Lugosi Lugo László: Zsidó Budapest. Múlt és jelen képei
Lugosi Lugó László: A Vár
Vince Kiadó
Lugosi Lugo László: Tükörképek. Ludwig Rohbock nyomában
Helikon Kiadó

A mûfaj fontosságáról és maradandóságáról már régen meggyõzõdtem. Sõt hasznosságának maradandóságáról is, amikor az 1909-es francia útikönyv mondataival Párizsban majd száz év után elboldogultam. A jelen különös szövet. A folyton változó idõben van tere a már egyszer megalkotottnak, de az újak is ebbe a textúrába simulnak. Az Akropolisz kövei is a jelen, ha a mi túracipõnk tapossa õket. A különbözõ korok szembesítése különös, izgalmas játék.

Lugosi Lugo László fotóművész Klösz György munkásságát kutatva jutott arra az elhatározásra, hogy mi lenne, ha ő is lefényképezné Budapestet, ugyanazokat a helyszíneket és ugyanabból a nézőpontból, ahogyan a mester száz évvel azelőtt megtette. Akkor szekéren állt a felvevő masina, és olyan sokáig kellett exponálni, hogy úgy látszik, üres az utca, mert a sétáló emberek bemozdultak, így nem szerepelnek a képen. Néptelennek látszanak az utcák ezért. Lugo teherautót bérelt és arról készítette a felvételeit. Így, ezekből az egymás mellé állított képpárokból született az 1900 - Budapest 2000 című kötet. (Azóta már a görögök felkérésére Lugo elkészítette hasonló képpárokból az Athén annót.) A szép formájú, négyzet alakú könyv sikert aratott, és a Vince Kiadó további munkákkal bízta meg a művészt. Megszületett a Zsidó Budapest, majd A Vár (előszó: Esterházy Péter), hasonló formátumban, ugyancsak a Vince Kiadónál 2003-ban.

A két könyvet az alkotó szellemisége kapcsolja össze. Beszéljünk először a szakmaiságról. Műtárgyat nagyon kevesen tudnak fotózni. A probléma ugye abban áll, hogy két dimenzióban kell a három dimenziót érzékeltetni. A megoldás megtalálása a festőművészetben is évezredekbe került. A fotóművészet alfája és ómegája a fotós szeme és annak nézőpontja, mi az, amit a fotókamera eszközével "kivág" a világból. Születhetnek masinacsodák automata mindenfélével, a fotós "meglátó tehetségét" ki nem válthatják.

A fotópapíron való megjelenítés nem azt jelenti, hogy a világ is kétdimenziós! Mégis, drága, szobrászművész munkásságát bemutató katalógusok készülnek kétdimenziósban. A produktum megörökítése nem jelenti automatikusan a megjelenítést. Lugo kötetei ezért is kivételesek.

Budapestet már megörökítették ezren ezerféleképpen. De így még nem. Lugo azon kevesek közé tartozik, akik képesek a három dimenziót három dimenziósnak megjelentetni egy egyszerű könyvlapon. Mivel nem a szenzáció, az újdonságok hajszolására törekszik, csak szemlél, nézeget - így észrevesz és láttat. Láttat úgy és láttat olyant, amit a mi prózai tekintetünk észre nem vesz. Az épületek, az enteriőrök, a zsinagógák, de a sírkövek, a flódni, a pászka, a levita korsó a sírfeliraton, a Magdolna torony előtt a macskakő, a kopott ablakzsanér, az angyalka törött szárnya a boltozaton mind-mind megszólítanak. Nem szemléljük őket, mint valami rajtunk kívül levőket, hanem inkább olyasmikként, amik benne szunnyadnak a lelkünkben rég, s most napfényre kerültek.

Lugo lát és láttat. A Klösz-könyv sikere, a régmúlt és a mai látvány összevetése adta számára az ötletet, hogy folytassa a munkát. Nem maradt a fotós emlékeknél. A darmstadti Rohbock 1856 és 1863 között végigjárta és lerajzolta az akkori Magyarország városait és nevezetességeit. Akvarelljei alapján műhelyében acélmetszetek készültek, ebből sokszorosítások, s ma ezekből ismerhetjük a Felvidék és Erdély várainak, városainak és tájainak egykori képét. Lugo a fellelhető metszetek alapján felkereste az akkori helyszíneket, mind a nyolcvanat, és gyönyörű kötetben örökítette meg a mai képet. Gondolatébresztő így együtt, egymás mellett látni a voltat és a jelent.

Józsa Ágnes

 

NKA csak logo egyszines

1