A 2004-es POSZT-ot - kollégáimnak és a zsûrizés rotációs rendszerének köszönhetõen, mely szerint a szakmai szervezetek egy-egy tagjukat delegálják évente e feladatra - speciális szemszögbõl nézhettem végig. Átélhettem, amit már sokan átéltek, az ezzel együtt járó örömökkel és kötelezõ fájdalmakkal. Nagy lecke a megegyezés kényszere. 3:4-es szavazati aránynál egyszer csak elvész az egyik alakítás díjra jelölésének lehetõsége, s nincs mód visszahozni többé. Máskor meg annak lehet örülni, hogy 4:3-as állásnál befut az, aki nekünk fontos, miközben zsûri társunk összeszorított szájjal zöldül el a szoba másik sarkában. 6:1-nél tisztelet ébred bennünk a maga álláspontját hõsiesen védõ kolléga iránt, de 1:6-nál azért igen egyedül tud maradni magányos véleményével az ember. A fesztivál programja egyetlenegy, mondhatni irracionális esemény kivételével válogatott örömökkel szolgált. Ezzel együtt, bár itt az õsz, még mindig nem szûnt meg bennem valami kezelhetetlen bûntudat, mely a díjazásról lemaradt alkotók miatt olyan erõsen kínzott júniusban, hogy félálomban is fölnyögtem a tehetetlenségtõl. De hát ez már ilyen. Nincs igazság. Szavazunk.

Szeptemberre már kihűlőben van a nyár eleji színházi fesztiválok emléke. Az előadások a legjobban raktározó emlékezetben is elcsúsznak egymás mellől. Lehet, hogy már előzőleg találkoztunk velük, s az is lehet, hogy a következő évadban újra látjuk őket. Az előadások léteznek a fesztiváloktól függetlenül is. Van azonban pár dolog - kép-, hang- és térélmény -, amelyek magukban sose születnének meg, sőt, magukban elő sem állíthatók talán, csak egy fesztivál tudja életre hívni őket. "Mennyi fényes, szép madár!"

(Nemes Nagy Ágnes) Pécs a színészeké. A Király utcai szertartásos vonulások hullámai átcsapnak a szomszédos utcákra és terekre is. A napsütésben fehér leplek repkednek és fekete napszemüvegek villognak az utcai árusok eper-, málna- és cseresznyehalmai fölött. Éjjel fekete, tarka és fehér kutyák surrannak a lebegő, tipegő vagy szuszogva guruló gazdák lábai mellett. A szállodák nagy forgalmat lebonyolító, lefelé tartó liftjei megerősítik azt a sejtést, hogy ezek a soklelkű angyalok egyenesen odaföntről jönnek az utca emberei közé, kis időre. Illatosak és hangosak, dörmögnek vagy gurguláznak, főzőcskéznek vagy fogyókúráznak, egy biztos: a kirakatokban is sokszorosabban tükröződnek, mint más halandók.

simarafoto
Ám akadnak olyan meztelen pillanatok, amelyek sehol másutt nem fordulhatnak elő, csak egy ilyen fesztiválon. Ezek azok a percek, amikor a színészek egymást nézik. Nem csivitelnek vagy pöfékelnek az utcasarkon, nem ölelgetik egymást - vigyázva rúzsra és szemüvegre, hanem nézik-nézik, távolról vagy közelről, amint a másik dolgozik. A nagyszínház zsöllyesorában, szemüvege mögé bújva nyeli könnyeit a másik előadás férfiistent játszó színésznője, mert Gruse odafönt a színpadon - miként, ha angyal vontatná - átjut az omló hídon a kisgyerek menekítése közben. A szobaszínházi Csehov-előadás nézői közt más színházi iskolák neveltjei élvezik-hárítják-vonzzák a hihetetlen erőt, mely a játékosokból árad. Fiatalok ámulnak öregeken, s idősebbek keresik a műsorfüzetben az ismeretlenebbek nevét.

Aztán az előadások és a tapsok végén ropogva újra kinyújtóznak az illemből összehajtogatott szárnyak, és surrogva - és kissé megkönnyebbülve - újra megemelkedik a tarka madárraj.

Csillagászok és gyertyaöntők

A POSZT után következő, barátságos és családi hangulatú kisvárdai fesztivál annyi év után is meg tudott maradni munkafesztiválnak. Így aztán a barátságos és családi hangulat korántsem untatja a résztvevőket. Határon innen és határon túl élők hajnalig váltják a világot, a szakmai viták pedig megtermik azokat az elképedéseket és félreértéseket, amik miatt muszáj egy szóra megállni, ismerősöknek és most ismerkedőknek egyaránt, hogy valamelyik ajtófélfának dőlve a holnapra esedékes félreértésekről is időben gondoskodjunk.

simarafoto
A mostanában végzett fiatal rendezők egyike színházi csillagászoknak nevezte a bölcsészegyetemeken diplomázó teatrológus hallgatókat, akik kisebb-nagyobb távcsővel s más instrumentumokkal fölszerelve, nemzetközileg is érvényes rendszertani ismeretek birtokában mérik és térképezik az előadások boltozatját. Rögzíteni próbálják, s minősíteni kívánják az eseményeket, fennen hangoztatott elvárásaik vannak, bár még időnként technikai hibának néznek egy-egy kódolhatatlannak tűnő üstököst. (A rendező önmagát űrhajóshoz hasonlította.) Kisvárdán találkozhattak egymással az elmélet és a gyakorlat ipari tanulói, egyetemistái és mesterei. S meglehet, egyik vitán sem szólalt föl az a valaki, aki az égi fények leckeszerű szemlélése helyett gyertyaöntéssel foglalkozik odahaza.

Nem is olyan régen ez a fesztivál elsősorban a szépkorúak találkozását jelentette. Most nagyon sok itt a fiatal. S ebben az évben nem csupán a határon túli képzőintézmények színészhallgatói ülték végig a vitákat, az ottani és a hazai teatrológushallgatókat is meghívták. Mit meghívták! Utaztatták, altatták és etették! S hogy miből? Fábry Sándor pénzéből. Igen, a "dizájncenteres" Fábry Sándor szponzorálta a művészeti egyetemek hallgatóinak továbbképzését.

Legszívesebben nyitnék egy topikot a neten, hogy megtudjam, létezik-e hazánkban legalább még egy, egyetlenegy ember, aki meglévő javainak egy részét feláldozva megsegíti az egyetemi ifjúság művészeti-szakmai előrehaladását. Hiszen mi csak azokat ismerjük, akik - szégyen ide, szégyen oda - nemigen rendelkeznek földi javakkal, mert azzal vannak elfoglalva, hogy ezeket az egyetemistákat - sok esetben ingyen - tanítják túlzsúfolt tantermekben. Nagyon fontos lehet a példa! Köszönet Fábry Sándornak! Akad-e követője?

Ascher beszél

Július elején az ifjú Horváth Istvánról elnevezett Kazincbarcikai Nemzetközi Színjátszó Fesztivál következett. Míg az évente rendezendő POSZT-ból idén a negyedik, a hasonló ritmusban szerveződő Határon Túli Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljából a XVI. került sorra, a kétévenként ismétlődő, tehát harmincnégy éve létező amatőrszínházi találkozóból ez volt a tizenhetedik. A nagy hagyományú rendezvény hazai programjait ebben az évben a Magyar Színjátékos Szövetség elnöke, Solténszky Tibor válogatta. A külföldi produkciókat is magyar intézmények hívták meg, de bizony megesett, hogy az adott ország az ottani hatalmi viszonyoknak jobban "megfelelő", ám kétesebb minőségű előadást küldött.

 

A kazincbarcikai fesztiválok során mindig is sztároknak számítottak a zsűri tagjai. Magam Keleti István és Fodor Tamás elemzéseire emlékszem vissza legszívesebben. Meg persze Ascher Tamásra. Keleti már nincs velünk, Fodort néha Pécsett és két évig Kisvárdán lehetett hallani, Ascher ritkábban látható. De most itt volt.

Aki hallotta már őt előadást elemezni, az tudja, miről beszélek. Semmihez nem hasonlító szellemi élményfürdő egy-egy ilyen délelőtt. Ascherben ilyenkor együtt van a nagy tehetségű rendező, aki el tud fogadni más megközelítéseket, s az egyre ritkábban látható és hallható művelt ember. Friss, de soha nem képzavaros képzettársításokkal nyit tágas világokat, amikre az alkotó dehogyis-dehogyis gondolt, de most persze érti, és büszke, hiszen majdnem gondolt. S miközben gyógypedagógusi tapintattal és önvédő nagyvonalúsággal ugorja át a nyilvánvaló marhaságokat, előbújik belőle a démoni előadó. Villog, sötétlik, kicsippenti a "csacskaság"-okat, rendszerbe illeszt jót és rosszat, méltányolja a kísérleteket, bejósolja a buktatókat. Igazi katarzist kelt, pedig csak az történik, hogy tökéletes, olykor szinte versszerű formában, ékes magyarsággal, kristályos pontosan, élvetegen és kéjesen - kifejezi magát.

Lehetséges, hogy ezek a szertartásos elemzések a hivatásos színházi fesztiválokon nehezen lennének meghonosíthatók. Azért csak meg kellene egyszer próbálni. Lehet, hogy a végre-végre mégiscsak meghívandó külföldi szakújságírók is örülnének egy ilyesfajta "Hungaricum"-nak. Egyetemistáknak s finoman szadomazochisztikus színházi elemzőknek sem akármilyen továbbképzés lenne egy fesztivált kísérő műhelysorozat, melynek óráin Ascher Tamás - zsűriktől függetlenül! - elmondaná, mit tanulhatunk a látott produkcióban mutatkozó szándékból, s annak megvalósításából.

Gabnai Katalin

 

NKA csak logo egyszines

1