"Magyarország messzire van" (József Attila e verse is elhangzik Merényi Judit CD-jérõl). Néha milyen messzire! "Minden világban gyõzni kell" - hirdeti az óriásplakát a trolimegállóban. És ha én nem akarok? A hatalmat ki nem állom, õ sem engem, így (bár eszközök még vannak, de nincs már ezért karóba húzás, elégetés) "jól", vagyis, "el"vagyunk. Nem gyõzni akarok. Mégis, érzem az erõt. Honnan a bátorságom? "Cigarettázom az árokparton, az egész világ a hamutartóm" (Weöres). Valójában mindig voltak verseim, amelyek erõsítettek, amelyek közösséget adtak egy szál magamnak is. Emberek, akikhez elvekben, morálban tartozni lehetett; akiknek, ha nem is mindenben értettem egyet velük, tehetségét és tartását csodálom. Kassák Lajos.

A tárgyait és nevét őrző múzeumban időről időre nagyszerű kiállítások és kiadványok látnak napvilágot. Legutóbb az 1991 és 2001 közötti új szerzemények bemutatója nyílott. Látható a mestertől az 1956-ban festett Óbuda című olajfestmény és az 1960-as években készült kollázssorozat két darabja. Vásárlás útján került a gyűjteménybe az 1963-ban festett Kompozíció és a Misilló királysága új kiadásához készített borítóterv. Veress Pál festőművész ajándékaként látható az Alkotás című folyóirat két számának Kassák készítette "képes forgatója". Kassák reklámművészetét most az a plakát képviseli, amelyet az 1929-es Érsekújvárott rendezett szerzői estjére terezett. Kassák Lajos. Lefesthették, megrajzolhatták bárhogyan, lefotografálhatták, tiszta tekintetében különös a keménység. Neki nem volt miért megalkudni. Nem is tette soha. A képzőművészeti szerzemények más csoportját a róla készült portrék alkotják, így Bortnyik Sándor rézkarca, Beck András plakettje, de ide kerültek Brenner György és Kaján Tibor remek karikatúrái is. A fotógyűjtemény gyarapodását olyan nevek felvételei jelzik, mint Gönzi Sándor, Vattay Elemér, Lengyel Lajos, Lucien Hervé, Keleti Éva. A legújabb kézirat- és levélanyagból a Kiáltvány a világ új hitű művészeihez című írás a legértékesebb (Kassák Múzeum)

Üljük közül az asztalt (Kassák)

BUDAPEST NAGYKÁVÉHÁZ Megnyílt a Centrál, de még bedeszkázottak a Hungária ablakai, s nem vagyok benne biztos, hogy megélem (s ha mégis, akkor anyagi helyzetem és megjelenésem miatt vajon átléphetem-e majd a küszöbét). Volt egy életforma, amelyet nem lehet feltámasztani, mert megváltozott minden, főleg azok változtak, akik az asztalok köré ülnének. Nagyon nagy a távolság és nemcsak időben. "...Kávégép zubog, zubog, remeg, vígan sípolja az induló mozdony jelét... (Nemes Nagy Ágnes). Az Ernst Múzeumban különös a bemutató. Ez nem az üzletközpontok és a diszkócsarnokok világa. A régi idők hangulata fogad. Presszósnő konttyal, régi kávégép. Az első teremben, a falon válogatás a húsz-harminc évvel ezelőtti világ fotográfiáiból (köztük Lugosi Lugo László és Frank Aliona munkái). Presszók: a Körtér, a Fény, a Rozmaring, a Dupla, a Keringő. A következő termekben festmények, Patkó Károly, Rippl-Rónay, Derkovits művei, fotók és karikatúrák a kávéházak igazi honosairól: Karinthy, Kosztolányi, Zilahy. A tárlókban kellékek (pirítós és tojástartó, tejkiöntő s cigarettás és szivaros dobozok. Derkovits Gyula a Kávéházban, 1931 - kövér lornyonos nő (lehetnék én is, ha lenne lornyonom). Japán kávéház - az előkelő közönség, a művészvilág találkozóhelye, az étlapon: adag körte, adag szőlő 1 pengő, az adag alma, vegyes párolt alma és trappista 80 fillér, a frissen készült rántott húsért 3,20-at kellett fizetni. (1941. október 22.) Márványlaposak az asztalok, a fogasokon nádból készült újságtartók, biliárd- és rexasztal. Az utóbbiban 20 fillér két játszma. Frank-kávé és Unicum-reklámok. Egy 1912-es plakát, Karnevál- és ibolyaestet hirdet a budapesti bohém ifjúság számára a "hölgyeknek jelmez vagy estélyi ruha álarccal, urak frakkban kéretnek, kabaret, cigányzene", a helyiségek művészi átalakítását (az akkori designer) Faragó Géza tervezte. Belépő uraknak 10 korona, hölgyeknek 6 kor." Mindenütt kávéillat. A zsákokban jávai, guatemalai, francia és bécsi. Az első magyar kávémanufaktúra kínálata. Mögöttük, a rézüstök és a kávépörkölő masinák fölött a falon a különböző kávéházak különféle revü és kabaréprogramjai, a zenét Zerkovitz szerzé. (Ernst Múzeum)

*

Csodálatos értékre leltek az Iparművészeti Főiskola könyvtárában pakolás közben. Nem másra, mint száz évvel ezelőtti plakátokra, amelyek becsomagolva szépen átvészeltek mindenféle rendszereket, világégéseket, forradalmakat. Ez volt a plakát első nagy korszaka. Ekkor jöttek rá, hogy egy szép női arccal, testtel "mindent" el lehet adni. Akkor még keresték a formát. Mára eljutottunk az önajánlatig. Dermesztő, de beszédhibás leánykák vonaglanak ajtókeretben, s vélik, ők a Kim Basinger. Az egyik felöltözve fürdőszobacsempét ajánl, ruhátlanul pedig műsorokat (igen, többfélét) vezet. A másik kettő pedig egy egész tévécsatornát. Nem tudom, hogy hogyan lehet nevükkel jegyezni évtizedek államilag összehozott film- és televíziós műsortermését. Sokakkal együtt nagyon örülök ennek a csatornának. Csak azt nem értem, hogyan jutottak hozzá a programokhoz. Megvásárolták az MTV egész filmarchívumát?

Milyen jó lehet nekik! Szobáikban a tekercsekkel teli polcok. Mit is tehetnének mást, mint hogy fölveszik legcsábosabb mosolyukat, s a filmeket-műsorokat a közönségnek ajánlják. A spórolás szándékával teszik ezt csupán a személyükkel. Hát ide jutott a reklám. A fogyasztónak szüksége van az árura, az eladónak pedig a fogyasztóra. A szecesszió díszítőművészete fedezte fel a leányarcot, -frizurát, mint figyelemkeltő formát az akármire. Mucha és társai. A követők csak rontottak az eszközön. (Budapest Kiállítóterem. Szabadsajtó u. 5.)

*

Az áru kínálata száz év óta többnyire nyomdai úton előállított, nagy méretű, közterekre kiragasztható papíron történik. Legtöbben erről azt gondolták - mint például Kassák is -, hogy felelősség. Egyáltalán, a nyilvánosság felelősség. Mindenféle nyilvánosság az. Tehát nem lehet akármit, akárhogyan. Ez az evidencia mostanában a gátlástalanság martaléka lett. (lmf) Ezért örültem a Szivárvány Áruház és a Nagyvilág Káldor László (1905-1963) és Gábor Pál (1913-1992), két magyar reklámgrafikus munkásságát bemutató kiállításának. Mindketten tanultak Kaesz Gyula belsőépítész és bútortervező keze alatt. Minden plakát eszköze valaminek. Eszköze annak, akiktől, akiknek, amit ajánl. Eszköze a kornak magának is, annak a formavilágnak, amelyben megszületett. A művész csak azt teheti, hogy egyéníti, hogy rajta hagyja a keze nyomát. Ahogy tették mindketten. Felelősen. Felelősen a közösségért. Palma gumi, Csepel 125, Orion, Országot épít a szociáldemokrata párt. Nincs különbség. Káldor Nektár gyógysört, Gábor Suze a la Gentiane-t ajánl. A látványra oda kell figyelni. A szépség kívánatos. (Magyar Nemzeti Galéria)

JÓZSA ÁGNES

 

NKA csak logo egyszines

1