Moszkvában ünnepélyes körülmények között, kiemelt protokollal, a miniszterelnök részvételével február közepén megnyílt a magyar kultúra majd egy esztendeig tartó reprezentációja. Több mint száz eseményen, nyolc városban - elsõsorban Moszkvában és Szentpéterváron -, ötvennél több helyszínen, nyolcszáz mûvész részvételével mutatkozik be a magyar évad, többségében zenei és képzõmûvészeti programot kínálva az orosz közönségnek. Emellett persze lesznek színházi, balett- és operett-elõadások, konferenciák, irodalmi események (a József Attila évhez kapcsolódva), filmbemutatók, fotókiállítások, könyvbemutatók, történelmi, társadalomtudományi konferenciák. És magyar napok Hanti-Manszijszkban, Jekatyerinburgban, Permben, Kalinyingrádban, Izsevszkben, Szentpéterváron, Joskar-Olában.
Különös jelképpel, egy szabolcsi alma és egy pravoszláv templom hagymakupolájának ötvözetével jelzik a programokat. Ezt még csak megfejtjük valahogy. A kupola adott, az alma kedvelt exportcikk volt anno, a szovjet világban. Ám még különösebb a rendezvény elnevezése: Okno v Vengriju, amit némi germanizmussal és kissé sután Szem előtt Magyarországnak fordítottak le.
Persze nem az elnevezés a lényeg, hanem a tartalom. Mi az, amit megmutatunk, bemutatásra érdemesnek tartunk. Bár ez sem kizárólag a magyar félen múlott. Mint a mögöttünk lévő francia, olasz, brit, holland évadok során is történt, a fogadó ország kívánságait messzemenően figyelembe kellett venni. Az oroszok például azt szerették volna, ha valamelyik népszerű operett tündöklik a megnyitó napján. Ha nem is a megnyitón, de március közepén - Szentpéterváron és Moszkvában - három alkalommal is megnézhetik Kálmán Imre Marica grófnőjét az érdeklődők. A hivatalos megnyitó pedig egy nagyszabású történelmi kiállítás - a Magyar királyság - két császárság között - maradt, amely a XIX. század magyar és orosz történelmének találkozási pontjait mutatja be sok dokumentummal. Hasonlóan reprezentatív lesz a záró kiállítás novembertől 2006. január végéig Szentpéterváron, ahol az osztrák és a magyar fővárost megjárt Bécs-Budapest a historizmus és avantgárd között 1873-1925 című kiállítást az Ermitázsban őrzött Zichy Mihály-képekkel kibővítve, s a három város nevét a címben is feltüntetve mutatják be.
Kiállításon találkozhat az orosz közönség Uitz Béla ikonanalíziseivel, az Élet és Irodalom És tárlatával, El Kazovszkij, Romanek Inka, Remete Kriszta, Szabó Marcell műveivel, csoportos tárlaton a 60-as évek neoavantgárdistáinak és mai követőiknek munkáival, intermédia tárlattal, videoválogatással. Remek szociofotókkal, városképekkel, portrékkal.
A zenei kínálat: klasszikus és könnyűzene, jazz, pop-rock, világ- és népzene, alternatív irányzatok. Az előadók világhírű, elismert művészek. Hogy csak néhányat említsünk, koncertezik a Liszt Ferenc Kamarazenekar Rost Andreával, Kocsis Zoltán és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Jandó Jenő, Perényi Miklós és Várjon Dénes. Az Auer Lipót emlékkoncertet adó Szalai Antal és Balogh József, az orgonista Király Csaba, a rézfúvós Ewald Kvintett. A magyar tájak hagyományos népi táncmuzsikáját megszólaltató Jánosi Együttes. Olyan népszerű jazz-zenekarok, mint a Lantos Zoltán Mirrorworld, a László Attila Band, a XX. század végi zenét játszó Kaltenecker Trio, vagy a cigányjazzt előadó Szakcsi Quintet. De hallhatja a közönség Horgas Eszter és Rásonyi Lea hangversenyét, a Budapest Klezmer Bandet, a Besh o droMot, a Muzsikás Együttest, a Szent Efrém Bizánci Kórust, a Kamu Zenekart, a Zagart, a Tudósok Együttest.
Színházművészetünkből ízelítőt ad a Pintér Béla Társulat előadása, a Parasztopera, a Győri Balett Purimja, a Peresznyakov-fesztiválon a Terrorizmussal fellépő szolnoki Szigligeti Színház, és a Csak egy szög című Kovács Márton- Mohácsi István-Mohácsi János darabot bemutató kaposvári Csiky Gergely Színház, vagy a moszkvai Gyejsztvo fesztiválon bemutatkozó Dóra Attila és a Még 1 Mozdulatszínház meg a 100 év 100 báb című, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet anyagából rendezett kiállítás.
És akkor még nem is említettük a filmfesztiválokat, életműsorozatokat: Jancsó, Szabó István retrospektív filmhetet, a legújabb magyar filmek szemléjét, a dokumentumfilmek fesztiválját. A könyvbemutatókat (József Attila, Esterházy, Örkény, Moholy-Nagy), a divat- és ékszerbemutatókat, a kézművesek falunapját.
Az orosz évad költségvetése 500 millió forint, amelyből az állami támogatás 350 millió, a kulturális tárca külön keretből 100 millió forintot biztosít a záró kiállítás megrendezéséhez. A szponzoroktól 50 millió forintot várnak.
Az egész évben tartó seregszemlén több mint 100 program során 800 művész mutatkozhat be az orosz közönségnek. Nyolc városban - természetesen elsősorban a fővárosban és Szentpéterváron - 21 klasszikus zenei esemény, 2 balett, 3 színházi előadás, 25 kiállítás, tucatnyi irodalmi esemény, 7 konferencia, 14 film és 24 világzenei koncert nyit ablakot Magyarországra. Az "Okno v Vengriju" - Szem előtt Magyarország-szlogen Nagy Péter híres mondására, az "Ablak Európára" asszociál - mondja Bence Ottó a magyar szervező cég, a Hungarofest igazgatója. Asszociációs képességeinket talán jobban igénybe veszi a szabolcsi almát - hazánk a szovjet érában kedvelt exportcikkét - és az orosz templomok hagymakupoláját ötvöző logo, ami a holland évad paprika-papucsának mintájára készült, annál talán kisebb grafikai ügyességgel. Mindenesetre jól illusztrálja Szvák Gyulának, az évad főkurátorának szavait, aki szerint a programok összeállításakor az volt a legnagyobb dilemma, hogy a nosztalgiára építő, a hatvanas-hetvenes évekből már ismerős kulturális értékekre is építsen, vagy pedig felvállalják azt, hogy - a klasszikusok mellett - csak az elmúlt évtized legkiválóbb művészetét viszik el egymásnak. Végül ez utóbbi elképzelés győzedelmeskedett. A nosztalgiára - úgy tűnik - az oroszok inkább nyitottak voltak, ők ugyanis azt szerették volna, ha valamelyik legendás magyar operettel nyitjuk meg az évadot. Megszületett végül a kompromisszum - mint ahogyan a legtöbb program esetében -: a szentpétervári Konzervatórium Operaházában márciusban bemutatják a Marica grófnőt.
Kádár Márta
