"...Most tehát a színházról és a színészekrõl lesz szó. Az elmúlt életekrõl, körülményekrõl, lehetõségekrõl. A fájdalmakról, a hõsiességrõl, a könnyes boldogságról. Az emlékekrõl. A sötétbõl elõlépõ szellemekrõl és a bajuszragacsról. Egy mozdulat semmibe veszõ legendájáról. Egy illat, egy pillantás végzetszerûségérõl. Egy alattomosan gonosz fintorgásról, amely halálra sebez. Az utánzás fortélyairól. A mímelés szédületérõl. Az átélésrõl, amelyben örökre elveszhetünk. Vagyis, a teátrum misztériumáról...." - olvashatjuk az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet támogatásával, a Palatinus Kiadónál megjelent kötet elõszavában.

Thália misztériuma mindig is sokakat vonzott. Most nem az isten papnőiről és papjairól beszélek, hanem azokról, akik estéről estére, tekintetüket a színpadra szögezve ülnek lenn a fél- és egész homályban. Sokan vagyunk, talán egyre többen. A szívnek, a szemnek és a szellemnek is kedves olvasnivalót adott kezünkbe Gajdó Tamás és Füle Péter, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai. Itt, a fotótárban több mint félmillió kép sorakozik a polcokon. Innen válogatnak, akik a folyóiratokba, könyvekbe, filmekhez és televíziós műsorokhoz igényelnek képeket. Temérdek itt a kincs, ám kevés kerül a nyilvánosság elé az olykor-olykor megrendezett kiállításokon. Ezért is nagyszerű az ötlet. Rendelkezésre álltak a gyönyörű és kevésbé gyönyörű, ám annál izgalmasabb felvételek, és az 1929-1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent négy kötetes Magyar Színművészeti Lexikon. Ebből választottak négyszázhármat - képet és címszavakat. Száznegyvenkilenc nevet Aczél Ilonától Zilahy Gyuláig, és kétszázötvennégy fogalmat az A contótól a Záporpróbáig, s képek is kerültek még, fotók, rajzok, díszletképek régi színházi lapokból. Így született ez a mű, a képes (szubjektív) színháztörténeti mesekönyv.

Csak ízelítőül néhány címszó:

Die Bühne

Babonák. A babonásság, az emberi lélek misztikus megnyilatkozása, természetesen a színészek körében is él, sőt miután a pálya magával hozza a váltakozó lelki életet, itt még talán jobban ki van fejlődve, mint akárhol másutt. Az ismert babonák között különösen a szerepekkel összefüggő babonák az érdekesebbek. Azt tartják, ha a színész olvasás, vagy tanulás közben leejti a szerepét a földre, akkor abban a szerepben meg fog bukni. Ha a kórista a maszkírozáshoz használt tükröt eltöri, akkor 7 évig továbbra is kórista marad. Vidéki színházaknál szokásos babona, hogy a színlaphordónak a színlapokat az ágyra tennie nem szabad, mert akkor nem lesz közönség. A legtöbb babonát azonban a darabok előadásával kapcsolatban találjuk. Azt tartják, hogy ha a próbák alatt veszekednek (színészek egymással, rendezővel, igazgatóval, igazgató a rendezővel, vagy a szerzővel), akkor nagy sikere lesz a darabnak. Legérdekesebb talán az a babona, hogy ha a darab próbák alatt tetszik a színészeknek, akkor a darab nem fog tetszeni a közönségnek. (Fénykép: Somlay Artur jósnőnél. Képaláírás: Somlay Artur jósnőnél (Heitler Zsigmondné, Izabella u. 5.), 1923-ban. A felvételt készítette a Színházi Élet ismeretlen riportere. A beszámoló szerint (Somlaynak): "Olyan volt az arca, amikor kijött a jósnőtől, mintha azt mondaná: Lenni, vagy nem lenni! Pedig azt gondolta: Hinni, vagy nem hinni?..."

Bíró Mihály rajza - Die Bühne

Bonvivant. A Blum-féle Általános színházi lexikonban ezt a leírást találjuk a bonvivant-ról: ťOlyan férfiak, akik a szerencse külső javaival meg vannak áldva s életkedvük teljében a gyönyörűséget mindenek fölé helyezik. A bonvivant a leghálásabb szerepek közé tartozik, mert a költők rendesen fiatalnak és kedvesnek rajzolják. Rendesen a legújabb divat szerinti ruha és biztos fellépés tartozik hozzá.Ť A századforduló táján (1902) Spemann Színházi Aranykönyve pedig így ír: ťA bonvivant már rég levetkőzte a franciás kellemet, melyet a régebbi vígjátékokban kellett viselnie; már nem szellemes, érdekes csevegő, csak a szeretetreméltó, többé-kevésbé tréfás szoknyavadász. Mivel azonban a humor s a csinos megjelenés ritkán jár együtt, a bonvivant a legjobban fizetett színészek egyike - igaz, hogy gázsija jórészét szabójának kell átengednie.Ť Lehet-e az elmúlást ezeknél a szavaknál kiáltóbban hirdetni? Magyarországon a bonvivant az 1850-es években ťszeles gavallérŤ-nak vagy ťtársalgási szelesŤ-nek mondták.

Vanek rajza - Színházi élet

Cápa. Humoros gúnynév, az idősebb kóristánékra értik, akik a fiatalabb és csinosabb kartársnőket mintegy elnyelni szeretnék előnyösebb szereplésük miatt.

Fütty. 1874. január 13-án ismét fütyöltek a Nemzeti Színházban, a ťFaustŤ c. opera előadásán, midőn Szigethy Ede operaénekes lépett föl, de a várakozásnak nem felelt meg; erre az erkélyen három úr elkezdett élesen fütyölni. (gr. Esterházy Miklós, báró Baldácsy és gr. Bissingen voltak az illetők.) A rendőrség csak az utóbbit büntette meg 50 frtra, a két előbbi elutazott a fővárosból. Érdekes, hogy a rendőri büntetést megfellebbezte a gróf és a belügyminiszter feloldotta a rendőrség végzését azzal indokolva, hogy: ťa füttyentés csak a nemtetszésnek egyik nyilvánulási módja, ettől pedig a közönséget eltiltani nem lehet.Ť (Délfranciaország Cette városában 1885. november havában egy Vinay nevű színésznő beteg lévén, szerepét nem játszhatta rendesen. Erre több suhanc kifütyölte őt. A színésznő az esetet annyira a szívére vette, hogy jelenete közben a színpadon összerogyott és meghalt.)

Kapralik rajza - Die Bühne

Kávéházi színészi produkció. Az összes európai világvárosokban évek óta divatos, hogy kávéházakban és vendéglőkben a színházi előadások után terített asztalok előtt, rögtönzött színpadon, neves színésznők és színészek lépnek fel, akik ilyen-módon egészítik ki a jövedelmüket. A színészek nem csak nálunk, hanem mindenütt rosszul vannak fizetve és ezért rákényszerültek arra, hogy éjszakánként zenés nyilvános helyiségekben lépjenek fel, ahol általában kétszerannyi fellépti díjat kapnak, mint amennyit a színházaktól rendes havi gázsiképpen. Budapesten és nagy vidéki városokban is egy időben divattá lett, hogy kávéházakban és vendéglőkben művészestéket rendeznek, a kőszínházak tagjainak részvételével. Ezeket az előadásokat azonban 1923 júniusától egy belügyminisztériumi rendelettel korlátozták, amely szerint: ťezek az idegen elnevezésű üzletek pazar berendezésükkel, a közönség kíváncsiságának kihasználásával gyakran a közrend, a közerkölcsiség és üzleti tisztesség követelményeivel ellentétben zajos tivornyákra nyújtanak alkalmat. A vendégeknek rendkívül magas árakon szolgáltatnak ételeket és italokat és ezenfelül helységeikben rendőrhatósági engedély nélkül gyakorlatba vett ének- és táncelőadásokkal valóságos mulatóhelyekké váltak. A rendelet szerint tilos azokban a helyiségekben, ahol fogyasztási célokra italokat, ételeket, vagy kávéházi cikkeket szolgálnak fel, bárminemű tánc vagy ehhez hasonló mutatványok előadása, még akkor is, ha ezekben a fogyasztóközönség venne részt. Ezekben a helyiségekben csak abban az esetben tarthatók előadások, ha a helyiség a fogyasztóközönségtől elkülönítve, színpadszerűleg van e célra berendezve. Ebben az esetben is az előadások megtartására külön rendőrhatósági engedélyt kell kérni.Ť

Nappali színész. Tehetségtelen színész, aki a pályáján úgy boldogul, hogy nem este produkál valamit, hanem nappal hízeleg befolyásos embereknek, és összeköttetések után szaladgál.

Primadonna. Ma, amikor a művészet rajongóinak ezrei törik magukat a híres énekesnő vagy színésznő egyetlen mosolyáért, egyetlen szaváért, autogramjáért, megállapíthatjuk, hogy a közönség viszonya a művésznőhöz alaposan megváltozott. A primadonna gazdasági helyzete is más ma, mint régen: a művészi pozíciójában biztos művésznő ma legalábbis jólétben, ha nem gazdagság és pompa közepette él. A színházi üzemen belül a primadonnának nagy hatalma és befolyása van. Helyeslésén vagy ellenkezésén fordulhat meg az egész szereposztás; vetélytársnőit leszoríthatja a színpadról s olyan előjogokkal élhet, melyek az igazgatót, a karmestert, a rendezőt, a költőt s a zeneszerzőt a kétségbeesésbe kergetik. Érzi, hogy ő az, akinek kedvéért sokszor az egész előadás létrejön, akivel darabok győznek, vagy buknak. (Színészeti lexikon, 1930)

Angelo rajza - Színház és Divat

Ripacs. Hogy közelebbről ecseteljük a ripacs szó fogalmát, itt közlünk róla egy érdekes dokumentumot: ťVannak oly társulatok, hol maga az igazgató is korhely lévén, a legnagyobb drámát egyetlen díszítménnyel kiállítják, negyedmagukkal Belgrádot beveszik s Zrínyit frakkban is kijátszák, sokszor pedig a dráma hősnője csak levélben jelenik meg! Vannak esetek, hogy a darab nincs meg, mit előadni akarnak, mert nem egyszer történt meg, miszerint a darab a korcsmában elveszett s a súgó: hasból elsúgta! Olvashatni elferdített színlapokat, elkeresztelt művek címeit, hallani össze-vissza tört stílt, láthatni iszonyúan megcsonkolt jelenéseket, úgyannyira, hogy ha az író ily előadáson történetesen jelen lenne, neve a színlapon megneveztetvén, ijedtében kitörné a hideg! Némelykor pedig részegség miatt a darab be nem végeztethetik. Ezek valóságos satyrái a színművészetnek.Ť (Sepsy Károly színigazgató. 1847)

Rögtönzés. ťA hevenyészés szabály szerint tiltva lesz s komoly darabokban általában meg nem engedtetik: 5 frt büntetés alatt. Víg darabokban egy kis tréfa, vagy talpraesett elmésség nem annyira korlátozandó, a’mennyiben izléssel s az előadott jellemmel megegyeztethető, de csupán bohózatokban s ott is minden hevenyészetért felelős az illető, s ha személyre, színészi vagy más magánviszonyokra sértőleg céloz, (fizetésök egy-egy forintjától) 12 krs büntetést szenved, felmaradván a’ sértett félnek joga őt polgári törvény útján is megkeresni.Ť (Regélő, 1842)

Súgói rögtönzés. Előfordul, hogy a színész az előadás keretében elfelejti a szerepe egy részét és hirtelen oly dolgot rögtönöz, amely önmagát rántja be a további kellemetlen szituációba. Ilyenkor az ötletes súgó felsúg egy odaillő szót, vagy mondatrészt, ami által a zavaros helyzetéből kisegíti a színészt. Erről az oldalról híres volt Bakonyi István, ki egy ízben a Nemzeti Színház egyik előadásán, mikor ťThurán AnnaŤ, Bartók Lajos színműve ment és az egyik jelenetben a főszereplő Ujházi Ede nem lépett be végszóra a színpadra, akkor a szereplők zavartan néztek egymásra, mire Bakonyi rögtönzött szöveget súgott a színészeknek, mégpedig a darab szellemének megfelelőleg jámbusban, mindaddig, míg a mestert előkerítették a színház társalgójából.

Szerelmes színész, annak a szerepkörnek a megjelölésére, melynek betöltője azokat a szerepeket alakítja, amelyekben dominál a szerelem vagy hasonló érzési elem. Általános feltételei az illúziót keltő külső megjelenésen kívül az érzések kifejezésére alkalmas simulékony orgánum, plasztikus taglejtések. Megkülönböztetünk lyrai szerelmest és hősszerelmest.

Titkos, Kertész - Die Bühne

Szerep. A rossz nyelvek szerint egyes (hajdani!) direktorok irodájában un. "szereposztó dívány" is állt.

Színházi helyárak. A színházi előadás megtekintésére lefizetett összeg. Az első magyar színtársulatnál aránylag igen alacsony volt a helyár. Az (ezernyolcszáz)ötvenes években még divatozott az a szokás, hogy a jegyeket meg lehetett váltani természetbeni fizetéssel: tojás, hús, kolbász, liszt vagy kenyér ellenében. 1854-ben Balatonfüreden ez volt a színházi beléptidíj: 1 pár húsos csirkéért 2 álló karzati jegyet adtak, fiatal pipe (liba) 2 karzati zártszékkel volt egyenértékű, zsenge rucáért 1 karzati zártszék és 1 karzati állóhely járt, fiatal pulykáért 1 földszinti zártszéket utaltak ki; 1 kis kosár tojásért 3 előadásra 1-1 álló karzati jegy volt érvényes, 1 szopós bárányért 1 hétig lehetett karzati zártszékre menni, 1 szopós malacért két földszinti zártszéket adtak stb.

Die Bühne

Szordínóval játszik: mondják a színészek gúnyosan arra, aki nem nagyon tudja szerepét, s ezért halkan beszél, hogy a súgót jól megértse. A szerkesztők nem törekedtek teljességre. Kimaradtak a kötetből nagy nevek, említtetnek viszont többnyire a színlap aljára szoruló szereplők és látszólag érdektelen események. Mert ahogyan a szerkesztők az előszóban fogalmaznak: "ťSzínház az egész!...Ť - mindenestől. A kulisszák illatával, a pénztárosnő vackával, a kritikus ügyesen (ügyetlenül) álcázott elfogultságával, a hétköznapok feltartóztathatatlan beszivárgásával és álomittas kizárásával egyetemben..." Mert a színház nem csak a zseniké. A színpad mögött ott az izgalmakkal és érdekességgel teli világ, a kulisszák világa.

Roppant élvezetes lapozgatnivaló.

-ja