Tóth Krisztina: Bikinivonal
Katona József Színház, Sufni

Bikinivonal. Van olyan. Az emberiség "szebb keblû" felének mindenképp. Szóval a cím nagyszerû. Oda kell figyelni rá. A Sufninak, a Katona három játszóhelye közül a legfiatalabbnak a legfrissebb bemutatója viseli ezt a címet. A hely megközelítése is várakozással teli. Le a lépcsõn, át a büfén, és a barátságtalan ajtónyíláson bebocsátást nyerve, fekete függönyök között jutni a pince mivoltát egy másodpercre sem tagadni akaró térbe. Aztán amikor már csak a játszótérre hull a fény, mindig valami csoda történik.

Bikinivonal. Ez akkor valami női dolog, vagyis akármi lehet, a jeges borzongástól a nevetésbe jutó szánandóságig. Ha versek, akkor különösképp. Nem ez az első költészeti vállalkozás ezen a helyen. A közlés igénye s a kitűnő előadók profizmusa és tehetsége élvezetessé tesz bármely gondolatot. Most Tóth Krisztina költeményeit válogatták össze, aki maga így fogalmaz: "A versmondatokat könnyű felismerni, makacsul visszatérnek, kísértenek, olykor gyanúsan szabálytalanok, kificamított változatai valami fontos üzenetnek. Az álom sok ilyen szót, töredéket küld. Némelyik évekig visszajár, nem találja a helyét... Mintha lenne egy file, ami ezeket a furcsa torzókat tartalmazza, mint a nagymamám fiókja, amibe mindenfélét bedobált azzal, hogy még jó lesz valamire: volt itt gomb, cigányfúró, gyógyszeres üvegcse, dugó, drót, és mindegyiknek eljött egyszer az ideje..." A formáltan fogalmazott érzések és eszmék a köznapi nőnemű lény gondolatai, eszméi, melyeknek nincsenek univerzumba vesző távlatai. Ahogy Kemsei István írja: "Tóth Krisztina költeményeinek verstárgya, konkrét elgondolása alig van, ami pedig mégis kinyilvánul, slágernyelven szólva, maga az élet - álmok, magányosság, keserű szerelem, beteljesült beteljesületlenség."

Szantner Anna, Rezes Judit és Pelsőczy Réka | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A rímes szövegek füzéréből kivételes színházi élmény született. Remek hangok futkosnak elbűvölő látványtól kísérve, amelyek tartalommá egyesülnek. Pelsőczy Réka volt a varázsló, aki választott, csiszolt és komponált tehetséges társakkal. A verseket ő, Rezes Judit és Szantner Anna adják elő. Olyasmi dolog ez, mint az olvasott szövegből kiteljesedő élmény, új színekkel, új formákkal gazdagodó. Ők hárman már korukat meghazudtolóan értik és érzik a színpadot, s a legfőbbet, azt is, amit az élő közönségkapcsolat jelent. Játszanak hanggal, arccal, tekintettel, mozdulattal, amivel életre kel a költőnő által szóba bujtatott érzés, gondolat.

Pelsőczy Réka segítői, a közreműködő Keresztes Tamás, a díszletet-jelmezt jegyző Nagy Fruzsina, a zenei dramaturg Vajdai Vilmos, a dalok szerzője, Lázár Zsigmond, a videoinstallációt kiötlő és megvalósító Pelsőczy Petra, az asszisztensek: Fenyvesi Judit és Kis Kádi Judit színházi élményt varázsoltak a versek laza füzéréből látványban és a hatást tekintve is. A néző elvárja, hogy kössék le tudatát és érzékszerveit. Ezt teszik ők, nagy élvezettel.

Gurul a strandlabda, s a nyári nap derűje, simogatása, fénye poézissel tölti meg a Sufnit.

JÓZSA