Koncept koncepció

Istenem, Firenze! Az ember üldögél (többféle alkalmatos lépcsõ, padka is akad) és érzi, hogy telik a lelke. Nõttön nõ mindattól, amit a kövek sugároznak. Most ebbõl jut leheletnyi a reneszánsz év okán. Fantasztikus látnivalók várják az érdeklõdõt. A Szépmûvészetiben, elõttünk a sokféle gyönyörûség között eredetiben Leonardo Kócos nõi feje, a firenzei Dóm Brunelleschi készítette kupolájának makettje, corvinák és kárpitok, nem beszélve a festmények soráról. De láthatunk itt nyolcvan rajzot is a Louvre grafikai anyagából. A Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Vendéglátóipari Múzeum is kitesz magáért. Mindenütt idézõdik az ötszáz év elõtti dicsõ.

Reneszánszát éljük a koncept artnak az utóbbi években világszerte, s nálunk, Magyarországon is. Ez - mint Maurer Dóra, a kortárs magyar képzőművészet egyik legjelesebbike fogalmazta - felszabadította a világ bármilyen jelenségére adható kreatív reakciót. A konceptart szakít a művészi kommunikáció tárgyias formáival és kifejezetten gondolati, elméleti ideán alapul, s a néző befogadóképességére bízza magát a műalkotást. Megnyilvánulásaiban - mint ezen a kiállításon is tapasztalhatjuk - csupán a gondolati alkotás dokumentálását tekinti feladatának.

Maurer Dóra: Keressük Dózsát

Tanulmányok, konferenciák, szimpóziumok, kiállítások vizsgálják és karakterizálják a 60-as években az USA-ban indult és hamarosan mind az öt földrészen elterjedt, más, korábbi törekvéseket is átható, magába olvasztó művészeti irány- és felfogásváltást. Ez a bemutató a koncept art "kelet-európai" megjelenésétől máig tartó folyamatos magyarországi jelenlétét és alakváltozásait mutatja fel a rendszerezés kényszere nélkül, a tematikus és logikai kapcsolódások felismerését a látogatóra bízva. A magyar művészek munkáihoz, mint kiállításainkon eddig is, jelzésszerű nemzetközi hátteret a hazai magángyűjteményekben fellelhető külföldi művekkel csatlakoztat. Az ismertek mellett ritkán vagy talán még nem látott művekkel, illetve az alkotások szokatlan együttesével gazdagították ezen a bemutatón a konceptuális művészetről kialakított képet. Láthatjuk a Beke László felhívására 1971-ben létrejött, ELKÉPZELÉS - "a mű = az elképzelés dokumentációja" témájú, az akkor éppen alakuló neoavantgárd művészeinek DIN A/4-es lapjaiból álló "alkotását". Létrejötte óta kevesen látták ezt a gyűjteményt, amely eddig csak legendaként élt a szakmai köztudatban.

Felvonul itt a magyar és a nemzetközi kitűnőségek sora, Attalai Gábor, Bak Imre, Beke László, Csiky Tibor, Erdély Miklós, Galántai György, Lakner László, Maurer Dóra, Nádler István, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, a külföldiek közül Christo, Joseph Kossuth, Filko Stano, Franz Erhard Walther. Csak a papírok sárgultsága jelzi, hogy évtizedekkel ezelőtt készült műveket látunk. A szellemiségük friss, hiteles.

Hogy mi is a koncept fogalma, azt talán legpopulárisabban, a legegyszerűbb lélek számára is világosan Édeske, azaz Haraszty István Méréstechnika című műve teszi érthetővé. Ezen egy precíziós mérleg látható kiegyenlített állásban, pedig az egyik serpenyőben egykilós, a másikban pedig tíz dekás a súly. A mérleg nyelve azt jelöli: egyenlők.

A kiállítás a hatodik tárlat, amelyet a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület szervez az óbudai múzeumban. A Szépművészeti Múzeum és a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület közös vállalkozása a magyar és nemzetközi művészet új fórumává kívánja alakítani a Vasarely Múzeumot, olyan közösségi hellyé, mely sikeresen közvetíti a kortárs művészet értékeit a szélesebb közönség felé. A 2006 februárjában Budapesten megalakult Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületet művészek hozták létre magánemberként, független kezdeményezésként, nemcsak azzal a céllal, hogy saját maguknak és a műveiknek fórumot teremtsenek, hanem azzal a szándékkal is, hogy bel- és külföldi, fiatalabb és idősebb kollégáikat bevonják a szélesebb körű párbeszédbe.

Bohár András emlékkiállítás

Arnulf Rainer: Klimt

A nyitott kultúra problémái foglalkoztatták Bohár András esztétát, filozófust, vizuális művészt. Heidegger lételméletének, Gadamer hermeneutikájának és Habermas diskurzus-etikájának összehangolására törekedett. Azon kevesek közé tartozott, akikkel szót értettünk, szót értettem. Filozófiai és esztétikai előképzettségünk okán elmélkedhettünk azonos nyelven. Az elektronika megváltoztatta vizualitás foglalkoztatott mindkettőnket. Ő alkotóművészként nemcsak az ideológiát, a mögötteseket kutatta, elemezte, hanem műveivel elképzeléseinek nyomatékot is adott. A Magyar Elektrográfiai Társaságnak 2001-től alapító és vezetőségi tagja, aktív alkotója. A Matricák rendezvény egyik névadója és filozófiai koncepciójának megteremtője volt. Bohár 1988-ban az ELTE BTK filozófia szakán szerzett diplomát. 1996 és 2003 között a JPTE, 2003-tól a Kaposvári Egyetem oktatója. Miként életrajza rövid összefoglalásában olvasható: kutatási területe a kultúraközvetítés filozófiai, antropológiai, etikai és esztétikai dimenziói, az aktuális avantgárd (vizuális és kísérleti költészeti, elektrográfiai) hermeneutikai recepciója volt. 1994 óta a Magyar Írószövetség Kritikai Szakosztályának tagja. Ezenkívül a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Szent István Társulatnak, a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületének, valamint a Magyar Műhely alkotókörének is tagja volt. 1993-tól 1995-ig Kállai Ernő-, 1996-ban Móricz Zsigmond-, 1996-tól 1999-ig Soros-, 2001-ben Bihari Ottó-, 2002 és 2005 között pedig Bolyai János-ösztöndíjas volt. 2001-ben PhD fokozatot szerzett, 2004-ben habilitált. Főbb művei: Antropológiai és etikai vázlatok (1993), Plótinosz álma (1990), Filozófiai n.é.z.ő.p.o.n.t.o.k. (2002), Aktuális avantgárd: M. M. (2002), Papp Tibor (2002), Nyitott kultúra felé (2003).

A legmagasabb szellemi igények szerint, pótanyagok és pótcselekvések helyett közvetlenül igyekezett élni az életet, törekedett az értelmes beszéd megértésére, és mindig szem előtt tartotta, hogy akár kimondói, akár meghallói vagyunk a szónak, pozíciónk erkölcsileg meghatározott. A magyar aktuális avantgárd elméletének meghatározó személyiségeként, az erről készülő könyvsorozat főszerkesztőjeként és a Magyar Műhelyről szóló monográfia szerzőjeként többet tett ennek a kultúrának a megismertetéséért, mint bárki. Korai halála megfosztott bennünket egy értő alkotótól, egy hiteles elemzőtől. A Budapest Galéria kiállítással emlékezett róla.

Arnulf Rainer

A közép-európai lét különféle alkotói reakciókat indukál. Sem a szürrealizmus, sem az akcionizmus nem lehet errefelé erőtől duzzadó. Vagy mégis?

Haraszty István: Méréstechnika

Az ausztriai Badenben született Rainert absztrakt, informális művészete tette nemzetközileg is méltán elismert festőművészszé. Korai műveit André Breton szövegei inspirálták. 1950-ben részt vett a Kutyák csoportjának (Hundsguppe) alapításában, társaival a fennálló politikai, erkölcsi és esztétikai normák elleni tiltakozásként a pszichikum határainak letapogatására tesznek kísérletet. 1952-ben csukott szemmel készítette sorozatait (Blindmalerei, Automatische Malerei), 1953-tól pedig - saját művészi nyelvként - Goya, Van Gogh, Rembrandt reprodukcióit festette át, fröcskölte be, vágta szabálytalan formára. 1957-től saját vásznait egyszínű festékréteggel fedi, így akarja a befogadót megfosztani annak lényegétől. Úgy alkot eredetit, hogy veszett dühvel alakítja át az elébe kerülőt. Egy időben saját magáról készült portréit firkálta át, majd minden eléje kerülőt. Mivel elsősorban magával kegyetlen, gesztusfestészete senkit és semmit nem kímél. Schiele, Klimt műveit is átfirkálja. Halotti maszk sorozatával is üzen. Ahogy fogalmazza: "a halottak arca az emberi expresszivitás utolsó lenyomata". Erőteljes festészete, nyers és vad akcionizmusa mindenkire hat, senki se marad közönyös. Borzadás vagy ámulat. Vagy, vagy. Többen vannak a borzadók, de már egyre többen az ámulók, a csodálók. A magyar kiállításon Gaál József, Nádler István, Kopasz Tamás és Szikszai Károly is bemutatta tiszteletére született műveit.

Arnulf Rainer nagy hatású alkotó. Kíméletlen. Amilyen ez a kor.

Virág Galéria

JÓZSA ÁGNES