Van valami bizarr abban, ahogy a tabukat döntögetõ, nemrégiben még a modernség aurájával övezett huszadik század egyszerre csak múlt századdá nyugdíjasodik. Ha azt hallom, hogy múlt század, lelki szemeim elõtt még mindig konflisban ülõ szépasszonyok jelennek meg, darázsderekúra fûzve, fejükön malomkerék nagyságú kalappal. Tetejébe ez a század annyira elmúlt, hogy még új évezredbe is léptünk. Azt mondhatjuk tehát, hogy egész történelmi korszak választ el bennünket azoktól a múlt század harmincas éveibõl való pesti potyázóktól és linkóciktól, akik Nóti Károly színpadát benépesítik. Ennek ellenére most, amikor újra felbukkannak abban a karcsú kis kötetben, amely az író jeleneteibõl, kabarétréfáiból, bohózataiból ad válogatást*, az a benyomásunk: nem ártott nekik az eltelt idõ.

Nóti Károly briliáns jelenetei a pesti talajból sarjadnak, de át vannak itatva a commedia dell’arte szellemével. A maga nemében klasszikussá lett Hyppolit, a lakáj társszerzője ontotta az "apró műfaj" remekeit. Eszközei a komikum évezredes arzenáljából valók, de a muníció a sajátja. Jellegzetes kiszólásai - amilyen a Lepsénynél még megvolt vagy a Régi motoros vagyok - úgy épültek bele a köznyelvbe, mintha a "nép ajkán" fakadtak volna.

Nóti leleményes svindlereire rásütheti a zord szigor, hogy alapjában véve dologkerülésre hajlamos léhűtők, de lehettek volna mégoly szorgalmasak és törekvők, akkor is derékba törte volna egzisztenciájukat az egész világot megrendítő gazdasági válság. Nem profi bűnözők; játékos szélhámosságuk túlélési technika. Minden ügyeskedésük ellenére valami slemil báj lengi körül őket, s nem tudjuk megtagadni tőlük rokonszenvünket. Szorítunk nekik - nem akarjuk, hogy ezek a trükkös mini életművészek bennmaradjanak a pácban. Inspiráló ötleteikből akár ma is meríthetnének a kiszorultak és megszorultak. Persze, a repertoár némi korszerűsítést igényelne. Teszem azt, intézeti lánykák gardírozása a fogadott nagybácsi szerepében (A nagybácsi) ma már nem menő. Hála istennek, nincsenek már lánynevelő intézetek, ahol a szolid, feleségnek való leánykákat képeznék. Ahonnan megbízható - akárha bérelt - férfirokon védelme alatt hetente kétszer fagylaltozni osonna a növendék, hogy egy-két lopott csókot váltson jogász udvarlójával. A jelenetbeli Mici korú lányok is túllennének a jámbor fagylaltozáson, ha egyáltalán lett volna ilyen korszakuk.

Az álnagybácsiság nem is jövedelmezett rosszul. De nem is volt minden kockázat nélkül való. Össze lehetett futni régi ismerőssel a tett színhelyén. Amint ez számos Nóti-jelenetben rendre meg is történik a szélhámolókkal. Jelen esetben a lánynevelő intézet fogadótermében jön létre a nem kívánt találkozás. Az ismerős nem győz ámulni, amikor azt hallja, hogy az általa hóhányónak ismert személyt doktor urazzák. "Maga doktor? - Miért ne volnék? - Mióta? - Körülbelül három hete. - Letette? - Mit? - A doktorátust. - Sőt, ellenkezőleg, felvettem!" Párbeszédük Rejtőt idézi, akivel a szerző benső rokonságot mutat. Ezt bízvást tekinthetjük rangjelzésnek. Még akkor is, ha P. Howard - alias Rejtő - egészen a legutóbbi időkig nem vonta magára a hivatalos irodalomtörténet figyelmét. Rajongóinak népes tábora - ahova magamat is van szerencsém sorolhatni - soha nem rettent vissza attól, hogy vannak, akik renitens eredetiségét ponyvának nézik.

Ha a bérnagybácsiságot nem is, de - például - a hetenkénti potya víkendezést villavásárlás ürügyén napjainkban is el tudom képzelni. A Víkendben is két régi ismerős találkozik össze: Kovács és Derék. Kettőjük közül Derék a csaló. A Derék csaló szorult helyzetében kénytelen beavatni titkába Kovácsot, nehogy az lebuktassa. "Hát hallgasson ide. Én mindig végignézem a lapokat, hogy hol van egy villa eladó. Akkor én odautazom Etelkával megnézni a villát, és ha a villa tetszik nekünk, akkor ott maradunk egy napig vendégségben. Kovács: És ha a villa nem tetszik? Derék: Akkor is ott maradunk... Tudja, egy kis hajlandóságot mutatunk arra, hogy megvesszük a villát, erre a tulajdonosok kedvesek lesznek. Kovács: És ott tartják magukat? Derék: Igen. Szombaton érkezünk, vasárnap este megyünk haza. Így megvan a víkend. Ingyen. Kovács: Tudja, azért ez aljasság! Derék: Hogyne tudnám, hisz én csinálom." Szóval, ez a recept. De azért nem adják egészen ingyen ezt a potya víkendezést sem. Lélekjelenlét kell hozzá és találékonyság. Például, amikor a villa tulajdonosnője megkérdi a "vevőt", volt-e már villája. Volt, de eladta. Nem volt vízvezeték. Csakhogy itt sincs. Derék nagyvonalúan lemond róla. "Kinek kell vízvezeték? Itt a Duna." Mire az eladó: "Hiszen Leányfalun is folyik a Duna. Derék: Szép kis különbség, ez a Duna, meg az a Duna."

Nóti még a diktatúra szikes talajában is talál magának egy talpalatnyi helyet, ahol megeredhet a humor. Pedig a "kímélő" kádári változatot meg sem érte. 1954-ben halt meg. A Mi szükség van a szúnyogra? című tréfájának még politikai fullánkja is van. Nóti pompás íróösztönével a maga javára fordította azt a körülményt, hogy a legéberebb gyanakvás sem védheti meg a hatalom kisebb-nagyobb gyakorlóit saját bárgyúságuk ellen. Tréfája célpontjául egy utált vállalati osztályvezető-helyettest pécéz ki, minthogy akkoriban ez volt a legmagasabb pozíció, ameddig a tréfa elérhetett. De a korabeli néző értett a szóból, s kaján élvezettel helyettesítette be magasabb - esetleg egészen magas - tisztségviselőkkel.

Három beutalt élvezi a nyarat a Balaton partján egy vállalati üdülőben: két közrendű kartárs, valamint Mikulics, az utált osztályvezető-helyettes. Kellemes nyaralásukat csupán a szúnyoginvázió keseríti meg. A két közrendű beutalt egyike, Müller kartárs, azon a címen, hogy agyonüti a főnökén élősködő szúnyogokat, jól összeveri, s mellé még három pofont is leken neki. Nem a trükk az eredeti, az agyafúrt Arlecchino tarsolya tele van hasonló cselvetésekkel. A bravúr abban van, ahogyan a szerző ezt a geget helyhez és időhöz illeszti. Miközben Mikulics, mint ember az emberrel, szót vált beosztottjával, ő nagyokat sóz főnökére. "Az ilyen dögök képesek elrontani az ember üdülését. Az anyád!", mondja Müller kartárs, s leken egy jó nagyot. A szöveg és a gesztus csak a közönség számára teszi félreérthetetlenné, hogy kik a szúnyognál is rusnyább dögök, a hivatali felettes nem győz hálálkodni. "Nagyon kedves, hogy így vigyáz rám. Müller: Maga ezt igazán megérdemli. Az anyád! (Pofon) Mikulics: Szóval Müller kartárs jól érzi magát itt? Müller: Most remekül. De sokkal jobban érezném magam, ha az ilyen ronda férgek nem volnának a világon. Az anyád! (Pofon)" Mikulics sajgó arcát tapogatja, miközben kölcsönös szerelmi vallomások közepette vesznek búcsút egymástól. "Maga igazán nagyon kedves ember", mondja a főnök. "No de maga is!", viszonozza a lojális beosztott.

Nótit az abszurdhoz közelíti a fonák iránti rendkívüli érzéke, csak nála az abszurditás "realisztikusabb", mint - mondjuk - Ionescónál. Európa keleti felében az abszurditás valahogy testközelben volt. Az anomália a létformába épült be. Nem kellettek hozzá kiemelten extrém helyzetek, elég extrémek voltak a mindennapok. A "keleti" abszurdban mindig van társadalomkritika, sőt: az a legfőbb ihletője. A "nyugati" abszurd - legalábbis ami a klasszikusokat illeti - elvontabb, filozofikusabb; nem az adott lét a témája, hanem az emberi létezés mint olyan. De ha ez a létezés a politika felől fenyegetett, akkor Beckett is, Ionesco is - hogy a két legnagyobbat említsem - tökéletes éleslátásról tesz tanúságot. Beckett fegyveresen harcol a fasizmus ellen. Mint a szellem embere teszi ezt, nem militáns hajlamát követi.

Nóti Károlyt - egyebek között - ragyogó humorérzéke is kiemeli a poénvadász humor közegéből. A poéngyártóknak ugyanis szikra humoruk nincs. Mindig úgy képzelem, hogy úgy dolgoznak, mint a keresztrejtvények készítői. Ők is "összerakják." A humor nem egyenlő a jópofizással, sem az úgynevezett jó bemondással. Csákányi Eszter csalhatatlan színészi ösztönére vall, hogy - mint éppen Nótival kapcsolatban megvallotta egy rádióműsorban - a jó bemondás előtt mindig begörcsöl a színpadon, mert azt olyan nehéz jól mondani. Minél igazibb a színész, annál inkább megbénítja a kiagyalt szöveg. Csákányi arról beszélt, hogy az a bizonyos görcs soha nem jelentkezik nála, ha Nóti szövegét mondja. Ellenkezőleg: felszabadul, kiteljesedik tőle. Kedvtelve ecsetelte, milyen élvezet a színésznek Nóti szövegével dolgozni. Író és színész ilyen boldogságos találkozásának legfőbb haszonélvezője a közönség.

 Honti Katalin

 

NKA csak logo egyszines

1