Harminc éve. Egy falusi iskola tornatermében hallottam õt elõször verset mondani. Ámuló gyerekek hallgatták. Akkor kezdte "szómûvészi" pályafutását, ifjú jogi doktorként. Azt mondta, csak azt mondja, amit gyermekként szívébe fogadott. Remekmûveket, vagy általa fölfedezett költeményt: intellektuális, bensõséges biztonsággal, távol tartva magát a színészmesterség hatáselemeitõl. Huszonöt költõnek egy-egy verse hangzik fel ezen a sugárlemezen: elõadói életútjának válogatott perceit gyûjtötte egybe.

Élete "boldog-szomorú" dal - valóban vándorút. Egyforma szeretettel jár elhagyatott, szegényes helyszíneken, s az általa teremtett nagyszerű fesztiválok fényei közt. Elszakadt szeretteitől, gyakran csalódott? A sebzettségből telt azonban adakozó erőkre. Versmondásban is a tisztesség, az "erkölcsi kényesség" készteti finom erőket rejtő mértéktartásra. A szóművészet eleven szívdobogása fontos csak számára, a vers benső hangja, formája, sugallata. Dinamikai szélsőségeket mellőzve a költemény zenéjét élteti józan előadása: ilyenkor csak a vers van jelen, az előadó személytelenné válik. És mégsem, hiszen övéi ezek a versek, általuk, velük, bennük szól Merényi Judit mindannyiunkhoz. (Elhangzott a CD bemutatóján, 2001. december 17-én.)

Czigány György

 

NKA csak logo egyszines

1