Amíg nem készül el Tompa Gábor régóta tervezett Európa színházai címû könyve és televíziós sorozata, addig is ajánlható minden érdeklõdõnek az az interjúkötet, amelyben a román színházi újságírás jelentõs képviselõje, Florica Ichim beszélget - stílszerûen - hat felvonásban a rendezõvel. Egyszerre tekinthetõ színházi szakkönyvnek, monográfiának, korképnek, magán- és szakmai önéletrajznak ez a közel 400 oldalas könyv, amelynek magyar fordítását a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó adta ki 2004-ben.

(Az eredeti román nyelvű változat egy évvel korábban, a Romániai Színházak Galériája sorozatban jelent meg.) A nagyon személyes és közvetlen hangvételű beszélgetések teljes terjedelemben, szerkesztetlen formában találhatók meg a könyvben, aminek nagy előnye, hogy szinte hallgató(zó)nak érezheti magát az olvasó. Mivel három év alatt készült el a hat interjú, óhatatlanul elkalandozik időnként Tompa Gábor, és van, hogy egy szakmai kérdés kapcsán valamilyen családi emléknél köt ki, van, amit több alkalommal is megemlít, vagy egy-egy dologra többször is rákérdez a riporter, így néha az ismétlés, a "már olvastam" élménye zavaróvá válik.

Lazán tematizált a hat beszélgetés: az első a 2000-ben lezajlott román belpolitikai eseményekkel indul és közéletről, közérzetről szól; a második és az ötödik önelemzés, illetve a kortársak és a román színházi élet bemutatása (itt a magyarországi olvasó számára túl sok az ismeretlen név - hatalmas munka lenne egy olyan függelék összeállítása, amely segítene kontextusba helyezni őket); a harmadik a külföldi munkák tapasztalatairól és a kolozsvári színház törekvéseiről; a negyedik egybeesik édesanyja, a kiváló színésznő, Mende Gaby születésnapjával, így lesz téma a család, Tompa Gábor kapcsolata szüleivel és gyerekeivel; a záró beszélgetés pedig főleg színház- és drámaelméleti kérdéseket boncolgat (Beckett-drámák, leginkább a Godot-ra várva, illetve a Hamlet, hangsúlyosan az egérfogó-jelenet). A vezértémákon kívül azonban mindenről és mindenkiről szó esik, ami vagy aki Tompa Gábor számára fontos: felmenők, akik közül szinte mindenki kapcsolatban áll a színházzal, barátok és munkatársak, óvoda és egyetem, sikerek és bukások, politika és művészet kapcsolata, kisebbségi lét, utazás, versírás, nyelvtanulási tapasztalatai, istenhite, de még a hátfájása is - mindezek sokszor egyetlen beszélgetés keretei között.

Bőséges privát és szakmai fotóanyaggal illusztrált a kiadvány, amelynek második fele forrásértékkel bír: összegzése Tompa Gábor eddigi munkásságának, a 2003/2004-es évaddal bezáróan listázza minden addigi rendezését teljes szereposztással és alkotógárdával, illetve kritikai visszhanggal, s filmrendezéseit, megjelent könyveit, díjait és kitüntetéseit is.

Biztosan lesznek olyanok, akik nem fogják szeretni ezt a könyvet, mert bármiről beszél Tompa Gábor, roppant vehemensen, kíméletlenül őszintén és nyíltan fogalmaz. Ugyanakkor minden mondatából az "érted haragszom, nem ellened" hozzáállása érezhető. Legyen az tisztelet vagy düh, siker vagy kudarc, magánszféra vagy szakmai kérdés, minden esetben nagy érzelmi töltettel alkot véleményt. Elutasítja a politikai szélsőségeket és bírál bizonyos romániai magyar értelmiségi köröket, a kolozsvári színházi törekvések kapcsán kiemeli a minőségközpontúságot, a kultúra fontosságát és felelősségét. A romániai magyar színházi szakemberképzés hiányosságai és visszásságai, illetve a túlképzés ténye aggodalommal töltik el, de egyáltalán nem titkolja saját tanári kudarcait sem. És elmondja cseppet sem méltató véleményét a magyarországi színházi életről, de mivel a jelenség fontosabb számára, ezért név nélkül beszél (azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Romániában ugyanúgy nem mondanának a nevek semmit, mint ahogy nekünk nehéz beazonosítani neves román színészeket, rendezőket, előadásokat) - ami vitaalapnak tekinthető egy olyan embertől, akinek a külföldi munkáihoz szükséges vízumpecsétek miatt gyakran kell cserélnie az útlevelét.

PAPP TÍMEA