Több mint negyedszázada tagja a világhírû New York-i kísérletezõ színháznak, a La MaMának George Ferencz, ahol Robert De Niro, Harvey Keitel, Al Pacino vagy Nick Nolte elõször mutatta meg oroszlánkörmeit, és ahol eddig még soha nem szerepelt magyar társulat. A clevelandi magyar családban született, 61 éves Ferencz ezen szeretne változtatni a közeljövõben. Hamarosan Budapestre érkezhet, hogy feltérképezze a színházi terepet.
"Székelykáposztán és chicken paprikáson nőttem fel 1956-ig" - meséli George Ferencz egy manhattani étteremben, ahol az amerikai pulykaburgerből falatozik új darabja , a Conjur Woman próbaszünetében. Magyarul már egyáltalán nem beszél. 56 után számukra "meghalt Magyarország". Ez azt jelentette a budapesti, kék szemű, szőke édesanya és a felvidéki, sötét bőrű édesapa gyerekeként egzotikus, indiai-spanyol külsővel megáldott gyermeknek, hogy 1956-tól kezdve soha többet nem beszéltek otthon magyarul. Nem sokkal később a család el is költözött a Cleveland magyar negyedeként ismert Buckeye Roadról, ahol a XIX. század végétől saját újságok, vendéglők, templomok és iskolák is szolgálták a magyar emigránsokat. George Ferencznek kifejezetten jól jött a hatvanas évek hippi- és beatkorszaka: tökéletes terep volt ez számára ahhoz, hogy - a család kívánságának megfelelően - minél hamarabb amerikaivá váljék, így felejtve az óhaza tragédiáját.
George a gimnáziumban iskolaújságot alapított, szerkesztett, politikai vitákat folytatott, civiljogi aktivistákkal barátkozott. Mindeközben - színházról még szó sem volt ekkor - ösztöndíjat nyert a denveri egyetem újságíró szakára. Ott egy drámaírói pályázat "véletlen" megnyerése után került bele a "színházi forgatagba". Alig volt még 20 éves, amikor úgy döntött, megszakítja tanulmányait, és visszamegy Ohio államba, ahol a Kent State Egyetem drámatagozatára jelentkezett át. 1969- ben végez, de hogy elkerülje a vietnami besorozást, munkát vállal a clevelandi feketék színházában, a Karamu House-ban, amely Amerika legrégibb, és a mai napig legjelentősebb afroamerikai színháza. A radikális, politikai, kísérletező társulatban rendezőasszisztens és szervező. De nem csak színházi dimenzióban szervezkedik, háborúellenes tüntetések is fűződnek a nevéhez. Ez pedig már sok volt a konzervatív, háborúpárti Ferencz családnak. Elfogyni látszott a levegő George körül odahaza, pláne, hogy egyik öccse Vietnamban harcolt "az ügyért". Az akkor még mindig csak 23 éves George Ferencz fogta magát, és meg sem állt New Yorkig. "Minden sarkon érdekes és inspiratív művésszel lehetett összefutni" - vázolja a reményteljes kezdetet 38 év távlatából. Gyorsan helyet is talált magának a színházi életben: gyermekelőadásokat rendezett, és különböző külvárosi helyszíneken közösségi, amatőr társulatokkal dolgozott. "A Flintstone-figurák színházi változata akkora siker volt, hogy még a Fehér Házba is meghívtak bennünket. Igaz, oda már nem olyan hosszú hajjal mentem be..." - utal az alkalmazkodás kegyetlenségére. Néhány hónap alatt olyan emberekkel hozta össze a sors, akikkel könnyen és sikeresen ment az együttműködés. "Éreztem, hogy tudom motiválni a többieket, és hogy ki tudom belőlük hozni a jót, mindehhez elég jó szervező is voltam" - adja meg a siker egyik kulcsát George Ferencz, aki 1975-ben megalapította első önálló színházi társulatát, a The Impossible Ragtime Theater-t. Eugene O’Neill szimbolista drámájával, a Szőrös majommal debütáltak az off-Broadway világában, és az előadás minden remélt sikert felülmúlt: New York Times-recenzió, televíziós és rádiós interjúk, no és az ezzel járó "kokain- és orgiapartik". Nem tudták feldolgozni a sikert, a társaság két éven belül feloszlott. "Belső intrika és hatalmi vágy párosult az értékvesztéssel. Szörnyű acsarkodás volt a vége. Barátságok, szerelmek mentek tönkre a sikerbe" - emlékezik ma is keserűen a direktor, aki a csalódás után a szabadúszásban találta meg az újabb motivációt. New Living Newspaper néven olyan társulatot verbuvált, többnyire nem professzionális művészekkel, amely a nézőknek az aktuális közéleti, kulturális vagy politikai palettáról válogatott dramatizálni érdemes jeleneteket. Híreket adtak elő színházi előadásként. A fogadtatás forgatókönyve hasonló volt, mint a korábbi társulaté: siker és gyors bukás. Idő közben azért a szakma kezdett egyre inkább felfigyelni George Ferenczre. Még nem volt 30 éves, amikor a Columbia Egyetem meghívta tanítani. Akkor még megfelelő pedagógiai képesítése sem volt, igaz, a tapasztalatai sokat értek. És nem csak az elit New York-i campusnak, de többek között a Yale Egyetem, a Lee Strasberg Studio és a New York University is meghívta az elmúlt 25-30 évben kurzusokat vezetni. Egzisztenciálisan biztos lehetett már magában, de az alkalmi társulatokkal végzett alkotómunka mellett is folyamatosan érezte: valami még hiányzik a szellemi kiteljesedéshez. Ez pedig a kísérletező, alternatív színházak Mekkájának nevezett Lower East Side-i La MaMa színház és annak alkotóközössége volt.
Az a mágikus hely, ahol Ázsia, Európa és Afrika színházújítói bemutatkoztak Amerikának, és mivel New Yorkról van szó, a világnak is. Grotowski, Kantor, Serban - csak a három legismertebb művész az öreg kontinensről, de a japán butoh színház alapítója, Kazuo Ohno is ott debütált. George Ferencz éveken keresztül próbált bekerülni az Ellen Stewart alapította La MaMához, és amikor már szinte lemondott volna róla, akkor érkezett egy meghívás a színház vezetőjétől. Ennek már 26 éve. Mint ahogy annak is, hogy az akkor már tapasztalt és sikeres rendező megtanult "igazán rendezni". A La MaMában ugyanis "az első számú alapszabály az volt, hogy olyan produkciót kell létrehozni, amelyet az is élvezhet, aki nem érti a nyelvet, sőt, még a vakokat is el kell, hogy gondolkoztassa" - meséli. Egymás után jöttek a darabok: jazzopera, folkmusical és kortárs drámák éppúgy, mint a klasszikusok: O’Neill, Shakespeare. Mind ez idáig több mint 30 előadást rendezett a La MaMában, tíz éve ő a kurátora a színház felolvasószínházi programjainak. A nyolcvanas évek közepén már mint a társulat tagja több európai országban is rendezett és tanított, így például Németországban, Olaszországban, Jugoszláviában is. Magyarországon, ősei szülőföldjén mindössze egyszer járt, három évvel ezelőtt a családjával. Mint mondja, 17 éves fia egyre többet érdeklődik a család múltja iránt. De George Ferencz nem miatta tervez a közeljövőben egy budapesti látogatást. Komolyan foglalkoztatja a gondolat, hogy New York-i nemzetközi befogadó színházukban magyar darabot vagy magyar társulatot mutatna be. (Bár a La MaMa alapítása óta csaknem 2000 darabot mutattak be, több mint 70 ország társulatainak közreműködésével, Halász Péter nemzetközi társulatának 1987-es Ambition című darabján kívül magyar alkotó még nem dolgozott ott.) George Ferenczet most egy amerikai pályázati támogatás is segítheti. Ha a március végi pályázaton megfelel, jó esély van rá, hogy hónapokon belül Magyarországra látogat, és a helyszínen térképezi fel a magyar színházi világot. Ki tudja, lehet, hogy a 2009-ben esedékes New York-i magyar kulturális évad egyik szenzációját pont egy magyar előadás premierje jelentheti a La MaMában...
WALLENSTEIN RÓBERT
