Szegedi Nemzeti Színház, Tantusz Kamara

Mintha egy jós állította volna össze a Szegedi Nemzeti Színház idei mûsortervét. Legalábbis ilyen következtetésekre adhat okot a tény, hogy a kényszerûen félbeszakadt évad vége felé azért még "gyorsan" bemutattak két garantált sikerdarabot, melyeknek köszönhetõen azóta is megtelik legalább a Kamara Tantusz mûvelõdési ház szûkös és kényelmetlen nézõtere. Az egyik M. Tremblay Sógornõkje, a másik Reginald Rose Tizenkét dühös embere.

Utóbbi olyan típusú színdarab, ahol a néző kevésbé emlékszik egyes karakterekre; ha valami, akkor sokkal inkább az előadás keltette összbenyomás marad meg benne. A szerepek szinte egyenrangúak, nehéz főszereplőt és mellékalakokat elkülöníteni. Talán nem is kell: kiválóan megírt, pergő párbeszédekből, de kevés akcióból építkező dráma ez, a rendezőnek tehát alig marad tere: a darab tálcán kínálja magát, csupán a megfelelő szereplőket kell a megfelelő jelmezekbe és díszletek közé helyezni. Ilyen bevezetővel egyszerű képletnek is tűnhet az előadás, (szerencsére) mégis érződik, hogy a gördülékeny megvalósítás mögött rengeteg munka áll.

Rose a darabját maga írta filmre, az apját meggyilkoló fiú bűnösségével szemben "alapos kételyt" felvető nyolcadik esküdt alakja Henry Fonda révén vált emlékezetessé. Itt (az azóta már a színház igazgatói székét is elnyert) Székhelyi Józsefnek jut a nehéz feladat, ami kiváló választásnak bizonyul. A nézőteret figyelve a kétórás, szünet nélkül játszott előadás tökéletesen elvarázsolja a közönséget. Székhelyivel végig közösen töprengve eszmélünk rá, hogy melyik esküdtet milyen hátsó szándékok, miféle előítéletek mozgatják, amikor szinte gondolkodás nélkül küldenék a fiút villamosszékbe. Alapos bizonyítási eljárását hallgatva többen büszkén, mások meglepetten néztek össze a nézőtéren: "Én is/én nem gondoltam erre!"

Jelenet az előadásból | Fotó: Veréb Simon
Az első percekben egyszerű ügynek kikiáltott ítélkezés először Székhelyin bukik el: 11 bűnös szavazat mellett egyedüliként állítja, helyesebben veti fel, hogy a fiú talán nem bűnös. Ahogy haladunk előre, egyre többen látják be, hogy a férfinak igaza lehet, az újabb és újabb szavazások gyorsan közelítenek a fordított végeredményhez: 11 nem bűnös, 1 bűnös szavazat.

A darabban előrehaladva a feszültség folyamatosan növekszik. Ebben nagy szerepe van a rendező, Pajer Róbert tervezte díszletnek. Szűk, koszos fehér falú, trapéz alakú, a színpad vége felé keskenyedő szobát látunk, a falakon semmi dísz, hátul két ablak, mögöttük kopár téglafal. Felülről egy nem működő ventilátor és két neoncső. A sivár környezetben ül katonás rendben (csak számokkal megnevezve) a tizenkét esküdt. Bár köztük szinte mindig van egy, aki éppen sétál, vagy mozog, de a darab első felében mintha székeikhez lennének szögezve. Ahogy haladunk a végkifejlet felé, a színpadi mozgások száma is egyre nő: mintha ketrecbe zárt vadakat látnánk, melyek egyre dühödtebb pillantásokkal kerülgetik egymást, azt latolgatva, mikor eshetnek végre a másik torkának.

A szavazatok újabb és újabb összeszámlálása, majd utána az arcokra kiülő csalódottság, végül az egyre hisztérikusabb reakciók valószínűleg sokaknak eszébe juttathatták a tavalyi parlamenti választásokat. A Szalma Tamás által egyébként kiválóan megformált, az utolsó körben is nemmel voksoló harmadik esküdt egyfolytában a szembenálló oldalakról (igen-nem), a "ti" és a "mi" ellentétéről szónokol demagóg módon. A Janik László alakította kelet-európai (egyébként a színpadon Kertész Imre Sorstalanságát olvasó) figurája döntő igazságokat mond ki. Az ő szájából hangzik el az ilyenfajta gondolkodás kárhoztatása. A Székhelyi mellett kiálló alakok közül az ő szerepformálása mellett - szokás szerint - Király Levente jelenléte válik a leghangsúlyosabbá.

Rose kiváló pszichológus volt: az egyetemek csoportlélektan óráin akár kötelező előadássá is lehetne tenni darabját. Az emberi lelket jól és alaposan ismerte, tudta, de legalábbis jól mérte fel, mi munkál egy esküdtszék tagjainak egy-egy "igenje" vagy "nemje" mögött. Tisztában volt a csoportok működési mechanizmusával, azzal, hogyan lehet "szavazatokat" szerezni vagy elvenni a másiktól; hogyan lehet bármilyen kis közösségen belül pillanatok alatt vérre menő ellentéteket szítani, vagy éppenséggel elcsendesíteni azokat egy-egy jól átgondolt érvvel, logikus levezetéssel. A szegedi előadás fő érdeme, hogy erős színészi munkával sikerült az eredeti darabban is meglévő rendkívüli koncentráltságot megőrizni és a nézőtér felé közvetíteni.

Jászay Tamás

 

NKA csak logo egyszines

1