Radnóti Miklós Színház

Nagyon hasznos dolog a költözés. Az ember rájön, hogy nem is olyan csóró. Könyvkupacolás közben például megtaláltam Oscar Wilde összes mûveinek egykötetes, 1966-os újabb angol kiadását, 1214 oldalon.

Nosza, az előző esti, Radnóti Színház-beli bemutató után különösen érdekes volt böngészni az 1895-ös szöveget. Érdekes az is: a londoni hatalmas sikerű ősbemutatót egy hónappal később követte a magyarul Bunburyként ismert The Importance of Being Earnest sikere. A West End-i színházak összetörték magukat, hogy Wilde nekik írjon. Ő meg már a börtön felé vezető úton járt - némileg leegyszerűsítve a látványos és irodalomtörténetileg jól ismert mozzanatokat.

Nos, olvasva is kissé fárasztó az a mennyiségű bölcs szellemesség, ami Oscar Wilde-ból kibuzog. Nádasdy Ádám új, jó ritmusú, a választékosság körülményeskedését nem elfedő, hanem csak a mai nyelvállapothoz közelítő megoldásai éppolyan sziporkázóak, mint az eredetiek, és kissé rövidítettebbek is. És bár Mrs. Cheveley természetesen nem mondja az eredetiben, hogy b...a meg, a karakterben és a szituációban mindez benne van. Mert szituációkat kreálni kell. A majdnem logorrhoeás - súlyosan beszédkényszeresen - író Wilde színpadilag szinte megoldhatatlan feladatot ró a rendezőre. A szellemesség - a játék szintjén - szinte jóvátehetetlen.

Valló Péter most posztmodern metálban és szürkében - Szlávik István munkája - és választékos, butikeleganciában - Benedek Marié -, azaz mai proccban tartja a szereplőket. És nagy igyekezettel fordítja a verbalitást akcióba, ami azért nagyon nehéz, még néhány mellékszál ügyes levagdosásával is.

Szombathy Gyula és Lengyel Tamás | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A partin észlelhető szószátyárságot a ki-be járással, karzatra ültetéssel, a jelenetek fénnyel tagolásával színesíti. Lord Goring és a főszereplő, Sir Robert Chiltern hosszas helyzetértékelését fitneszterembe helyezi, a nők vitáját hajtépéssel turbózza, a lánykérést meg minigolffal. De ezek a kétségkívül mutatós látványelemek sem képesek a beszédszóró fejek monotóniáját megtörni. Ha minden mondat aforizma, nehéz egyre is emlékezni. Ha viszont nem az, akkor mit kezdjünk sötét múlttal rendelkező, ármánykodó szépasszonyokkal, becsületes, ám lelkükön egykori folttal élő politikusokkal, élvetegen gyermeteg semmittevő harmincasokkal, bármennyire hasonlítgathatók is a mi ugyanilyen közszereplőinkkel. Érezhető és követhető az az aktualizáló rendezői szándék, amely politika és erkölcs egymásra vonatkoztatásának száz évvel ezelőtti párhuzamára mutatna rá. Most már azonban a kérdés maga nem vethető fel: elveszíteni az emberek bizalmát? Hogy ez szörnyű? Közmegvetés tárgyává válni? Mi az? Ez utóbbitól retteg ugyanis a főhős, Sir Robert - hiszen makulátlan karrierje kezdetén egy hivatali titok elárulása révén indult meg a ranglétrán. E kérdések nem kérdések többé: a public disgrace vagy a public honour legfeljebb akkor értelmezhető, ha a "public"-ot a média szóval helyettesítjük.

E referencialitáshiány miatt lesz, minden eleganciája ellenére, erőlködő szövegfelmondássá Az ideális férj XXI. századi, budapesti adaptációja. Hirtling István, a finom Szávai Viktória, a szívós és furfangos Kováts Adél jó hármas lenne, ha bármit el lehetne hinni ma is a szellemes bon mot-kon kívül. Maradandóbb igazság, hogy belső meghasonlás jele egy asszonynál a túl sok festék és a túl kevés ruha, mint az, hogy nehéz dolog erkölcsi piedesztálra erőltetve helyt állni politikusként.

Martin Márta az egyedüli valódi lény ebben a szép irodalomtörténeti vígságban. Ahogy ő tudja, ki ez az öntudatlanul bizarr, abszurdan és oda nem figyelve is filozofáló, idősödő, cinikus asszony, úgy senki nem érti, miről is szól ez a szövegtenger, és körülbelül milyen emberfajta szájából tört elő valaha.

Budai Katalin