1991-re sikerült megszervezni a magyar rendezõképzést Marosvásárhelyen. Amikor elõször láttam együtt Tompa Gábor osztályának háromnegyedét, hát bizony furcsa érzésem támadt. Tudniillik, a két meglett férfi, azaz Bocsárdi László és Kövesdy István között Barabás Olga éretlen kamaszlánynak tûnt. Titkon aggódtam is, hogy "ez az apró gyerek" ugyan miként fogja majd irányítani a "felnõtt" aktorokat?! Ám hamar kiderült, mennyire csal a látszat: az alig huszonkét esztendõs "kicsi" Olgi már fõiskolás korában nagyon határozott, energikus, szuverén alkotó volt, akire úgy hallgattak a problémásabb színészek is, akár egy bölcs gurura. Mégis illett/illik rá a gyermek kifejezés. Csak a gyerekek és a bohócok olyan õszinték, az igazságot kétséget kizáróan felismerõ, egyéniségüket ellentmondást nem tûrõen megõrzõ, tiszta lelkek, mint Barabás Olga.

Az emberközeli stúdiókba elképzelt vizsgaelőadásai - például a Leonce és Léna (1994) clown szemléletű hitvallása Kolozsvárott, vagy a gyergyószentmiklósi figurásokkal színre vitt és a gödöllői stúdiószínházi találkozón, illetve a kisvárdai fesztiválon egyaránt nagydíjat nyert Szép magyar komédia (1993), ez a pásztorjátékába rejtett színházi ars poetica - ugyanúgy a kusza emberi kapcsolatok elkomorulásának örök veszélyére figyelmeztettek, mint a főiskola utolsó évében némileg "idősre hangolt" Goldoni-mű, A hazug (1995). Vagy a nyilvánvaló ellentét a Scapin furfangjai ártatlan gyermek- és bűnös felnőtt világa között a rendezőnő "játszótérszigetén", Sepsiszentgyörgyön. Diplomás művészként ugyanis a Tamási Áron Színházhoz szerződött, ahol olyan nagyszerű előadások fűződtek a nevéhez, mint a Háztűznéző (1996), a Chaucer úr meséi című saját adaptációja (1996), a Moličre-ciklus folytatása, azaz az egyik legnagyobb sikert hozó, többszörösen díjazott, napjaink szemléletét tükröző Don Juan (1997), továbbá a Hamupipőke (1998), vagy az az eredeti Peer Gynt-vízió (2000), amelyet több év múltán is sokan példaértékűnek tekintünk. Eközben a vásárhelyi főiskolásokkal saját szövegkönyv alapján színre vitte a Jó reggelt, napsugár!-t (1999).

Barabás Olga rendező | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Barabás Olga ugyanis mer kísérletezni. Útkeresései azonban sohasem öncélúak. Hiszen nem pusztán előadásainak középpontjába állítja az emberi kapcsolatokat, folyton igazi társulatot teremt. S miután a játszóból és a játékból indul ki, alkotásai egyetlen felesleges kelléket, effektust, "káprázatos rendezői fogást" nem tartalmaznak. Mindazonáltal valamennyi produkciója összetéveszthetetlenül "barabásolgis". Nőies, vagyis sohasem szentimentális, annál inkább szeretetteljes és érzékeny. Ugyanakkor "emberes", tehát soha nem brutális, ám mindig markáns. Mindez a marosvásárhelyi Ariel Színház művészeti vezetőjeként is jellemzi a tipikus kelet-európai sorsot két kabarészínész barátságán keresztül tükröző Alexanderplatz (2001), vagy akár a Moll Flanders elragadó Példás története (2002), illetve a megint Sepsiszentgyörgyön színre állított Partok, szirtek, hullámok (2003) többszörösen elismert megálmodóját, íróját és rendezőjét.

Pálfy Tibor, Nagy Alfréd, Váta Loránd és Mátray László a Partok, szirtek, hullámok című előadásban | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Barabás Olga alkotásai gyönyörű ajándékok szereplőknek és nézőknek egyaránt. Ezért is várjuk tőle együtt a legújabb meglepetéseket. Mindig. Türelmetlenül. Decemberben például a Fagyöngyszüretet...

Darvay Nagy Adrienne