Körmendi Alternatív Színjátszó Társaság Ezt a pillanatot képzeltem el és ez olyan pillanat volt, amire régen vágytam. Megszólítottak a történetek, és megszólítottak, akik elõadták õket. Nagy Ágnes, Kanda Pál és Szalóki B. Dániel nem vállalkoztak másra, mint hogy Móricz Zsigmond írásaiból összeválogassák azokat a jeleneteket, amelyek két ember lelki találkozását párbeszédben érzékeltetik. Vélték, bármennyire is elõrehaladott az idõ, az alaphelyzet nem változott: a fiú leányra vágyik, a leány legényt kíván. Kapcsolatot keresni, megtalálni, fönntartani cudarul nehéz feladat. Botladozunk, dadogunk, mert szeretni vágyunk.

Móricz nyelvezete idegennek tűnhetne a való világban, melyet eszközül választottak a szerkesztők. Jankó, Feri, Túri Dani, Takács Gyuri, András, a Dinnyecsősz keresi Zsuzsika, Mari, Erzsi, Eszti, Erdei Erzsi szerelmét és viszont. A szereplők, különösen Mihály Zsolt (Jankó) és Kuráth Patrik (Fiú) hitelessége volt megnyerő. Gördültek egymásba a páros történetek. Szalóki B. Dániel rendezése elérte, hogy magáénak érezze mondatait, helyzeteit minden közreműködő. Nem volt igazi színpad, mert a közönség két oldalon ült. Középütt folyt a játék. Nem volt más díszlet, mint egy dikó, egy asztal, két szék és egy tükör. Nem lehetett a színfalak mögé bújni ezen a helyszínen (Apáczai Kiadó Molnár Ferenc színházterme - leánynevén a Bányász mozi, József krt. 63). Mégis élet volt, őszinte, hiteles minden történetben, minden gesztusban, arckifejezésben. A játszó színészek köznapjaikon hivatalnokok, középiskolások, járművezetők. Rendszeresen összejönnek, próbálnak, szöveget tanulnak, hogy együtt, közösen létrehozzanak egy igazi színházi előadást.

Józsa

 

NKA csak logo egyszines

1