Kolibri Színház A miénk. Értsd: valakié, aki felel érte, akinek fontos õ, valakié, inkább mindenkié, mint senkié. A darab a felelõsségrõl szól. Üzenete van: vigyázzunk a gyerekekre! A történet egy kamasz fiúról szól, aki elcsavarog, majd 3 év múlva váratlanul elõkerül és különös mesét tálal a megpróbáltatásairól. Sera Moor Williams színdarabja három ember egymásba kapcsolódó története: anya, fia és a nyomozó sztorija. Anya elhanyagolja fiút, fiú otthagyja õt, a rendes rendõr megtalálja az eltûntet. Csakhogy önmagában ez soványka drámának találtatott, így az írói fantázia hozzákanyarított még egy drámát a dráma héjául.

Azon színészekét, akik játsszák a három szerepet. A szándék a "kint is, bent is" történéssel az elidegenítés lehetett; hol a szerepek, hol a színészek lépnek elő. Mire melodramatikussá válhatna a történet, máris kikacsintanak: ez csak játék. Ekkor azonban ismét "bekeményít" a történet, és maguk a színészek kínálják a külső keret drámáját. Sajátos kapcsolata van ezáltal minden képzeletbeli színésznek a képzeletbeli szerepével, néhol túl direkt is ez a kapcsolat. A színésznőnek is van saját gyereke, akivel szemben éppúgy jogos a bűntudata, mint az általa játszott alkoholista anyának a darabbéli fiával szemben. A zsarunak is volt anyja (bűntudat a halott anyával szemben!). Szerep és színész között rövidebb a híd a fiút játszó színész számára: lázadó és kritikus mindkettő, szeretetre éhes mindkettő, a bűntudat keltése a szándéka mindkettőnek. Maga a mű jól megírt kisregény, színrevitele már kockázatos, mivel alig van valódi konfliktus és játszható helyzet a szereplők, illetve a szerepek között. Mindenki narrátor, a saját vagy a másik szerepébe szól bele mesélőként. Ez sem oldja a darab erősen didaktikus jellegét.

Tisza Bea és Szanitter Dávid | Fotó: Szlovák Judit
Horváth Péter kellő humorérzékkel és szeretettel nyúlt a darabhoz. (Talán ollóval is hozzányúlhatott volna, az előadás előnyére vált volna a rövidítés a Kolibri Pince szellőzetlen helyszínén.) A színész/szerep átjárás leginkább a sapka fel- vagy levétele, a hajcsat kivétele segítségével zajlik. A címszereplő fiú Szanitter Dávid alakításában hétköznapi figura, személyes ismerőse szülőnek és gyereknek, ahogyan neki is személyes ismerőse az általa felsorolt kamaszok mindegyike. Intenzív jelenléte, tehetsége hitelesíti a játékát akár az élő lelkiismeretként felszólaló ifjú színész szerepében, akár a megkerült fiú furcsa figurájában. Tisza Bea szép és fegyelmezett színésznője a Kolibri Színháznak. Ebben a szerepében ijedtnek látszik a fiát elveszített anyaként és a szakmája-gyermeke-szeretője között vergődő rutinos színésznőként. Képes megmutatni a hanyag anyát és az örök lelkiismeret-furdalás kálváriáját egy-egy szerepén belül. Tóth József mestere a pillanatról pillanatra váltakozó színésznek, villanásnyi arcrándulással vált a józanságból a részegségbe, a nosztalgiázó érzelgős férfiból a cinikus, kiábrándult felnőttbe. Az ő kettős szerepe jobban megírt, a Ponyvaregény Harvey Keitel-féle zsaruja és a magányos európai alkoholista keveréke.

Az előadást kamaszkorú nézőknek ajánlja a Kolibri Színház. A szülő-gyerek kapcsolat hálás és kifogyhatatlan téma, lesz mondandója mind az elhanyagolt gyerekeknek, mind a jól tartott kamaszoknak a felnőttekről. A darab tartogat meglepetéseket is, kérdés, hogy a kitalált rémségeket tartják-e nehezen emészthetőnek majd a nézők vagy a végső következtetést, amely ismét igen egyértelmű és didaktikus: törődjetek a gyerekekkel, mert ha nem, büntetésül bármikor leléphetnek otthonról!

Bácskai Júlia

 

NKA csak logo egyszines

1