. Gyakran színes képeskönyvvé változik ilyenkor a színház; sem dráma nem születik a színen, sem a feldolgozott regény gazdagsága nem idézõdik meg. Ritka eset, amikor az epika cserepeibõl autonóm, érvényes színpadi mû születik. De az sem fordul elõ túl gyakran, hogy a rendezõ megelégszik egy-egy szál kibontásával, s ennek a szálnak a hatásos színpadi megfogalmazására próbál rátalálni.

A Komáromi Jókai Színház budapesti vendégjátékán, a Thália Színházban bemutatott Dosztojevszkij-adaptációját ez utóbbi, felettébb szerencsésnek mondható törekvés jellemzi. A Martin Huba rendezte előadás (mivel más utalást a színlap nem tartalmaz, az adaptáció szerzőjének is a rendezőt és/vagy a dramaturgot, Dömötör Varga Emesét gondolhatjuk) egyértelműen Dimitrij alakját helyezi a középpontba. A színpadi mű gyakorlatilag az ő szenvedéstörténete. Az első jelenetben diadalittasan, alkoholmámorban látjuk, hogy később a kétségbeesés, a gyötrődés, a szenvedés számos stációján menjen keresztül, míg végül eljuthat a megértésig, az el nem követett bűnért járó büntetés és bűnhődés elfogadásáig. Az öreg Karamazov halála előtt történteket az alkotók flashback technikával bontják ki; természetesen csak a legfontosabb, s többnyire Dimitrijhez kötődő eseményeket idézik fel. Mellékszereplővé válik így mindenki más: Ivan mondandója csak töredékeiben idéződik meg, Aljosából leginkább a Lizával való (Dimitrij kusza szerelmi viszonyait ellenpontozó) kapcsolat marad fontos, Zoszima sztarec neve éppúgy nem hangzik el, mint Ivan híres poémája. Az öreg Fjodornak is csak nevetését halljuk, hogy aztán a játék végén mint fenyegető lidérc jelenjék meg, s a női főszereplők, Katyerina és Grusenyka is csak a férfiakhoz (elsősorban persze Dimitrijhez) fűződő kapcsolatuk szempontjából érdekesek.

Ehhez az adaptációhoz Huba kitalál egy markáns színpadi formát. A Jozef Ciller által kialakított játéktér leghangsúlyosabb eleme egy hosszú asztal, melyet a színészek néha körülülnek (máskor rámásznak, ráfekszenek, esetleg rendeltetésszerűen használják). Ezt az asztalt mi, nézők is körülüljük a Thália színpadán, vagyis minden karnyújtásnyi távolságban játszódik le tőlünk. Huba ugyan teljes pszichológiai folyamatokat játszat el színészeivel, de egyúttal stilizál is; nincsenek naturalista kellékek, az idősíkok változását többnyire csak maguk a színészek jelzik, különböző helyeken játszódó jelenetek gyakran egy térbe kerülnek. Az eszközhasználat helyenként (például a dinnye széttrancsírozásánál) modern színházi kliséket idéz. A tér hátsó részén pad nyúlik el; az éppen nem játszó aktorok általában innen nézik társaikat. A színészek gyakran díszletezőként is funkcionálnak. Vagyis folyamatosan kell ki-be lépni a szerepekből- szerepekbe, miközben magát a szerepet többnyire magas hőfokon, izzó szenvedéllyel kell játszani, ráadásul a nézőktől alig néhány lépésnyi távolságban. Ha ez a bravúr sikerül, egészen emlékezetes előadás születhet.

A komáromi társulatnak - legalábbis a pesti vendégjátékon - sajnos, nem sikerült. Az első felvonásban a rendező elgondolta színházi forma csaknem üres klisének tetszik, mivel a nagyon erős gesztusokat, kitöréseket a színészek többnyire nem képesek hitelesíteni. A mondatok gyakran egyszerűen hamisan hangzanak, a csendek nem telítődnek tartalommal, a színpadi akciók felesleges manírnak tűnnek. Így aztán a néző - ha maga nem érintett a dologban - könynyen elkezdheti kajánul figyelni azt, hogy mely nézőtársának kell majd dinnye áztatta ruháját otthon kimosnia, kit sikerül fellökniük a színészeknek, kinek az öltönyét vagy nyakkendőjét kérik el az adott jelenetben egyébként feleslegesen interaktívvá váló előadásban (kárörvendő kritikusok ilyenkor leginkább saját kollégáikra fókuszálnak). A második felvonásban javul a helyzet, itt már láthatók szépen megoldott, a formának valóban tartalmat adó jelenetek is, de annyira átütővé, erőteljessé itt sem válnak az alakítások, amennyire azt az adaptáció és a játék keretei indukálnák.

Fentiek, ha nem is egyenlő mértékben, de nagyjából valamennyi alakításra érvényesek. Tóth Tibor Dimitrijként eleinte egyszerűen túl sok. Túl hangos, túl szélesek a gesztusai, nem egy jelenetben kifejezetten manírosnak tűnik. Az idő előrehaladtával jelentősen javul az alakítás: a mind reménytelenebb védekezés és a beletörődés állapotát már jóval finomabb, bensőségesebb és hatásosabb eszközökkel mutatja. Mokos Attila mint Ivan talán túlságosan sokáig kényszerül passzivitásra. A kétségbeesett gyanakvás és a kitörni készülő téboly állapotát nem tudja valóban feszültté tenni, ám a bűnre való ráébredést és az őrület elhatalmasodását már érzékletesen ábrázolja. Olasz Istváné alighanem a leghálátlanabb szerep, hiszen voltaképpen csak a Tóth Krisztina koravén módra intelligens Lizájával való érzelmi civódást játszhatja el, azt, hogy ki valójában Aljosa, talán csak a személyiség intenzív, a reálszituációktól függetlenedő kisugárzása jelezhetné - a fiatal színész ezzel a képességgel még nem rendelkezik. Hajdú László Szabolcs Szmergyakovja akkor és addig érdekes, amíg a hallgatás és az ambivalens kijelentések, célzások jellemzik; az igazság felfedése nem elég erőteljes. Holocsy Katalin keveset tud kezdeni Grusenyka bonyolult (ebben az előadásban nem is annyira a szűzkurva árnyalatait variáló, mint inkább a domináns, gátlástalan nőstény és a nagylelkű, önfeláldozó asszony végletei közt hányódó) alakjával, míg Szvrcsek Anita meglehetősen maníros eszközökkel, jellemzően kívülről formálja érthetetlenül taszítóvá Katyerinát.

Nem lehet elvonatkoztatni persze attól, hogy vendégjátékot láttunk, hiszen az eredeti térből és környezetből történő kimozdulás egy ilyen, a színészi munka intenzitásától erősen függő előadást az átlagnál jobban megzavarhat, módosíthat. Így annyi bizonyos csupán, hogy a Thália színpadán nem sikerült az ígéretes keretből és formából szuggesztív, felkavaró, az érzelmek viharát hatásosan megérzékítő produkciót létrehozni. Maga az adaptáció így is figyelemre méltó; nem lepődnék meg, ha más előadás is alkalmazni próbálná a későbbiekben - még ha megjelenítéséhez esetleg más formát választana is.

URBÁN BALÁZS

 

NKA csak logo egyszines

1