Trafó

A Zsótér-rajongók számára az idei évad mesésnek volt mondható: a "Mester" bemutatói szó szerint egymást érték. A Getting Hornyra a POSZT-on díjvárományos Medea következett, az antikoknál maradva jött egy kis posztmodern Phaedra, majd a március végi két operaházi bemutató (A törpe/Várakozás) után április elején Zsótér a Trafóban egy kortárs angol költõnõ verseit állította színpadra A világ feleségei címen. Ez utóbbi látszólag nem is igazi színház, hiszen leegyszerûsítve arról van csak szó, hogy öt nõ elszaval néhány verset. Ahhoz, hogy aztán ebbõl mégis színház szülessék, olyan egyéniségek kellenek, mint amilyen Zsótér és megszokott csapata (Ambrus Mária, Benedek Mari), valamint (a Phaedrában már fordítóként megjelenõ) Kappanyos András poétikus és poénos magyarításai, meg persze a "világ feleségei", vagyis az öt kiváló színésznõ.

Carol Ann Duffyról a fordító megjegyzéseiből tudhatjuk meg a legfontosabbakat. A feminista költőnő nyíltan vállalt leszbikus hajlamai miatt nem lehetett a szigetország első női "koszorús költője". Íróként termékeny életművel rendelkezik, 1999-ben jelent meg az előadás alapjául szolgáló azonos című vékonyka kötete, amelyben a világirodalom és -történelem legismertebb férfialakjainak feleségeit szólaltatja meg. Megannyi remekbe szabott hosszabb-rövidebb monológ, melyek közül Zsótérék a legkimunkáltabbakat válogatták ki.

A Trafó színháztermébe belépő nézőket különös látvány fogadja. A nézőtér ezúttal a színpad helyén van, azonban nem valódi széksorok ezek, inkább mintha sakktáblán sétálnánk: egy szék, egy üres hely és így tovább. A különös elrendezés némi riadalmat is okoz a közönségben: a kezdeti dühödt és hangos székhúzogatás egyértelműen jelzi ezt. A nézők számára a versolvasás (-hallgatás) magányossága idéződik meg az ötlet révén. Az egyébként nézőtérként üzemelő régiót jótékony homályba vonja a szemből-felülről szelíden, de határozottan az arcunkba világító reflektorsor. Hamarosan arra is rájövünk, miért.

A reflektorok lassan felemelkednek, sorra kialszanak, s felfedik az öt, bundába öltözött nőt, amint a legfelső széksorokban, egymástól távol üldögélnek. Béres Ilona ül hozzánk legközelebb, két oldalán hét-hét meztelen férfi. Legtöbbjük csúnya és öreg - talán hajléktalanok? Néma kart alkotnak a mitológiai és irodalmi hősnők monológjaihoz. Egy-egy kurta és kemény vezényszóval térdre, libasorba vagy kutyapozícióba parancsolják őket asszonyaik.

Az éppen megszólaló szereplő kilétét a fejük fölé világított feliratok fedik fel. Így találkozunk Piroskával, Mrs. Midásszal, Queen Konggal, Mrs. Ikarosszal, Mrs. Szörnyeteggel, Frau Freuddal vagy Mrs. Teiresziásszal. Duffy versei a(z antik, illetve az irodalmi, kultúrtörténeti stb.) mítoszhoz való alkotó viszonyulás remek példái. A költő kiindulása majd minden esetben egy kérdés: vajon mit érezhetett, mit élhetett át egy-egy híres-hírhedt férfi háttérbe szorított, a történelemkönyvek lapjain soha meg nem örökített asszonya?

Az irónia, a mítosszal szembeni erőteljes kritikai attitűd a legtöbb vers sajátja. Egyik leglátványosabb példa lehet erre Eurüdiké története. A legendás trák dalnok alvilágban ragadt felesége kissé másképpen beszéli el a vele megesett dolgokat: kiderül, hogy már régen elege volt abból, hogy "a nagy O" (a műsorfüzetben sajnálatos módon "nagy Ő") üldözi dalaival, és ujjongott, amikor végre megszabadulhatott tőle. De Orpheusz még az alvilágba is követte, ahol újfent mindenkit elbűvölt dalnoki képességeivel, így nincs mese: Eurüdikének vissza kellett vele térnie. A művét dicsérve sikerül csak megszabadulnia rajongójától: "Orpheusz, a műved műremek, / Bárcsak még egyszer hallanám. // Szerény mosollyal / fordult felém... / S aztán? ... / Intettem egyet és ott se voltam." A színpadon Eurüdikét Venczel Vera jeleníti meg, aki újabb felfedezését (hasonlóan több más, nagy formátumú színészünkhöz) egyértelműen Zsótérnak köszönheti. A szecsuáni jóemberben nyújtott tökéletes alakítása után újabb kiemelkedő pont született közös munkájukban. A széksorok között, majd a lépcsőn le- és felsétáló törékeny alakot némán követi a ruhátlan férfikar: mintha Orpheusz helyett Eurüdiké lírája babonázta volna meg őket...

Béres Ilona Mrs. Midászként a mindent arannyá változtató király legendájának posztmodern verzióját beszéli el, melyben az arannyá alakuló cigaretta a dohányzásról való leszokás végső garanciájaként jelenik meg. Frau Freudként a férfi nemi szerv bámulatosan sok nevét sorolja elénk, majd Kirkévé lényegülve kedvenc receptjeit osztja meg velünk és nimfáival, s azt is megtudjuk, hogyan érdemes bánni (a konyhában) a disznókkal (illetve a férfiakkal). Emlékezetes marad Börcsök Enikő Queen Kongja. Az óriás gorillanő természetesen egy törékeny férfi iránt gyúl szerelemre a filmforgatáson, majd bundája rejtekéből elő is kerül a férfi - egy műanyag baba képében...

Összességében izgalmas, holmi versmondásnál sokkal érdekfeszítőbb előadást láthattak a Trafó nézői. Zsótér, mint már oly sok előadásában, újra megmutatta, hogyan lehet kitágítani a színházzal szembeni elvárásainkat úgy, hogy annak lényegétől nem távolodik el, sőt, valójában csakis arra koncentrál.

Jászay Tamás

 

NKA csak logo egyszines

1