Budapesti Kamaraszínház-Soproni Petõfi Színház

Tulajdonképpen pikareszk regényt öntött drámai formába Békés Pál és szerzõtársa, Rozgonyi Ádám. A nem most született, de frissen átdolgozott darab címszereplõje rendíthetetlen naivitással próbálja szolgálni váltakozó gazdáit és az azok által képviselt ügyet, s próbál közben a maga boldogságával is törõdni, ám becsületessége, tisztasága, õszintesége mindig bajba sodorja. Pedig különösebb vágya nincsen, csak egy nyugodt, csendes, önálló élet saját kis fogadójában, szerelmével, Anitával, akit még egy kuplerájban ismert meg, s akihez sokadik gazdája, az ostoba, írástudatlan, de az udvarba vágyó Lopez úr adta hozzá. Lázár már feledte Anita múltját, szorgalmasan gyûjti pénzét, s hozzájárul ahhoz, hogy az udvarba irodalmi babérokkal betörni vágyó Lopez úr (egy írnok segítségével) az õ életébõl formálja meg regényét. Anita ezalatt másképpen, ám jóval nagyobb hatékonysággal gyûjti a pénzt a fogadóra. Amikor Lázár ráébred, hogy szép asszonya távolról sem csak az övé, levetkezi jámborságát, feljelenti Lopez urat és kompániáját egy korábbi gazdájánál, a szélhámos ereklyeárusból lett inkvizítornál. Ám megint õ húzza a rövidebbet: felesége kliensei elszelelnek, Lopez vagyonának felét ugyan az inkvizítor elkobozza, ám õt magát (némi besúgói szolgáltatásért cserébe) bejuttatja az udvarba, Anitát pedig "gazdasszonyává" fogadja. Az árulóvá lett, mindenébõl kiforgatott Lázár lemond a szabad életrõl: az inkvizícióhoz szegõdik szakácsként, a rabokat élelmezi, s még azt is kénytelen tudomásul venni, hogy az életérõl készült regény csak üres lapokat tartalmaz.

A pikareszk szerkezet természetesen átemelhetetlen a drámába; a szöveg ezt úgy oldja meg, hogy a Lázár által elmesélt élettörténet meg is elevenedik. Ám a mesélő nézőpontja így egyfajta rálátást is jelent a történetre. Az pedig, hogy ez a nézőpont alig-alig különbözik az egykoritól (vagyis hogy a folyamatos csalódásokból mit sem okuló Lázár ma is csaknem úgy lát mindent, mint egykor), a mű fontos humorforrása. Ez a humor természetesen szelíd, bensőséges, megbocsátó, hiszen nem maga Lázár nevetséges, hanem ideái válnak azzá az adott környezetben. Ezt a környezetet csípősebb, erősebb iróniával ábrázolja a mű (s hogy ez az irónia mégsem válik igazán meghatározóvá, annak valószínűleg oka az is, hogy mindaz, amit a darab a pénz- és érdekközpontú politikai manipulációkról, értelmiségi árulásokról mondani tud, néhány árnyalattal közhelyesebb a cselekmény fővonalánál). A gördülékenyen szerkesztett, magas nyelvi színvonalon írott, szellemes, helyenként finoman érzelmes szöveg valóban alkalmas arra, hogy szórakoztatva gondolkodtassa el a nézőt. Ám a második rész keserűbb hangja, személyes drámája (nemcsak Lázáré, de Anitáé is) az optimálisnál kisebb erővel tud kibontakozni: mintha a finom, igényes stílus visszafogná a szerzők kezét. Kicsit kifinomult, pasztelles marad a keserűség, az összeomlás is. Mintha a sikerrel színre emelt, alapvetően epikus pikareszk szerkezet nem engedné magát a drámaiságot igazán érvényesülni.

A Budapesti Kamaraszínház és a soproni Petőfi Színház koprodukciójában létrejött, Valló Péter rendezte előadásban is érződik ez a probléma. Valló finoman egyszerű, praktikus eszközöket használ; ilyen maga a díszlet, vagyis a néhány térelem megváltoztatásával könnyen alakítható, a játék különböző helyszíneit pontosan elválasztó játéktér is. Finoman, lassan, de nem vontatottan bontakozik ki a cselekmény, a kezdeti pasztellszíneken üt át fokozatosan a komolyabb mondandó, ám az átütés ütéssé ott sem válik, ahol kellene. Az előadás nem tud markánsan kilépni a megteremtett színes, derűs, kellemes alaphangból, nem komorodik el, így a keserű vég sem hat igazán.

A stílus egységessége nem vonatkozik egészében a színészi alakításokra. Az előadást ugyan a finoman elemelő, leheletnyit stilizáló, de a reálszituációktól el nem távolodó játékmód jellemzi, ám néhány alakítás markánsan eltér ettől. Ami tulajdonképpen nem különösebben zavaró, nem hoz létre értelmetlen eklektikát, de mintha némi rendezői bizonytalanságot tükrözne. Az eltérésekhez bizonyos szakmai különbségek is hozzájárulnak.

Kaszás Attila mind a választott stílust, mind a szakmai minőséget tekintve fölényes biztonsággal formálja meg Lázárt: mindvégig hitelessé tudja tenni a hős jó szándékú naivitását, nyitottságát, tisztességét, miközben egy-egy finom mosollyal, váratlan hangsúlyváltással kívülről is tudja láttatni a figurát. Kováts Adél Anitaként érzékeny, sebezhető, s ezt némi cinizmussal palástoló, a maga módján eltökélten tisztességes nőt mutat, hihetővé téve a ledér hölgy Lázár iránti érzelmeit. A rutinosan könnyed alakítás a játék végére mélyülne el - ha erre szöveg és előadás nagyobb teret biztosítana. Ehhez a játékmódhoz csatlakozik néhány epizodista, így Trokán Péter, aki keresetlen egyszerűséggel, minden karikírozás nélkül hozza színre a velejéig romlott, mindenen és mindenkin keresztülgázoló inkvizítort (szerencsésen megérezve, hogy bármilyen kikacsintás, idézőjel csak rontaná a szerepformálás hitelét és hatékonyságát), vagy a Pedro kevéssé hálás és fantáziadús szerepét könnyedén, természetesen alakító Jánosi Dávid. Kerekes József (Írnok) már valamivel elemeltebb eszközökkel dolgozik; inkább kívülről, finoman karikírozva mutatja a gyomorbajos, pénzért mindenre kapható és mindent eláruló lumpenértelmiségi figuráját. Nemcsák Károly (Lopez úr) és Kőszegi Ákos (Granada) játéka pedig radikálisan eltér a produkció alaphangjától: alakításukat erőteljes, a reálszituációktól ellépő karikírozás jellemzi. Szakmailag azonban jelentős különbség érződik kettejük közt: míg Kőszegi jelenetei a maguk "magánszám" voltában is gondosan felépítettek, mulatságosak, lendületesek, váratlan megoldásokból, eredeti színészi ötletekből konstruáltak, addig Nemcsák játéka a legelhasználtabb, legüresebb sablonokból építkezik.

Összességében azonban kifejezetten kellemes előadás látható a Tivoli Színházban. E kellemesség a játék nagy részének kétségtelen értéke, befejező harmadának inkább problémája. S abban hinni, hogy ez nem az alkotók bizonytalanságát, hanem lázári optimizmusát tükrözi, meglehet, maga volna a javíthatatlan lázári optimizmus.

Urbán Balázs

 

NKA csak logo egyszines

1