Erdélyi, felvidéki, alföldi templomok falfestményei, kazettás mennyezetei, pausz és akvarell másolatai, tervrajzai, épületrajzai borítják a Néprajzi Múzeum földszinti termeinek falait. Aztán fényképlemezek, feljegyzések, tanulmányok. Odébb, cifraszûrök, szûcsrajzok, népi ornamentikák, viseletek, használati tárgyak díszítményei. Látványos, dekoratív kiállítás.
Annak a Huszka Józsefnek (1854- 1934) állít emléket, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a középkori és kora újkori templomok falképeinek feltárásával, dokumentálásával azok megmentésében. Annak a rajztanárnak, aki már 1881-ben gyűjtőútra indult, hogy felkutassa a magyar népi ornamentika elemeit. S akit a magyar népművészet egyik első felfedezőjeként tart nyilván a szakma. Akinek munkássága mély hatással volt a magyar műipart pártoló akaratra, iparművészekre, építészekre. Köztük Zsolnay Vilmosra is. Noha elméleteivel - a magyar népművészet ornamentikáját keleti, perzsa, indiai gyökerűnek vélte, ezt bizonygatta - már korán szembekerült a néprajzkutatókkal.
Ezért fogalmazzák meg a kiállítás rendezői, hogy a múzeum "Huszka József helyszíni kutatásainak és gyűjtőmunkájának rekonstrukciójával nem elméleteit akarja rehabilitálni az utóbb vele élesen szemben álló néprajzkutatókkal szemben; példáján azonban jól be lehet mutatni azt a folyamatot, ahogyan a XIX. század utolsó harmadában megélénkült az érdeklődés a paraszti-népi tárgykultúra s a vidéki élet megannyi színhelye iránt az ťornamentikaŤ, a ťszépŤ, az ťízlésŤ, a ťstílusŤ eszméi és fogalmai mentén. A kor számára mindenekelőtt tárgyakat, műalkotásokat, kézműves termékeket, addig ismeretlen díszítményeket kellett feltárni, amiben Huszka József jelentős szerepet játszott."
|
Utóbb nemegyszer az ő vázlatai alapján restaurálták, állították helyre a képeket, az időközben lebontott templomok díszítményei pedig legalább így, kitűnő rajzaiban fennmaradtak. Másolatai alapján restaurálták nemrégiben az időközben visszameszelt vagy visszavakolt sepsibesenyői, székelydályai falképeket és a sepsikilyéni unitárius műemléktemplom freskóit.
Már tanárkodása idején - az 1880-as években - bejárta a Székelyföldet a magyar ornamentika emlékeit kutatva. Ekkor XVII-XVIII. századi ferences kolostorok, református és unitárius templomok textiljeit, úri hímzéseit, festett famennyezeteit dokumentálta. Erdély után a felvidéki és az alföldi településeket járta, ahol népviseleteket, a díszített használati tárgyakat, kerámiát, hímzéseket, festett bútorokat gyűjtött. Ezek díszítményeit is lerajzolta, dokumentálta és tanulmányokat jelentetett meg róluk. E motívumkincsből magyar stílusú iparművészeti és építészeti terveket is készített. Itt vannak fontosabb kötetei (amelyeket saját rajzaival, felméréseivel illusztrált), a Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön (Sepsiszentgyörgy, 1883), Magyar díszítő styl (Budapest, 1885), a Teremtsünk igazán magyar műipart (Sepsiszentgyörgy, 1890), A székely ház (Budapest, 1895), vagy a sok vitát kiváltott A magyar turáni ornamentika története (Budapest, 1930). Munkásságát számos tanulmány is jelzi (az Ethnografiában, Archeológiai Értesítőben stb.), köztük olyan kutatási eredmények közlése is, amelyek a középkori erdélyi templomi falfestmények feltárásához nyújtottak adalékot (Magyar szentek a Székelyföldön a XV. és XVI. századokban. 1886; Székely-festőiskola a XV. században. 1887).
A Néprajzi Múzeum Huszka ezer rajzát, akvarelljét és 250 fotóját, kéziratait, valamint gazdag tárgygyűjteményét - textiltöredékeket, kerámiákat - is őrzi. Ezek a tárgyak adják az illusztrációt Huszka József gazdag, sokoldalú életművének felvillantásához.
KÁDÁR MÁRTA


