Példás történet
Ariel Színhár, Marosvásárhely

Nem kétséges: Barabás Olgának határozott egyéni színpadi látásmódja, rendezõi stílusa van. Elõadásaira rá lehet ismerni. De aligha csak a színre fogalmazás eredetisége okán. Mögötte erõs, határozott világlátás, világkép, világérzékelés tapintható ki. Ebben különbözik a világban és a Kárpát-medencében kóborló számtalan formamûvésztõl, akik szorgosan variálják az újabb és újabb színpadi leleményeket, találmányokat, megannyi roppant eredeti, valóban megismételhetetlen elõadást teremtve, amelyekrõl azonban egyet nem lehet soha egészen biztosan tudni: csak a nézõ nem tudja, mirõl szólnak, vagy az alkotók sem. Ezzel különben semmi rosszat nem akarok mondani a sötétben tapogatózó, mondhatni vakon kísérletezõ alkotókról: véletlen leleményeikbõl jócskán meríthetnek az igazibb tehetségek.

Barabás Olga alighanem az utóbbiak közé tartozik. Nem(csak) kísérletezik a formákkal, de alkot velük, nem(csak) keres, de talál is. Most a Vendégségben Budapesten című sorozatban két munkáját láthattuk, s ezek sem csak erős színpadi képzeletről, de határozott világképről is árulkodnak.

A Fagyöngyszüret című "zenés történet angol és skót balladák, valamint Robert Burns balladafeldolgozásai alapján" valójában sanzonest tánccal, árnyjátékkal, mozgásszínházi, pantomimelemekkel kísérve. Kijön Zénó Apostoplache, fejbiccentéssel köszönti a nézőket a Thália szobaszínházzá alakított színpadán, és harmonikázni kezd. Fodor Edina és Szabó Tibor tavaszdélutáni korzóra öltözve, derűs múltra utaló mosollyal groteszk mozgássor után kezd énekelni. Darvas Ferenc zenéjével adnak elő váltogatva kedves idillt és iszonyú rémtörténetet. Fölényes pontossággal egyensúlyoznak a vásári-kabarébeli ripacskodás és a legnagyobb művészet határvonalán. Ott, ahol a legegyszerűbb történetek is az élet legösszetettebb dolgairól tudnak beszélni. Mert hiszen a balladák és Burns falusi idilljei egyaránt a legsűrítettebben fogalmazzák meg az emberi létezés legfontosabb dolgait. Semmi egyébről nem szólnak ezek a dalok, mint szerelemről és halálról. De mindkettőről iszonyúan komoly játékossággal. A színjátszók játékossága is ez, az előadók összekacsintása a nézővel, hogy hiszen ez csak játék, de az élet nagy játékának véres komolysága is másfelől. A stílusegységet a szélsőségeket összefogni képes magas rendű világlátás adja. Véres rémtörténetek és bájos évődések nemcsak közös nevezőre kerülnek, de a nagy játékban meg a látszólag derűs játékosságban egyformán súlyos létkérdéseket hordoznak.

Fagyöngyszüret - az előtérben Fodor Edina és Szabó Tibor | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A sanzonokként előadott balladákat mozgásszínház kíséri, olykor váltja a varietépódiumra emlékeztető játéktéren (látványtervező: Sebesi Sándor). A háttér egy vászon, amelyre reális és szürreális képsorokat vetítenek, s amely előtt és mögött mozog-táncol, tekereg-kígyózik groteszk-fájdalmas pózokban Fehér Csaba, Gönczy Katalin és Szilágyi Benő Ottó (mozgásművészeti tanácsadó Uray Péter). E mozgássorokba is belefér ősi, akár állati ösztönök kifejezése éppúgy, mint mókás utalás a Robin Hood-történetekre.

Ugyancsak az angolszász világból veszi tárgyát a marosvásárhelyi Ariel Színház másik előadása, amelyet a Merlinben láthattunk a vendégjáték során. A már számos díjat besöpört Példás történet "színházi történet azon história alapján, melyet Moll Flandersről mesélt el Daniel Defoe úr az 1722-es esztendőben". Az alcím okkal hangsúlyozza, hogy színházi történetről van szó, bár fölöslegesen. A színházszerű színházat, amely nem kívánja a valóság naturális illúzióját kelteni, az első képek rögtön kijelölik. Egy fekete tütübe öltözött "kellékes" (Újhelyi Kinga) hátán kis fonott kosárban (puttonyban) hordozza a játék eszközeit, mécsesekkel kijelöli a játékteret, majd B. Fülöp Erzsébet sajátjaként kezdi mesélni Moll Flanders életét. Játékos a játék, és játékos az élet, amelyet elbeszél, s amelyet megjelenítenek. Mondhatnám: illusztrálnak, ha az eljátszott jelenetek nem mondanának sokkal többet, mint az elbeszélés. A történet egy könnyelmű, életkedvvel teli nőről szól, egy árváról, aki hamar levonja helyzetének várható következményeit, és él, ahogy tud, ahogy lehet. Természetesen nem önhibáján kívül lesz tolvaj és prostituált, hanem mert korán megtanulta: nincs, nem lehet más vezérelv az életében, mint hogy megszerzi, amit megkíván, és úgy szerzi meg, ahogy lehet. Ez a mindenre elszánt könnyelműség és a véletlen összjátéka adja ki azt a szörnyű vidám kavalkádot, ami az élet.

És ez a világkép alapozza meg a színpadi stílust is. Ahogyan kalandromantika és realizmus keveredik az eredeti történetben, úgy keveredik Barabás Olga színpadán a szertartásos stilizáltság az ironikus-játékos történetmeséléssel. A rendezés ezúttal is szörnyű nagy játékosságban olvasztja össze a szinte képtelen véletleneket a köznapi lapos szükségszerűséggel. Moll Flanders könnyelműsége és derűs életkedve teszi hihetővé, sőt hitelessé, hogy itt bármi előfordulhat, még az is, hogy az angol börtönben született árva saját féltestvéréhez megy férjhez Amerikába, és a távoli büntetőgyarmaton anyósában tulajdon anyjára ismer.

B. Fülöp Erzsébet e mélyfilozófiai könnyelműség, bölcs játékosság minden színét eljátssza, elmozogja. Stilizált játékából talán hívebben bontakozik ki egy energikus, talpraesett, elnyűhetetlen asszony jelleme, mintha a hagyományos pszichologizáló színjátszás minden idevágó eszközét mozgósítaná. Ellenpontja és az élet minden fordulata ellenére mindig visszatérő párja természetesen egy bamba, tehetetlen férfi. Ennek szuggesztív megjelenítéséhez Katona Lászlónak tulajdonképpen elegendő kerekre nyitnia a szemét. Csak éppen a megfelelő pillanatban kell tennie, és már nemcsak a jellemrajz, de a poén is ül. Ő a magatehetetlen léhaság megtestesülése. Sodródik rablásba, gyilkosságba, és az asszony nélkül az akasztófát se kerülné el. Kettősük körül forog a világ: különféle szerepekben Berekméri Katalin és Puskás Győző vonultat föl tanulságos jellempanoptikumot.

Moll Flanders nem ismer erkölcsi ítéletet, legfeljebb előítéleteket, melyeket ki kell játszani. A sors játszik velünk, mi is játsszunk hát a sorssal! Barabás Olga a színházzal játszik fölényes biztonsággal.

Zappe László