Tavaly, 2003-ban, a véletlen és a szükség hozta úgy, hogy közösen rendezték Szegeden az Alternatív Színházi Szemlét és a Thealter fesztivált. Valójában a Thealter fogadta be a szorult helyzetbe került szemlét. Akkor még nem látszott, hogy miként tud majd ez a két rendezvény szervesen egymáshoz kapcsolódni, hiszen inkább a problémák, a szervezés nehézségei és a választott elõadások alacsony színvonala került elõtérbe. Az eltelt egy év alatt azonban megérlelõdött egy komoly szakmai programokat kínáló alternatív fesztivál koncepciója, ami átírhatja végre az alternativitás fogalmát is, a magyar színházi szakma által talán legvitatottabb kategóriák egyikét. Egyeseknek ez a kör jelenti az utolsó menedéket, míg mások kézzel-lábbal tiltakoznak, ha ide sorolják õket.

Az Alternatív és Független Színházak Egyesületének szintén egy évvel ezelőtt választott új elnöksége (Hudi László, Szögi Csaba, Regős János) valódi megújulást szeretne, valódi kitörést az alternatív jelző szorításából, amihez először is az kellene, hogy maga a színházi szakma jobban érdeklődjék az ebbe a körbe tartozó társulatok iránt. Éppen ezért volt nagyon fontos, hogy a szakmai beszélgetés intézménye is bekerült a programba, amit idén Imre Zoltán vezetett - óvatosan, tapogatózva, szándékosan nem kritikai éllel. A diskurzus persze nehezen indult, néhány napnak el kellett telnie ahhoz, hogy kialakuljon a bizalmi légkör az alkotók, a moderátor és az érdeklődők között. Sokszor terelődött mellékvágányra a beszélgetés, hiszen mindenki igyekezett elmondani gyorsan a színházról vallott nézeteinek összességét. De szerencsére a problémákat is meg lehetett vitatni, így például a szemlére került előadások válogatásának körülményeit. Bő egy hét alatt kialakult a beszélgetéseken részt vevők állandó köre, és lassan-lassan tere lett az őszintébb fogalmazásnak is.

A válogatásért egy erre felkért három tagú "testület" felelt: Kőváry Katalin, Halász Tamás és Hegedűs Sándor. Ennek ellenére olyan produkció is bekerült a programba, amit csak a zsűri egy tagja látott. Konkrétan az Utolsó Vonal névvel érkezett csapat Üvegfigurák című előadása "vágta ki a biztosítékot". Szögi Csaba kényszerült magyarázkodásra: sokan visszamondták a szereplést, vagy túl sokat kértek a fellépésért, és az így keletkező "lyukakat" már csak az utolsó pillanatban tudták, sietve, feltölteni. A lényeg mindebből az, hogy a fesztivál bizalmi légköre lehetővé tette a nyíltságot, a kényes kérdéseket: a valódi szakmai párbeszédet. Kiemelendő a sorból még a Goda Gáborral és a Szőke Szabolccsal való beszélgetés. A két rendező maximálisan komolyan vette a helyzetet - jóvoltukból szinte színházi műhelymunkává alakult a délutáni eszmecsere.

A szemle szakmai programját gazdagította a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szervezete (AICT) által szervezett szeminárium, melyen fiatal, aktív, de még a pályájuk elején járó kritikusok vehettek részt, akiket hazájuk szakmai szervezete ajánlott. Kanadából, Romániából, Oroszországból és Dél-Koreából érkeztek fiatal kritikusok. Az AICT jóindulatának köszönhetően a szegedi szeminárium kicsit eltérhetett a szokásoktól annyiban, hogy több magyar fiatal lehetett jelen, összesen öten, ebből hárman Erdélyből érkeztek. Egyelőre az erdélyi magyar színházi kritika eléggé köztes helyzetben van, ezért is fontos, hogy az ottani fiatalok lehetőséget kapjanak a megmutatkozásra, a kitörésre. A szemináriumot a nagy tekintélyű svéd kritikus, Margareta Sörenson vezette. Első alkalommal kerülhetett sor ilyen szemináriumra Magyarországon, hiszen a magyar Színházi Kritikusok Céhe csak nemrégiben újította fel nemzetközi tagságát. A szeminárium szorosan kapcsolódott a szemle és a Thealter előadásaihoz, ezekről folyt a vita napi négy órában. Mindemellett a résztvevők röviden saját színházi kultúrájukat is bemutatták. Érdekes volt például, hogy mennyire más képet alkot a színházi folyamatokról egy erdélyi magyar és egy román kritikus. A szeminárium parázs vitákat produkált: a résztvevők nem kímélték egymást. Szerencsére rövid idő alatt kellemesen kollegiális légkör alakult ki - senkinek sem kellett udvariaskodnia. Remélem, hogy ez az egy hét jó kezdet volt csupán, és ezentúl minél többször lesz lehetőség bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe - magyar kritikusként.

A szervezők nemcsak az elméletet, hanem a gyakorlatot is fontosnak tartották, így a kritikusok műhelymunkája mellett táncos képzés is zajlott, melyre bárki jelentkezhetett. Az órák menetét Ladányi Andrea dolgozta ki: tulajdonképpen ízelítőt kaphattak az érdeklődők a Színház- és Filmművészeti Egyetem mozgáskurzusainak tananyagából. Kapcsolódtak a szemléhez még fotókiállítások is, és egy tájékoztató a frissen megjelent Kultúra 2000 pályázatairól. Aki ott volt, még szinte melegen kaphatta kézhez a kiírás angol és magyar változatát.

És mindez még csak a kezdet. A szervezők még többet és még jobbat akarnak. Jó volna, ha a színházi szakma is minél szélesebb körben képviseltetné magát a továbbiakban, hiszen úgy tűnik, hogy szakmai szempontból Kisvárda mellett ez lett az egyik legszínvonalasabb rendezvény. Oda kell figyelni rá!

Sőregi Melinda

 

NKA csak logo egyszines

1