Valójában borzongani kéne, de nem tudok. Szépek a színek, harmonikusak a formák; a sokféle kifejezési eszköz, a különféle, néha zseniális, néha naiv megvalósítás szinte gyönyörködtet. A sok-sok szörnyûség, kínzatás és pokolbugyor látványa szelíd és majdhogynem idilli ahhoz képest, amit átélni kényszerülök köznapjaimon. Távoli világ. Ez a messzi erõsebb valamiben, mint mi vagyunk, mert ellenszegül... Tudja, mitõl tarthat és megpróbál nemcsak védekezni, de eszközöket is szerezni a szembeszegülésre. Mindenféle fortélyai vannak, s megragadható tárgyai. Ha jön a rontás, kézbe kapja az arra valót, az arra megfelelõt. Még akkor is, ha azután nem történik semmi jó, már maga az, hogy megpróbálta, hogy tenni akart valamit, tiszteletet követelõ. A forma és a színkavalkád lenyûgözõ. Démonok és megmentõk. (Népi vallásosság a tibeti buddhizmusban. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Mûvészeti Múzeum)

INNEN NÉZVE - Kortárs fotográfia Közép-Európából és az amerikai közép-nyugatról. Valójában nézhetnénk onnan is, mert a huszonkét kortárs nyolcvannégy fototechnikával készült alkotása majdhogynem egynemű. Fototechnika helyett talán a fénnyel írást kellett volna használnom. Ezek a képek nem fényképek, ahogy a fénykép szót a köznapi életben használjuk. Nem a valóságos világot rögzítik, nincs bennük semmi tárgyilagos. Még akkor sem, ha némelyikük kegyetlenül pontos a jelenségleírásban. Ritkán látni kiállítást, ahol több művész azonos hangnemben szól. Térben nagyon is távol élő művészek vallanak saját létterükről. Több éve az Arts Midwest és az Ohio Arts Council nemzetközi művészeti csereprogramja keretében találkozik Közép-Európa és az amerikai Közép-Nyugat. Művészek, múzeumigazgatók, kurátorok látogatnak egymás országaiba és szerveznek közös programokat. Ez a bemutató már a harmadik (első volt az Éden illúziói, Képek az amerikai Közép-Nyugatról, a második a Közép-Európai művészet ötven éve a bécsi Museum Modernen Kunst Stiftung Ludwig önálló rendezésében), melyben a művészek lakóhelyük jelenét örökítik, jelenlétét idézik fel. Természeti táj és a kulturális környezet, kinek, miből, mi inkább. Gregory Conniff (Madison) és Robo Kocan (Poprad) a tájat mint meditatív mélységek kifejezőit jelenítik meg manipulációk nélkül. Tom Bamberger (Milwaukee) számítógépes nyomattal készít tájat. Dokumentumhűséggel mutatja be a közösségi rítusok világát Andrej Bán (Pozsony), Tyagan Miller pedig a Dél-Indiana dohányföldjein dolgozókról készített képeket. Wojcziech Prazmowski saját érzékenységének szűrőin keresztül mutatja be a lengyel történelem pillanatait. Köves Éva pedig a zajban, a maszatosságban, a mocsokban is mindig gyermekien őszintén a csendről és a tisztaságról szól.

Akárhonnan nézzük, nincs is olyan messze az a messze Ludwig Múzeum. VISION - Látás, kép és percepció. Az Őszi Fesztivál nyitó eseményeként rendezett nemzetközi kiállítást és szimpóziumot a Műcsarnokkal közösen a c3 alapítvány. Most a látást tették az elemzés tárgyául, ahogy korábban a Perspektívát és a Pillangóhatást. A látást, amely - mint tudjuk - történeti, kulturális, technikai, neurobiológiai módszerekkel egyaránt megközelíthető aktív folyamat, tették bemutathatóvá műalkotások, demonstrációs táblák, eszközök és az interaktív multimédia segítségével. Mint Peternák Miklós megállapítja, az elmúlt másfél-két évtized tudományos kutatásai a látás megértése, modellezése, leírása tekintetében eljutottak arra a pontra, hogy felismerjék: igen fontos tapasztalatot rejtenek azok a tárgyak és kísérletek, amelyeket művészet gyűjtőfogalommal szoktunk megjelölni. A művek által másként látunk. Az elmúlt évszázad megváltoztatott e tekintetben minden korábbit. Addig látványként a természet, a valódi és az ember által teremtett volt, ami szemünk érzékelésével elénk tárult. Először a filmművészet, majd a sok-sok képes eszköz (televízió és a számítógép) kiépítette a maga hatalmas és egyre gyarapodó birodalmát. Szembe kell néznünk azzal, hogy általuk nemcsak mást, de máshogy is látunk. (Műcsarnok)

Józsa Ágnes

 

NKA csak logo egyszines

1