Szamizdat - Millenáris Park
Artpool - 80-as évek
Frantisek Drtikol - Mai Manó Galéria

Visszatérõ színek és formák, mintha valamiféle nosztalgia vonszolná a tekinteteket egyre csak hátra- és hátrafelé. Akkoriban és utána is többször kerestük Petõfit, kerestük a múltat. Érteni akarjuk, ha nem is a jelent, de mindazt, amit mögöttinek vélünk. Vágyunk a mögötti biztonságára, akár a cserépkályhára, hogy nekivethessük a hátunk.

ALTORJAI SÁNDOR ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA Süllyedjek felfelé. Altorjai Sándor (1933-1979) a hatvanas-hetvenes évek egyik legjelentősebb művésze. Nevét itthon kevesebben ismerik, mint külföldön. Ez érthető, mert szűkre szabatott számára az idő. A kor nyelvén kívánt szólni, amikor épp azon nem lehetett. Mint minden kiemelkedő művészt, őt sem lehetett egyetlen stílusirányzathoz sem kötni, mert beszélte az összeset. Belülről kifelé alkotott. Nem azt figyelte, mennyien értik, s azt sem, mit szólnak hozzá mások. Alkotott. Erdély Miklóssal és barátaival több filmet is készített. Nem önként kerülte a nyilvános bemutatkozást. A meg nem értők kicsúfolták, s kiállítási lehetőséget sem kapott. Sajátos elképzelést alakított ki a "háziipari absztrakció"-ról. Beke László írja: "a magyar szürrealizmusból átmentett, sajátos festékcsurgatási technika titka az irritáló, színpompás, márványerezetek alkalmazása legalább annyira foglalkoztatta, mint az általa 1969-ben megteremtett, Übü királyos Gyagya bácsi figurája." Utolsó műveinek csaknem mindegyike főmű, egyesíti bennük a csurgatásos technikát, a kollázst, mindkettőről nyomatokat készít, ezekből újabb kollázsokat.

Izgalmas, különös, szívbe markoló világ Altorjai Sándoré. Az életművet végre méltó helyszínen, a Műcsarnokban láthattuk. SZAMIZDAT - az 1960-as, 1980-as évek Közép- és Kelet-Európájának egyedülálló kulturális jelensége. "Sokan úgy tartják, hogy a szamizdat terminusa önmagától jött létre, ahogyan önmagától keletkezett a víz, a föld vagy a tetű. Ez tévedés. Élt ugyanis Moszkvában egy költő, Nyikolaj Glazkov. A mozit kedvelők ismerhetik Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjéből, ahol a metaforikus levegőúszót alakította... ő találta fel az ötvenes évek végén a szamizdat szót. Ő volt az, aki miután közlésüktől több szerkesztőség elzárkózott, saját verseit vékony kötetekbe fűzte, a borítójukra ráírta a hivataloskodás paródiájaként, hogy szamizdat (önkiadó) s ettől kezdve ez a terminus szolgált arra, hogy megnevezzék a cenzúrától mentes, szabad irodalmat" - írja Jevgenyij Popov. Szabad irodalom: versek, novellák is és minden más, ami nem irodalom, de az öntudatosodást szolgálta. Megnyilvánulások a hatalom ellenében. Bátrak voltak, akik tenni merték.

 

A Brémai Egyetem Kelet-Európai Kutatóintézete kollekciójából állították össze a kiállítást, amely a létező szocializmus időszakának szellemi illegalitásban létrejött alternatív kultúráit, azok világát mutatja be. Szamizdat Közép- és Kelet-Európában 1956-1989, Millenáris Park, az Álmok álmodói - a Világraszóló magyarok helyén és légköbméterében. Nem tölti ki. A falakon sárguló, stencilezett papírlapok. Védtelenek és szerények. Az egyszerű sokszorosítóeszközök varázsolták széppé és különlegessé a kopott gépírásbetűket és grafikákat. A béketábor szamizdatja nem ismert határokat. Az eszközök, a társadalmi helyzet, a megszólalni vágyás teremtett azonos stílust. A látvány és a színvilág a kor és a műfaj egyik leghitelesebb ismerőjét, Rajk Lászlót dicséri.

A tárlók talp formájúak. (Galántai talpas szobrait juttatták eszembe.) ARTPOOL - Galántai György 1979 óta nevezi Artpoolnak azt a gyűjteményt, amelynek alapjait még az 1970-es évek elején, az általa működtetett balatonboglári kápolnatárlatokon teremtette meg. Akkor az volt a neoavantgárd művészgeneráció egyik legfontosabb találkahelye. A világ egy trabantnyi. De nekik ez nem volt elég. Galántai és Klaniczay Júlia ki szeretett volna törni abból az elszigeteltségből, amellyel a kor szolgált. A levelezés, a mail art eszközeivel hírt kívántak vinni és hozni. Műhelyük - igazi szamizdat, igazi underground - minden hivatalossággal szembeszegült. A tiltás csak növelte tetteik becsét és presztízsét. Galántai György az Enciklopédia Kiadó amúgy remek magyar művészeti kislexikonában nem szerepel, sem mint szobrász, sem mint művészetszervező. A magyarországi művészettörténetet taglaló fejezetben található egy mondat: "...objektművészet és a happening vagy kora konceptuális művészet. Gyűjtőhelye mindezen tendenciáknak 1970 és 73 között Galántai György balatonboglári kápolnaműterme." Akárhogy is, Galántai szobrász, mail art művész, happeningek szervezője és - immár huszonöt éve - egy kortárs művészeti kutatóközpont működtetője. Pár év óta a Paulay Ede utca 60. pincehelyiségei adnak otthont rendezvényeiknek. Itt látható az a kiállítás és bemutató, amely az Avantgárd: Popzene, művészet és szubkulturális nyilvánosság Magyarországon című témát kívánja figyelmünkbe ajánlani. Mi volt két-három évtizede? Volt szubkultúra és volt nyilvánossága. A falakon képkiállítás, s ez alkalomból több napon keresztül előadássorozatokat, filmvetítéseket hallhatnak-nézhetnek az ide látogatók. A közönség többsége húsz év körüli. Érdeklődők és kíváncsiak. Úgy látszik, most megszólíttattak. Az 1970-es, 1980-as évek kultúrájában jelentős szerepet játszó zenekarokról, előadókról és képzőművészekről a Kijárat Kiadó és az Artpool Művészetkutató Központ s a Pécsi Tudományegyetem Kommunikációs tanszéke jelentetett meg egy tanulmánygyűjteményt. Akit érdekel ez a kor, a kötetet az Artpoolban megvásárolhatja.

FRANTISEK DRTIKOL: Tágra nyitott szemek. S a tágra nyitott szemek előre tekintenek. Semmi retro. A "tiszta fotográfia" - ő nevezte így művészetét - maga a teremtés öröme. Minden felvételén a vonal szépsége érvényesül. Mint hangoztatta: "három dolog inspirál: a dekorativitás, a mozgás, a mozdulatlanság." És valóban, izgalmas minden felszín és minden táj. Fotóművészetében nincs semmi vázlatszerű. A hátak, a nyakak íve lendülettel teli. A megjelenített világ magabiztos, egyszerű és dinamikus. Élénk. A művész százhuszonegy éve született és már negyvenhárom év óta halott. Életének utolsó harminc évében pedig már nem is fotografált, csak festett. A képek tehát hetven-nyolcvan év előttiek. Mégis, fotói életteliek, frissek., harsogó életszeretetről tanúskodnak. Nem győzte le őket az idő. Az alkotójukban munkáló életigenlés és erő páratlan frissességet ad a műveknek. Táj- és aktképei - nagy- és dédmamáink voltak a modellek - szépségükkel és üdeségükkel hatnak. Drtikol festőművész szeretett volna lenni. Édesapja taníttatta fotográfusnak. Szerencsénkre. Mestere lett ennek is. Fényképein talán ezért érvényesül olyan elementáris erővel a festőiség a Mai Manó Galériában.

-ja