még megvolt - bohózatok
ANT-KO Kiadó

Nekem zsigeri közöm van Nóti Károlyhoz. Azért, mert nem tudtam, hogy névhez kéne kötni. Életem elsõ, szívbõl jövõ nevetése, s késõbb is, három-négy-hét évesen harsány kacagásom annak szólt, hogy a szüleim az elkujtorgott tárgyakra, elveszett, félretett, hányt-vetett jószágokra azt mondják: Lepsénynél még megvolt. Nem értettem semmit, azt sem, hogy Lepsény egy falu, pláne, hogy irodalomtörténeti helységnév, csak azt, hogy ilyenkor ezt kell mondani. Tehát én is - szinte elsõ mondataim egyikeként - ezt ismételgettem: "Lepsénynél még megvolt" - és akkor mindenki nevetett, sikerem volt, s mások is örültek. (Voltak anyámtól örökölt mondataim még, korábban, majd két évesen a pincében, az 56-os események egyik helyszínén, a Liliom utcában, amire aztán mindenki emlékezett: "Ez kellett nekünk, meg a fenekünkbe egy pávatoll" - lehet, ez is Nóti-idézet, ugyanez a kulturális örökség,)

Az ANT-KO Kiadó bátran közöl nyomtatásban több évtizednyi hallgatás után olyan bohózatokat, szatirikus jeleneteket, egyfelvonásosokat, amelyeket a Szeszélyes évszakokban meg más, efféle humoros összeállításokban láthat a tévénéző. Ugyanakkor, lásd fennebb, másoknak ez iskola, nyelvi éléskamra, gyerekkori élmény. Nem cifrázom tovább: mindnyájan ismerjük - félve írom le -, mint a bibliai idézeteket, Nóti Károly klasszikus szállóigéit. Most nemcsak színházi és magánemberi gépiratokban, kalózkiadványokban, színésznők emléktárgyai között, hanem valódi "magánvalóságukban" foghatjuk meg nyomtatásban Nóti Károly műveinek egy részét. S bizony - épp a közreadó, Kovács Dezső szerkesztői-esztétai tisztessége miatt - csak egy kicsiny részét. Nóti bohózatainak ugyanis legnagyobb része lappang, száznál több filmforgatókönyve német filmek stáblistáján jelenik meg, színpadi műveinek legnagyobb hányada stencilezett példányokban terjedt-terjed. Gyűjtése, rendszerezése felelősségteljes, hézagpótló munka.

Nóti Károly élete is megérne egy monográfiát. Rejtő Jenő és más írótársai példájából is tudjuk-tudhatnánk, hogy sorsa nagyon "magyar sors": belehal, hogy az ötvenes években elvtársra kell átírnia a cégvezetőket és irodistákat és mindent, ami ezekkel a változtatásokkal együtt jár. A körúti polgári lakásból pedig társbérlet lesz...

Ajánlom - a szubjektív hang ugyan nem szerencsés "kritikai írásokban" - ezt az "előkötetet" mindazoknak, akik még szeretik az automobilt, az autóssapkát, a húszpengős szerepjátszást, a kompromittálásokat, a folytonos "fiamozást" mint a polgári együttélés nyelvi jellemzését, meg mindent, amit a nótis szószaporítás jelez. És a "miliő". ("Gödi villában", "polgári szoba" stb. ) És a nyelvi szinkronitás. És a poénok hihetetlen ritmusa. Kéretik ennek a könyvnek az alapján átírni a dramaturgiai és színi iskolák tankönyveit. Nóti Károly ugyanis magyar író, olvasva éppoly jó (ha nem jobb), mint mikor a kedves Antal Imre mond róla néhány szót, és Gálvölgyi meg Hernádi meg Bajor Imre ugrál valahol, valamiért. Én az alábbi szavakért olvasom már több hete, többször ezt a fantasztikusan jó és élvezetes kötetet: "Asszonyom, én hölgyekkel mindig feltűnően udvariasan szoktam viselkedni, de kegyed, aki a múlt héten is egy óra hosszáig volt a fürdőszobában, kegyed ne reflektáljon arra...", vagy: "Azt mondta a szolgáló, hogy hazamegy markot szedni. Biztosan valami gyümölcs. Megérett a mark, hát leszedi." Nem reflektálunk, nem megyünk borbélyhoz borotváltatni, feleséget nem várunk virággal a pályaudvaron, és egy csomó egyéb kedves dolgot már nem űzünk.

Mégis, kérem, hogy olvassák, használják, kezeljék, tartsák számon, jegyezzék meg, játsszák, élvezzék, szeressék, ami egy Nóti Károly nevű, partiumi (ami az erdélyiek szerint nem Erdély) kötődésű magyar íróból elérhető. Ha mást nem ismernek még, hát annyit tudjanak, s mondjanak: Lepsénynél még megvolt.

budai