Van valami szimbolikus véletlen abban, ahogy egy teremsor végén, Melocco Miklós Ady-oltára mellett léphetünk be a Móricz emlékkiállításra, ahol az író saját tárgyaival berendezett dolgozószobájában, az íróasztalon egy Ady-maszk áll. (Tudjuk, az 1908-ban írt a Hét krajcár címû novella hozta meg Móricz számára Ady barátságát.) A dolgozószoba hitelességét egy 1930-as fénykép és lányának, Móricz Virágnak a feljegyzései garantálják

Ám ez a szobarészlet már az Életem regénye című kiállítás harmadik termében látható. Az előzők a "boldog szigetet", Csécsét, a "családi fészket" és a Holics Jankával kötött házasságát, majd a színházzal és Simonyi Máriával töltött éveit idézik. A Móricz életét és munkásságát végigkövető, a Petőfi Irodalmi Múzeumban augusztus végéig látogatható tárlat nem véletlenül viseli a fenti címet. 1939-ben írt életrajzi regényében életének minden eseményét, történetét érintette Móricz. Mintegy illusztrálandó ezt a kötetet, a falakon, tárlókban ott sorakoznak a tárgyi és írásos dokumentumok, fényképek, könyvek, és más relikviák. Valamennyi eredeti, az íróhoz, életéhez, munkásságához köthető, s a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van, vagy a rokonoktól, Móricz unokáitól - Kolos Virágtól, Kolos Rékától, Simon Imolától és Simon Balázstól, fogadott fiától, Móricz Imrétől valamint Kiss Ferenc magángyűjteményéből kölcsönözték.

A móriczi életmű meglehetősen ismert, feldolgozott. Most mégis előkerültek olyan dokumentumok, kéziratok, amelyeket először láthat a nagyközönség. Még a kutatók is csak mikrofilmről ismerték Móricz első szépirodalmi kéziratának, jegyzeteinek gyűjteményét, a Fehér könyvet. Sokáig azt hitték, az eredeti, 300 oldalas könyvecske elveszett. Móricz a Légy jó mindhaláligban hivatkozott erre a naplóra, és Móricz Miklós, az író öccse is írt róla az 50-es években. Az alig 14 éves ifjú 1894. január 1-jétől vezette naplóját, amelybe verseket, feljegyzéseket írt, rajzokat, újságkivágásokat illesztett bele. E könyv tartalmazza a 14 és fél éves szerző első, Karácsony estéje című elbeszélését. Az első irodalmi próbálkozások révén kultikussá vált Fehér könyvet most, a 125 éve (1879-ben) született író emlékkiállítására a tárlatot rendező Hegyi Katalinnak sikerült felkutatnia. E jelentős irodalmi ereklyét Borda Lajos magángyűjtőtől vette meg a múzeum.

Hasonló ritkaság az író 1919-es, a Kommunizmus után című, a zsidósággal kapcsolatos (negatív) véleményét is tartalmazó naplója, amelynek azóta sem akadt kiadója. És itt van az egyetlen, kézzel írt Móricz-mű, a Pillangó eredeti kézirata. Móricz ugyan mindig írógéppel dolgozott, s kézzel javította munkáit. De a Pillangó írásakor éppen válófélben, Debrecenbe utazott, s felesége nem engedte elvinni az írógépet. A szép, jól olvasható, kalligrafikus sorokban alig van javítás. Miként az Árvácska teljes - géppel írt - kézirata is alig tartalmaz utólagos változtatást.

Mesélnek a fényképek is. Az író igazi szülőházának hiteles fotója egy másik, eddig tévesen feltételezett ház helyett. Előkerült egy elhalványult, megtört, százesztendős fénykép: Holics Janka és Móricz ülnek egy domboldalon. Szerelmesen, fiatalon, boldogan. Mégis, a kiállítás rendezője ezt a képet illesztette kinagyítva a pár házasságának végnapjait jelző eseményekhez. De előbb még szó van a boldog évekről, a házasság nyújtotta biztonságról, ami Móricz írói szárnyalásának adott hátteret.

Móricz akkor szeretett bele Simonyi Máriába, a nagyvilági életet élő színésznőbe, amikor drámaíróként kapcsolatba került a színházzal. S bár színműveit igazi sikerrel játszották - a Sári bíró honoráriumából vette leányfalui házának telkét -, ezek soha sem érték el prózai munkásságának népszerűségét. Egy felnagyított fénykép: Móricz egyedül ül a nézőtéren, az üres széksorokban, jelzi magányosságát, életének megváltozását. Holics Janka halála után feleségül veszi a színésznőt. Simonyi Mária elegáns bútorai, nagystílű Fővám téri lakásának fényképei pedig arról a nagyvilági életről tudósítanak, amelyben e házasságban az írónak része volt. Ám ez az együttélés sem tartott örökké.

A harmadik nő, aki fényt hozott Móricz életébe, Litkei Erzsébet, Csibe volt. Ő, a vadóc, örökbefogadott leány lett Móricz élete alkonyán az utolsó ihletforrás. (Csibe fiát, Imrét is örökbe fogadta az író, s nagy szeretettel olvasni, írni tanította a kisgyereket.) De előbb még utalások újságírói, szerkesztői tevékenységére: 1929-33 között a Nyugat (Babitscsal), majd 1939-től a Kelet Népe szerkesztője. Közben fáradhatatlanul járja az országot, ezeknek az utaknak a termése a Gyalogolni jó riportkötete.

Családja körében, lányai között, leányfalui kertjében mutatja Móriczot az utolsó fénykép. Ez nem sokkal halála előtt, 1942-ben készült. S mellé a kiállítást végig kalauzoló Életem regényéből vett idézet jeleníti meg vágyait: "még egy kicsit heverni az őszi verőfényen. Akkor rávéshetem a márványnévjegyre: Éltem."

KÁDÁR MÁRTA