József Attila Színház

Ladányi Andrea eddig mozgásban beszélt el mindent, most szinte mozdulatlanul beszél a színpadon: Claire Zachanassiant játszik a József Attila Színházban. Megdolgozott tagjai helyett szikár, mély hangján és szúrós tekintetén a hangsúly, eddigi munkaeszköze mégsem dologtalan. Könyörtelen asszony, lépését ez a kidolgozott, határozott vádli diktálja, tartását ez a madárcsontnak tûnõ, de csupa akarat vázrendszer adja.

Zsarnoki formátum, ahogy leül, egyik lábát precíz keccsel vetve át a másikon, vagy szigorú, királynői tartással jár-kel a hozzá képest puhány és görnyedt alattvalók között. Keményen mondja a szöveget, szavai súlyosan koppannak a güllenieken. Ladányi Andrea alig gesztikulál, de irtózatos belső sugárzással adja Claire Zachanassiant. Nem csak fehér kesztyűs keze elefántcsont, egész alakja márvány keménységű, csupa ideg, hűvös jelenlét.

Zsótér Sándor rendező logikája úgy vezet végig a darabon, ahogyan Ladányit állítja középpontba. Mindenen csak picit mozdít, de szerepek és szituációk zökkennek ki a hagyományos felfogásból, s állnak össze új minőséggé, teljes, koherens színpadi világgá. Prózai párbeszédek és hangszerelt énekbeszéd váltakoznak komponált formák és mozgások között. Találmány az egész, de eleven, önálló életre kelt látomás, amely formálja, és nem megerőszakolja az eredeti dráma világát és szövegét, sőt még a szerző intencióit is megfogadja.

Dürrenmatt meghagyása szerint színészek játsszák az erdőt is. "Megint fenyők!/Bükkök! Bükkök!" - énekli a gülleni polgárok négytagú kórusa, Kocsis Judit, Lévay Viktória, Gieler Csaba és Zöld Csaba, faként. Azután egyikük harkályként megkopogtatja a pad háttámláját, a másik kakukkol, majd a fák andalgó párokként tovasétálnak - egymásba hajló színházi jelentések. A színész mást és másként fejez ki, mint mondjuk a József Attila Színház más előadásain. Meg van fosztva sok eszközétől; nem igazán játszhat az arcával és a gesztusaival vagy a hangjával, de nem kell küszködnie a hihetőséggel, vagy a valóság másolásával sem. Az autózás jelenetében Ill (Méhes László), a felesége (Vándor Éva), a jóléttől fokozatosan elnyafkásodott tinit játszó Ullmann Mónika Ottilie-ja és Karl (Ferencz Bálint) kezüket nyújtva, marionettfigurákként futnak helyben, többször irányt változtatva, és közben beszélgetnek. Voltaképpen ők az autó is - szép és friss momentum, pedig nagyon is "csinált", mégis pontosan illeszkedik ebbe a színi világba.

Méhes László Illként szenvtelen, lecsúszott figurát alakít. Kezdetben még tesz egy-egy kiugróan harsány gesztust Claire vagy a városiak felé, de végül rezignálttá és sztoikussá válik, a boltosból szinte filozófus lesz, amikor ráébred és elfogadja a sorsát, s bölcs, szinte lágy, megbékélt hangot üt meg. A színészek visszafogottan mondják a szöveget, és higgadtan, sietség nélkül mozognak Vati Tamás koreográfiája szerint, halmazokba rendeződve, mindenféle kreált helyzetben. Sztarenki Pál rezzenéstelen, tűnődő Boby. Háda János és Ömböli Pál Lobyja és Kobyja remek, eunuchként vonul fecsegve, fodros blúzban, csillogó retiküllel. Eleven figura a Polgármester (Szabó Kimmel Tamás), a Pap (Maday Gábor) és a Rendőr (Vári Kovács Péter). Kitűnő epizodista a férjek Mobyhobyzoby-jaként és néhány mellékalakban feltűnő Dányi Krisztián.

Ungár Júlia újrafordította a drámát, s a mai, olykor élvezettel a trágárságig vitt szavak, mondatok közé még pakolt is eztazt a jelenlegi politikai közélet, illetve a fogyasztói társadalom tipikus nyelvhasználatából. "Ma van" a színpadon, amit némi brechti kikacsintás is megerősít az utolsó előtti kép reliefjéből. Güllen polgárai, nők és férfiak két sorban állnak, s előbbiek szemüket és nemi szervüket takarják álszentül, utóbbiak pedig képzeletbeli fegyverekkel céloznak Illre. Kimerevített pillanatkép, de olykor átrendeződik, végigvonul rajta egy-egy hullám, lezajlik a tárgyalás jelenete. Mikor a fiatal Tanár (Friedenthal Zoltán) arról beszél, hogy a gazdagságot erkölcsi célokkal összeegyeztetve érdemes felhasználni, akkor a szereplők kifordulnak a nézőtér felé, telibe kapjuk a prédikációt, amelyet nem nehéz összevetni némi aktuálpolitikával, érkező EU-s támogatásokkal, korábban felmerült csalásokkal stb. Passzol ehhez Benedek Mari jelmeztára. Először csak a legatyásodott güllenieket látjuk kombinéban és atlétában, tekintélyes, nyárspolgári férfizoknikban. Azután az egyre jobban élő gülleniek alsóneműjére világos drapp kiskosztümök és öltönyök kerülnek mind színesebb blúzokkal, nyakkendőkkel (miközben Claire és tartozékai ruházatában végig a gyászos fekete-fehér dominál). ZA felruházkodás mellé, szöveg szerint, fegyverek kerülnek kiegészítőnek. Csakhogy nem félelemkeltő eszközök riogatják Illt, hanem a város összképe kezd átfordulni valami latin-amerikai autoriter rendszer képévé, ahol a jólöltözött fickók karabéllyal járnak kávézni, s egyben finoman kirajzolódik a folyamat, ahogy az emelkedő jóléttől nem a jóléti társadalom erkölcse erősödik, hanem a korrupció szökken szárba. Mindehhez Ambrus Mária díszlete is egyre vaskosabb sárgákat vonultat fel, amint a gazdagodást - szintén szöveg szerint - jelképező lábak és lábbelik árkádjai mindent eluralnak a narancs- és citromárnyalatokba nyilalló mignonrózsaszín parádéban. Harsány és buja a színpadkép, miként Tallér Zsófia zenéje is. Van benne egy ünnepélyes, nagyszabású csengés-bongás, ami kiegészülve a szöveggel, egészen kortárs, parodisztikus, mint a ráépülő komikus helyzetek a gumikötél- sínpályás vasútállomáson. S a társulat remekül énekel. Íme, így ér össze nép- és művészszínház, hiszen a színészek énektudása az angyalföldi teátrum fő profiljának tűnő hagyományos (és színvonalas) zenés darabokon edződött.

SZ. DEME LÁSZLÓ