TÁP Színház; Katona József Színház - Kamra

Az emlékezés méltósága, az értelem gyönyöre, a mesterség ünnepe teszi feledhetetlenül széppé az estét, melynek hagyományos értelemben vett esztétikai teljessége és élményszerûsége nincs. Vajdai Vilmos rendezõ két szerkesztõtársával, Kovács Krisztával és Veress Pankával s valamennyi közvetlenül vagy közvetve szerepet vállaló mûvésszel együtt tökéletesen kitalálta, megtalálta az elõadásformát, amely alkalmas a 2006. március 10-én elhunyt (hajdan itt, a Kamrában is sokat dolgozó) Halász Péter kreatív színházi egyéniségének és szuggesztív személyes énjének felelevenítésére, az emléke elõtti dísztelen, elmélyült, aktív emlékezésre.

A produkció erős technikai függősége, a tizenkét sávos (11 csatorna+0. csatorna) tolmácskészülékkel szabad választás alapján követhető (részben rögzített, részben a térben egyidejűen elhangzó) szöveganyag, a négyes osztású vetítőfelületen villódzó szimultán képsor teketória nélkül jelzi, hogy a szellemidézés a gépi, visszapörgető reinkarnáció illúziójának és az alkotóját túlélő mű örökkévalóságának közös eredménye. Mivel mindez ismétlő, "végtelenített" módon fogható (legalább tízszer-tizenötször minden csatornán minden részlet elkapható, legalább tízszertizenötször minden filmfelvétel újraindul, legalább tízszer-tizenötször, folytatólagosan minden fragmentumot újrajátszanak a színészek), a "véget nem érés" (összesen kb. nyolcvan perc) úgy hat, mint a halál tagadása, mint az (egykor) élő (élt) ember végtelenségének ezerszínű monotóniába zárt bizonysága. Mint funkcionálás. A leheletfinoman halk (és eszközeit tekintve nem hétköznapi, egzotikus jellegű) zene (Váradi Gábor érdeme) spirituális hártyát képez a figyelmet megbontó-koncentráló játék és dokumentálás köré. (A világítás: metsző fény kontra félhomály.)

Halász Péter (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A TÁP Színház és a Katona József Színház közös szeánszát hirdető-értelmező igénytelen szórólap (tömörített-bővített) átmásolása majdhogynem elengedhetetlen a Fisherman’s Friends leírásához. Íme: ÉLŐ: 0. csatorna: Krízis - HP: Önbizalom (részlet - Takátsy Péter hiteles műhisztériát produkál a fejére applikált doboz széthúzható függönyű miniszínházában, e Halász-színházikonban, Juristovszky Sosa flegmán alájátszik az [arc]elfüggönyzés művészetével, a rendíthetetlen sminkeléssel). 1. csatorna: Dzsoggingolás - HP: Önbizalom (részlet - Krasznahorkai Ágnes és Adorjáni Bálint e. h. az első perctől az utolsóig végzi a jelzett testmozgást, a fiatal nő/fiatal férfi párosát dialógusával is abba a lélektelen automatizmusba, fiziológiás létbe süppesztve, amely erősen foglalkoztatta Halászt). 2. csatorna: Ébredés, 3. csatorna: Meghallgatás - HP: A kínai (részletek - Tenki Réka e. h. és Dankó István e. h., valamint Bánki Gergely és Gosztonyi Csaba ágy-, illetve ajtójelenete a beleélés életlenségét és élességét ellentétezi). KÉP: 4. csatorna: Gyermekünk - előadásrészlet, HP beugrása a saját darabjának Apa-szerepébe, Új Színház. 5. csatorna: Herminamező - Novák Erik és Juhász Ottó werkfilmje a filmhez. 6. csatorna: Halász Péter-interjú(részlete)k. 7. csatorna: Mr. Dead & Mrs. Free - előadásrészlet, Squat Színház, New York, 1982. HANG: 8. csatorna: Tesla és Edison - a hangjáték részlete, HP és Dióssi Gábor. 9. csatorna: Halász Péter-interjúrészletek. 10. csatorna: HP beszéde saját ravatalánál, Műcsarnok, 2006. február. 11. csatorna: Álmok Halász Pétertől és Halász Péterről - Pálmai Anna a Kamra kellős közepén, a nézők közt ülve olvassa fel világosban, majd (spotfénynél) sötétben; a számtalan félreolvasás nélkül a szöveg nem is hathatna spontánnak.

A csatornakiosztásba a "Fisherman" életének eseménysorrendjét és a művészi pálya ívét is bele lehetne netán érezni, de fölösleges, hiszen nyolcvan percen át minden néző oda néz (négy kvázi színpad, egy zenei színpad-tér, egy nézőtéri felolvasóhely; a - négyszerező - filmvászon), azt hallgat (tizenkét csatorna, négy mikroelőadás, Álmok-mormolás; zene), amihez kedve szottyan. A szokatlan nézési-hallgatásibefogadási tevékenység számos fázisa (a tanácstalanság, ügyetlenkedés, beletanulás, figyelés, elsajátítás, beleunás, kiválás, viszszailleszkedés stb.) is mintha Halász Péter színházi tanainak és praxisának hommage-a és paródiája lenne egyszerre. Amennyiben levesszük a tolmácskészülék fülhallgatóját, természetesen egészen másfajta, tőlünk függetlenül alakuló közös zsongásban találjuk magunkat, mint amilyen az egymásra "írt" csatornák hangosítható-halkítható, váltogatott üzenete volt. Ámító, hogy a színészek csak susognak, a zenei aláfestés illan, a filmkép (ekkor és így) néma.

A tervezett szabályossággal félkörösen alakított-épített színpadkép - s középen a vászon - repertoárja a maga idejében erősen eltérő bírálatokkal szembesült. Sem az Önbizalom, sem A kínai, sem a Gyerekünk, a Mr. Dead..., sem a Herminamező nem részesült hozsannázásban. Halász színházi, színjátékos teljesítménye ugyancsak megosztotta a véleményeket. "Élve eltemetésének" tőle eredő teátrumi ideája, a műcsarnoki búcsú ugyan elemezhető a színháztudomány vagy a kritika eszközeivel, ám nem e közelítéseket indukálja elsőrendűen, hanem a leplezetlen személyességet, a színháznál távolabbra, tágabb térre utaló, koncentráló XX-XXI. századi számvetést. A Halász-életműnek nincs ártalmára a részletek eluralkodása, a Vajdai-féle pars pro toto gyakorlat. S nincs ellenére a Kamrát belengő szubjektivitás, individualitás, familiaritás: ezen az estén azok is ismerni vélik Halász Pétert, a közelmúlt magyar színházának egyik legeredetibb személyiségét, akik először találkoznak vele. A színészek úgy teljesítik - példás intenzitással, a repetícióban az egyszerit is érvényesítve - Vajdai instrukcióit, akárha magától Halásztól kapnák az eligazítást, jó szót, leb...-t. Erős zamatú, torokkaparó, lélegzettisztító produkció. Nemhiába: a Fisherman’s Friend egy másfél évszázadnál régebbi, kipróbált, nemzetközileg forgalmazott és kedvelt cukorkamárka. Eredendően szupererős, original extra strong - mentol-, eukaliptusz-, citromízzel.

Lehet a fentieknél sokkal részletesebben, a Halász-figura színházi-színháztörténeti érdemeire, munkásságának erényeire és problémáira tárgyilagosan kitérve analizálni, amit Vajdai Vilmos rendezett és főleg összerendezett. Lehet nagy feneket kerekíteni a dolognak, s lehet teória nélkül alászállni a látvány- és hangzásszolgáltatók, kép- és hanghordozók kínálatába. Lehet a furcsán megfagyott, mégis minden ízében folyton izzón olvadó (Halász nélküli - és csakis és mindenestül Halász jelenlétének köszönhetően működő) performanszban újragondolni történelmet, újraélni látottakat, újraalkotni véleményeket. Lehet egy este a Halász-színház választó meghívottjaként szerepjátszás nélkül szerepelni.

TARJÁN TAMÁS