Kolozsvári Állami Magyar Színház

Grimm testvérek-Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok

Kolozsvári Magyar Opera A mára divatosan kékre festett kolozsvári gyermekszobákban nem Harry Pottert játszanak, hanem tombol a Hisztéria, végigsöpör a Depresszió, dr. Placebo rendel gyógyírt minden bajra, és ha még mindig nyomaszt valakit valami, akkor alkalmazzon egy házi sárkányt, mondjuk Drakulina márkájút, de ha ez sem segít, akkor süttessen csodatortát, házi kobold módra.

Mi a rendkívüli közönségsiker titka; hogy játékként vonult be a gyermekek életébe a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása, s akár hétszer-nyolcszor is megnézi egy-egy elszántabb rajongó?

Nemrégiben azt nyilatkozta egy meseszakértő a tradicionális és modern mesék különbségéről, hogy az előbbiek kiállják az idők próbáját, míg az utóbbiak nyomtalanul eltűnnek a süllyesztőben. Azok maradnak fenn, amelyek betartják a klasszikus mesék törvényszerűségeit; azokat a működő archetípusokat elevenítik meg, amelyek szükségesek a gyermekek számára a világ morális törvényeinek fenntartásához. Bármilyen rettenetes, kegyetlennek tűnő elemet elviselnek a gyerek nézők a meseszövés során abban az esetben, ha a jó győzedelmeskedik a rossz felett. A Muszty Bea-Dobay András szerzőpáros ezt a törvényt nem szegte meg. Maga a mese alapszövete klasszikus, de olyan korszerű színek és motívumok kerülnek bele, amelyek megszólítják a mai kor gyermekét, s kiemelik és felfrissítik a klasszikus meseszövet fordulatait. Az előadás rendezője, Keresztes Attila merészen, kísérletező kedvvel nyúlt a szöveghez. A mesefolyam a szokott mederben hömpölyög. Patagónia öreg királya, a kitűnő Bogdán Zsolt eladó lányát, Szupertónia királykisasszonyt (Albert Csilla) férjhez kívánja adni. Kérője, Belkántó herceg (Laczkó Vass Róbert) megpróbáltatások sorának lesz kitéve boldogságukért, többek közt a csodatortát kell megszereznie. A királyi miliő ellenére lépten-nyomon hétköznapi elemekbe botlunk: a Döhék egész népe súlyfelesleggel küzd, Drakulinának (Varga Csilla) lakásszigetelési problémái vannak. A szerzőpáros a mese és a hétköznapok között tátongó szakadékot a gyermeki fantáziához hasonlóan úgy képes akadálytalanul áthidalni, hogy miközben a disszonáns hangokat, képeket, ízeket, illatokat beemelik a darabba, magát a klasszikus meseszövetet nem sértik meg. Felvonultatják mindazokat az elemeket, amelyeket a gyermek maga körül lát, vagy fantáziáját foglalkoztatják.

Bogdán Zsolt | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A kettős játékot a színészek remekül átveszik. Vége-hossza nem lenne a gyermek és felnőtt közönség számára is humoros jelenetek felsorolásának. Az ellenpontozás nagymestere Bogdán Zsolt. Három szerepformálása igazi színpadi bravúr: az öreg, lányáért aggódó atya, a népe boldogulását kereső, de kissé együgyű, hirtelen haragú Nagy Döhe, és az előadás egyik legkülönösebb figurája, a vetítővászon által óriásivá kinagyított diktátor, Sanda Kán alakja.

Szupertónia egyszerre méltóságteljes királykisasszony és nagyon makacs, elkényeztetett kislány. Természetének fokozatos lágyulása, megenyhülése Belcanto herceg iránt hihető ritmusú.

A szerelmespár alteregói segítőik: Heuréka (Kézdi Imola) és Vibrátó (Fogarassy Alpár). Könnyedségükkel, természetes hajlékonyságukkal, csipkelődéseikkel egy olyan igazi tündéri világ játékos varázsát hozzák, ami elengedhetetlen eleme egy ilyen mesejátéknak. Mese és valóság kettőssége az ő játékukban is következetesen jelen van. Tetten érhető például abban a jelenetben, amikor a torkosan megdézsmált torta helyett újat kénytelenek sütni. A koreográfia a legtökéletesebb megfigyelésen alapul. Felejtse el abban a pillanatban mindenki a cukrászok olajozott mozdulatait, adjon tojást és lisztet egy gyereknek, aki éppen úgy fogja odavágni a lábos széléhez, mint Kézdi Imola, s a lisztfelhőkről is ugyanúgy fog gondoskodni.

Igazi intrikusszerepet kap Effect (Hatházi András) és Affect grófja (Galló Ernő), akik mind a mai, mind a mesebeli talpnyalók megtestesítői. Poénjaik a verbális és vizuális skála összes lehetséges elemét felvonultatják - olykor a lehetetleneket is.

Nem lehet nem megemlíteni a dilettáns, erőszakos, szereplésmániás önjelölt művészcsaládot, amelyet Bíró József, Vindis Andrea és Fodor Edina alakít. A három színész stílusváltásait a raptől az operettig és a magyarosch nótacsokorig, a mindenáron művészetet feltehetően a felnőtt közönség értékeli elsősorban.

Különlegesen finom, sokszínű, megható és humoros Varga Csilla Drakulina szerepében. Egyszerre behemót sárkányhölgy és beilleszkedési problémákkal küzdő ember.

Az előadás lendületét, dinamikáját, szerkezetét meghatározza a látványvilág. A színes forgatagban minden tónus önálló szerepet kap, mint egy eleven kaleidoszkópban. Bartha József díszlete funkcionális, látványos. Nemcsak az emelvénnyel több szintre bontott multifunkcionális tér (lehet erdő, palota, szónoki emelvény, trónterem), hanem a szinteket összekötő lépcsősor is folyamatosan játszik. Mind a díszlet, mind a jelmezek (Bianca Jeremias) színvilága különleges, élénk, változatos, ugyanakkor az egyes jeleneteket és bizonyos rétegeket következetesen elkülönítik. A királyi pár hideg és arisztokratikus türkizkékjének és fehérjének különféle árnyalatait viseli magán a torta is. Ilyen éteri és elérhetetlen a megvilágítás hatására a Döhék jelmeze is. Színkontrasztra épített zöld-piros keljfeljancsikhoz hasonlítanak. Terebélyes méreteiket jelmezeiknek köszönhetik. Furcsa groteszkségüket hangsúlyozza jellegzetes mozgásuk is. Ugyanilyen különös szférát jelképez Heuréka, Vibrátó és Drakulina. Finom, zöldes-sárgás tüllel kiegészített ruháik egyértelműen a természethez és a tündérléthez való közelségüket jelképezik. A két gróf, sárga és lila kontrasztjaival az irigység, képmutatás, mágia színeit ölti magára. Öltözékük és domináns fejfedőik szintén karakterük elmaradhatatlan elemei, mint ahogy ötletes kellékeik is a humor forrásaivá válnak. Hatházi András nyakában lornyonként lógó libacomb, lécen vezetett kutya, avagy a kutya fája. Egyértelmű utalás a jó és rossz közötti harcra, hogy Doktor Plágium és társai fekete, Placebo doktor pedig fehér ruhát viselnek. Természetesen az sem véletlen, hogy Sanda Kán egész népe fakószürke.

Az előadás egy dinamikus, színes világot elevenít meg erős kontúrokkal, markáns figurákkal, elsősorban a gyermekek számára megrajzolva, de a felnőtt közönségre is olykor kikacsintva.

A Kolozsvári Magyar Opera március 26-i bemutatója, A brémai muzsikusok a Grimm testvérek egyik legismertebb meséjét használja fel Csemiczky Miklós meseoperájának témájául. A gyerekek nagyon szívesen fogadják a meseirodalom nagymestereinek történetét is. Csemiczky Miklós a "négyek" alkotócsoportjának tagja Vajda János, Orbán György és Selmeczi György társaságában. Utóbbi művésznek igen nagy szerepe volt abban, hogy ez az ősbemutató a Kolozsvári Operában került színre. A szerző első erdélyi bemutatkozása komoly belépő, hiszen egy, a témájában gyermekeknek szóló, igényességében a műfaj minden követelményének megfelelő, eseménydús, változatos mű került színre. A zene stiláris sokszínűsége rendkívüli erővel eleveníti meg a történetet.

A közismert történet szerint gazdáik által szívtelenül elüldözött állatok felkerekednek Brémába muzsikusnak. Útközben azonban közös erővel, furfanggal elűzik a zsiványokat, és úgy döntenek, hogy mivel immár van szállásuk, feladják korábbi vakmerő ambíciójukat, zenélési terveiket. A darabnak három nagyon karakteresen megformált jelenete van. Az első, amikor a gazdák elűzik állataikat. A gazdaasszony (Mányoki Mária) temperamentumos, humoros, karikírozott figura, aki az ostoba vászoncselédek minden dühével képes az őt zavaró állatok ellen fordulni.

A második kiemelkedő jelenet a zsiványtanya, ahol a rablók, vagyis a férfikar mind színészileg, mind zeneileg megragadóan színes és mozgalmas, markáns jelenlétről tanúbizonyságot adó csapatot alkot. A harmadik meghatározó jelenetben az állatok közös összefogással halálra rémítik a zsiványokat.

Ebben kiemelkedő szerepet kapott a szamár esendőségében rokonszenves figurája, aki végig szervez, csetlik-botlik, de mégis kézben tartja a kis állatcsoportot. Szilágyi János alakítása olykor humoros, máskor kevésbé sikeres.

A kutya szerepe kicsit szentimentális, és Molnár Mária alakítása is kissé szenvelgő, monológja talán túlságosan elnyújtott, de ez némileg adódhat a szerep jellegéből is. A spleenes hangulat nem válik a karakter hátrányára, de az előadás tempóját lassítja.

A kakas (Szakács Levente) figurája a rendező és a jelmeztervező jóvoltából igen színes és nagy teret kap, az alakítás és a zenei megformálás mégis botladozik.

Székely Zselyke, Mányoki Mária, Szakács Levente és Szilágyi János

Az előadás legvonzóbb és legegységesebb alakítása Pataki Enikőé a Macska szerepében. Humora, megfigyelőképessége, dinamizmusa lendületet ad az előadásnak. Mindvégig kiaknázza a macskatermészetben rejlő lehetőségeket. Kiemelkedő az "álom" jelenetbeli szereplése.

Ehhez jó, a gyermeki fantáziát felcsigázó, nem túlságosan komplikált díszletet tervezett Lőrincz Gyula. Csupán annyi díszletelemet használ, amennyi valóban szükséges a környezet megidézéséhez. Életre kel a falusi gazdaság, a zsiványtanya és az elképzelt brémai színpad.

A jelmezeket Bianca Jeremiás tervezte, aki A kék csodatorta jelmezeinek tervezője is. Fantáziadús kosztümjei magukon hordozzák azokat az erős színeket, amelyek a gyermekek számára fontosak egy-egy szereplő vagy figura felismeréséhez. Míg a kakas színes repülő tolldolmánya kitűnő, a szamár túlságosan Milne Fülesére utaló megjelenése tán túlzó. A gazdasszony jelmeze is kiváló jellemábrázoló képességre és rendkívüli humorérzékre vall.

Összességében mind a zenei igényességet, változatosságot, mind Szabó Emese korrekt és világos rendezői koncepcióját tekintve színes, érdekes, koherens előadás született. A bemutató sikere nagyon biztató, valamint az is, hogy az előadáshoz kapcsolódó rajzpályázatra több ezer pályamunkát küldtek be a leendő fiatal operarajongók.

A két előadás kezdetét jelezheti egy olyan folyamatnak, amely a gyermekközönséget nagy számban rendszeres látogatójává teheti az egy épületben párhuzamosan jelen levő prózai és zenei tagozat előadásainak is. Mindkét produkció klasszikus értékeket állít a középpontba, de nem hiányzik belőlük a modern elem, a frissesség és dinamizmus. Mindkét előadás erénye, hogy nincs bennük olyan művészi kompromisszum, felesleges szirupos bizalmaskodás, amely a gyermekeknek szánt produkcióknak sajnos igen gyakran sajátja.

Szebeni Zsuzsa