Agria Nyári Játékok

Folyamat látszik kirajzolódni a Gárdonyi Géza Színházban. Ezt a stílust elõlegezte már a tavalyi nyár bemutatója, a Koldusopera is Keszég László rendezésében, majd a Valahol Európában Béres Attila rendezésében, az idei Hegedûs a háztetõn pedig egészen markánsan megmutatja, hogyan lehet és kell eltávolodni attól a beidegzettségtõl, hogy a librettó és az áthidaló zene szükségbõl beékelt kolonc a slágerek között. A jótékonyan blõd musicallibrettó szövete alatt meglelték a szunnyadó drámát: Anatevka falu népének történetében a világkínok mikrokozmoszát.

Az oroszországi zsidó faluban konfliktus támad a marhatenyésztés tejágazata és húságazata között. Az ötgyermekes tejesember legidősebb leánya nem akar hozzámenni a neki kommendált mészároshoz. A hagyománytagadó menyecske példáját követik húgai: az első tiszteletlen még csupán az övéi közül választ önállóan, a második már áldást sem vár apjától a pravoszláv legénnyel való frigyéhez. Közben zajlik a történelem. Cári ukázra vértelen pogromot prezentál a lojális csendbiztos, utóbb azonban nincs kibúvó a rendelet alól: a zsidóknak el kell hagyniuk falujukat. Áldás csak a szerelmekben van: a szabólegény és az idősebb leány házasságából gyermek születik: a fennmaradás reménysugara.

Az előadás a cselekményleírás e tónusában zajlik. Felütését, dinamikáját és ritmusát a Jávori Ferenc vezette Budapest Klezmer Band diktálja. Jávori a klezmer gyökereihez nyúl vissza. Az ótestamentumi időkben a hangszereket általában jelölte a szó, de előfordul a szent hangszerre való utalás is. Egyidejűleg használták a lécim kifejezést a muzsikusok megjelölésére, ami héberül csúfolódót jelent. A korabeli megítélés szerint azért nevezték csúfolódóknak ezeket a zenészeket, mert úgy vélték, a maiak nem értik már azt a stílust, amelyet az első és a második Templom idején gyakoroltak. Nos, a színpadi szereplővé előlépő budapesti muzsikusok e kettősség, a szent hangszer csúfolkodása szellemében intonálják a történetet.

Haumann Péter

Béres Attila rendező lécimei (színészek/zenészek) a hagyományok marasztalhatatlanságát, valamint a kitaszított népnek a pusztulás és a fennmaradás mezsgyéjén való önironikus élettáncmutatványát adják elő. É. Kiss Piroska díszlettervező munkája Chagallt idézi. A komor település fölé lebbenő, röpködésre csábító horizont naiv szürrealizmusa híven tükrözi a lakosok tudati látómezejét: azt a pontot, ahonnan felmérhető, bajos (balhés) a helyzet, ha lóra fizet a paraszt és öszvért kap a pénzén, de nem felmérhető, miért haragszik a cár. A bölcs Hegedűs pedig el-eltűnik a háztetőkről, amikor a lentieknek magyarázattal/hittel kellene szolgálnia. A játék háromfókuszú. A matriarchális család, a falu hitközsége és az oroszok csoportja különül el. A közöttük képződő teret Tevje, a tejesember, Jente, a házasságközvetítő, illetve Lázár Wolf mészáros (a kérő) ingázza be.

Molnár Piroska (Golde, Tevje felesége) - a nevéhez igazodóan - aranyszálon fűzi maga köré a családot. Az aranyszál a szeretet fonala. A szeretetet nem lehet aszerint gyakorolni, hogy hagyománykövető-e a cselekedet, vagy attól elrugaszkodó. Molnár Piroska bölcs anya, s még bölcsebb feleség, aki tudja: legnehezebb azt elhitetni egy házasságban, hogy a háznál a férfi az úr. Haumann Péter (Tevje) a kettős természet virtuóza. Készséggel veti alá magát asszonya játékának, de mímelt hatalma mögé odacsempészi a beismerést: a családi hierarchiában egy hölgykoszorú foglya. Lányai boldogságára tekint, amikor belső monológjaiban - "igaz egyfelől, ám igaz másfelől is" - relativizálja az Írást. A munkatemető bohém alaphangjától indulva, e kettős természeten át formálja odáig a szerepet, hogy a kilakoltatás óráján ön- és nemzetségi azonossága teljében, elemi vehemenciával követeli ki a csendbiztostól a méltó búcsú jogát. Molnár és Haumann partnerei biztos fedezékből játszhatnak. Bozó Andrea (Cejtel) az első zendülő, s egyben a túlélés reménysugara. A szerelemből választott férj (Mótel, szabó) szerepében Mészáros Máté tűnik ki. A szolgáltatását varrógéppel forradalmasító kisiparos felemelkedik a feladathoz: képessé válik a családfenntartásra, tehát méltó társ a reményben, miközben konspiratív és szolidáris a merészebb pár ügyében. Bíró Eszter (Hódel, a második eladó leány) helyét keresi a félprózai szerepkörben. Imponáló ének- és tánctudása mellé fölveendő még a drámai karizma stúdiuma. Igaz, a figura - forradalmár a kedvese - kínálja az érzelmi sablonokat, és a partnere, Görög László (Percsik, diák) sem kényezteti el sűrűn a szemkontaktussal. Görög - magánszólamként - ugyanakkor remekben hozza a forradalmi ateizmus karikatúráját. A cselekmény logikája szerint Papp Gabriella (Chava) bűnös szerelmének kell a legszenvedélyesebbnek lennie, és az is. Kettősük Gál Kristóffal (Fegyka), jelenetük Haumann-nal megemelkedett szakasza az előadásnak.

A második (ellen) fókusz gyújtópontjában Blaskó Balázs (csendbiztos) szerepel. Fékezett szájhabzású muszka, humanista pogromec. Kedélyes lakásfeldúló, türelmes kilakoltató. Csak parancsot teljesít, csak a határidő miatt noszogat. Amúgy legszívesebben az összes zsidót a házába fogadná télire. A harmadik (békességosztó) fókuszban Pálfi Zoltán honol: a máléság és a bölcsesség zavaros vegyüléke. A kinyilatkoztató csend ütemének eltévesztése miatt olykor hibás ritmusban fűződik fel szavaira a hitközségbeliek koreografált láncreakciója. A semmit sem mondással csiholt béke paradoxonára építhető humor vékonyan csorgó forrása az alakításnak. Nincs csoportjeleneti következménye, csupán önmagában nehéz értelmezni a másik ingázó, Saárossy Kinga (Jente) karakterét. A kerítőség nem harsány szakma. Depresszív magatartászavarnak tűnő, túlábrázolt alkoholizmusa megkönnyíti ugyan az elűzöttek sorsközösségéből történő kilépését, ám ellenértelmezi azt: a szenvedélybetegség stigmáit meghazudtoló, kristálytiszta logikával képes megmagyarázni programját: a fennmaradás esélye a szaporodás, a szaporodás alapja a házasság, a házassághoz otthon kell, az otthonhoz biztonság, következésképpen: egy házasságközvetítőnek a Szentföldön a helye. A harmadik ingázó Safranek Károly (mészáros). Ha nem volna elrajzolt a leánykérésének érdekalapja, szép ívet járhatna be a szerepben: némi érzelmi motiváció mellett részvétet keltene a nézőben, ahogyan - kikosarazott kérőként - elrondítja nászajándékával (öt döglött tyúk) a lakodalmi ünnepet. Ám eleve negatív figuraként nehéz helyzetbe hozza a tejesembert, amikor az reagálni kénytelen a hírre: a mészáros sem fog a pusztába költözni, mert gazdag nagybátyja él New Yorkban, van hová mennie. Haumann önmagára marad a tapasztalattal: az ekhós haza - mint osztályrész - tekintetében vannak kiválasztottak és kiválasztottabbak az anatevkai látómezőben is.

Nagy színész - megoldotta. Ketten Molnár Piroskával integrálják az előadást. Béres Attila padtársszínészei plasztikusan integrálódnak. Béres az első felvonásban szertelen: bedolgozza alkotótársai valamennyi kitűnő ötletét. Később, a nehéz fajsúlyú részeknél már néha sietnie kell. Valami hasonlót érzek, mint Vidnyánszkynál a Bánk bánban: elbeszélik, eldalolják, elzenélik, majd eltáncolják ugyanazt a tartalmat (mindent kiválóan). Kellemes színházi nyáréjen nem teher, hogy másnapra ér véget az előadás. Ősztől azonban, az utolsó buszjárat szindróma - mint a művészet szabadságának ellensége - majd hatni kezd!

Két megközelítése miatt tartom jelentékenynek az egriek vállalkozását. Az első az alkotóközösség (jelmez: Bánki Róza, koreográfia: Szabó Csongor, zenei vezető: Silló István, társdramaturg: Ari-Nagy Barbara, szakmai tanácsadó: Vajda Róbert) viszonya a klezmerhez és a horához. Lehántották a népművészetről az amerikanizációs kitüremkedéseket, s ezáltal letörölték a történet politúrját: a forgatag elragad, de ott sejtjük minden zsigeri mozdulatában a kertek alatt ólálkodó tragédiát, a kiszolgáltatottságot mint az ember megszüntethetetlen állapotát, pottyantsák Anatevkát a térképen bárhová. A másik, számomra kedves megközelítés a naivista attitűd. Ez, részbeni ellentétben a minimálszínházzal, nem redukál, hanem absztrahál: az alapjárati értelemhez igazodva simára vasalja az anyagot; megtisztítja a logikai és érzelmi díszítményektől. A művelet révén alkotótárssá emeli a nézőt: engedi megfejteni a képletet, hagyja, hogy önmagát gerjessze indulatra, igazságszeretetre. Új korosztályok tölthetik meg a színház nézőterét.

Balogh Tibor