Argumentum Kiadó-Magyar Könyvklub

"Mivel sok Shakespeare-darabban játszottam, és sokat rendeztem, egy ideje úgy tûnik, mintha ismerném ezt az embert. Sõt. A barátom. Kollégám. A problémái az én problémáim is. Színházban élt. Színházban szeretett, játszott, írt, rendezett. Csak egy kicsit korábban, mint én. De mint tudjuk, az idõ nem számít."

(Eszenyi Enikő) Ha valaki igazán önfeledt órákra vágyik - legyen akár a legszőrösebb szívű szakmabéli vagy jólelkű "civil" néző, bohém színházimádó vagy Bohémia-imádó színházi ember, pletykaéhes vagy kultúrszomjas, színháztörténetet vagy a színes történeteket kedvelő, aki szeret leképezett hangulatokról olvasni vagy hangulatos képeket nézegetni - csak vegye a kezébe Eszenyi Enikő és Szabó G. László könyvét, mert aztán már úgysem tudja letenni, amíg a végére nem ér. Az akkurátus grammatikusokat ellenben inteném attól, hogy a címben szereplő "igyime" szó után eredjenek, mivelhogy egyelőre semmiféle szótárban, nyelvkönyvben nem bukkannak a nyomára. Pedig e "tájszó" jelentése hétköznapi: "gyerünk", "menjünk" - felszólító módban. Ám csak azokon a szláv területeken, szűk közösségekben használatos, ahol a nyelvújító "Panyi Rezsiszerka" (tényleg létező cseh kifejezés: "rendező asszony"-t jelent) megfordul. Főként Prágában, annak a Rendi Színháznak a tájékán, ahol "Isten (egy másik) kegyeltje", Amadeus Mozart a Don Giovanni ősbemutatóját vezényelte. A nagy találkozások kegyelmi állapotának színhelyén ugyanis tökéletes kommunikációs eszköz az a sajátos keverékbeszéd is, amelyen Eszenyi rendez és szeret. A Magyar Orkán pedig leginkább itt szokta "barátjának", az Avoni Hattyúnak a komédiáit színre vinni. Hogy milyen nyelven? Természetesen a közös nyelven, a színházin, amit mindenki kitűnően beszél. Ha pedig egy hivatalosabb verbális eszmecserére van szükség, segít Szabó G. László, a rajongva szeretett/szerető jó barát, író- és munkatárs, aki mellékesen olyan kiváló interjúkötetek szerzője, mint a Vasrózsa Törőcsik Marival, meg a Levetett maszkok.

A színész-rendezőnő és a tolmács-újságíró autóban és salátabárokban, közös pucázáson (sőt, egy alkalommal, "mint a nagyok", abszint mellett) fogant és kihordott könyve tényleg remek előadás-történet: egyszerre kiváló műhelynapló a szakmának, színes kulisszatitkok olvasmányos gyűjteménye a színházrajongóknak, élvezetes prágai kulturális kalauz mindenkinek, (néha kissé túl) őszinte alkotói és emberi vallomás, mesébe illő, bár korántsem gondtalan love story, szenvedélyek, érzelmek, hangulatok, képek, ízek, illatok és humor füzére egy olyan hősnő sugárzó személyiségén keresztül, akit a könyv elolvasása után ugyanúgy a barátunknak tekintünk, ahogy ő Shakespeare-t.

E képes napló Eszenyi Enikő második prágai rendezéséről, a Tévedések vígjátéka gyötrelmesen szépséges születéséről szól. A Színház esszenciájáról a nagy Will Bohémiájában. Vagy a cseh Nemzetiben? Ahogy tetszik. Nem "tévedés", az volt a kezdet. Tudniillik, Pozsonyban az Ahogy tetsziket vitte színre szlovákul, ami vendégszerepelt Prágában, majd az itteni színészek kívánságára a magyar rendezőnőt dolgozni hívták a Vltava partjára. Az Ahogy tetszik egyébként is Eszenyi életének meghatározó darabja. Rosalinda volt az első igazi Shakespeare-főszerepe a Pesti Színházban, partnere Kaszás Attila, s a hosszú ideig műsoron lévő produkció házasságuk történetét szintúgy nyomon követte. (A színészházaspár kapcsolatáról nagyon szépen, bensőségesen vall a könyv.) Enikő említett első külföldi rendezésével elnyerte a szlovák kritikusok díját, Milan Mikulčik pedig a legjobb pályakezdőnek járó elismerést. Ráadásként a magyar színész-rendezőnő és szlovák Orlandója között lángoló szerelem szövődött, amibe a kötet a lehető legteljesebb mértékben beavat bennünket.

Annál is inkább, mert Prágában végül Mikulčik játszotta el a két Antipholust - cseh nyelven életében először -, s munkanaplóról lévén szó, ennek a "beugrásnak" a kulisszatitkait is megismerhetjük. (Kétségkívül Eszenyi saját emberi hibáit, esendőségét sem rejti véka alá, ám azt kötve hiszem, hogy az alkotói vallomás őszinteségétől túlzottan el volna ragadtatva az a Petr Motloch, akire az említett szerepet eredetileg az igazgatója kiosztotta, ám a színész képességeit a feladat meghaladta.) Az előadás-történet a 2000. május 15-i bonyodalmaktól sem mentes Prágába érkezéstől a szeptember 30-i premierig követi nyomon az eseményeket - beleértve a nyári szabadság magántörténéseit is. A részletes és személyes beszámolók nyomán az olvasó a magyar alkotótársak (a díszlettervező Kentaur, a jelmeztervező Bartha Andrea, a mozgást betanító Gyöngyösi Tamás) munkáját ugyanúgy megismerheti, mint a cseh kollégák egyéniségét, átélheti a próbafolyamat atmoszféráját, egészen a bemutatók színpadi és színpadon kívüli felfokozottan izgatott-érzelmes hangulatáig.

Milannal

Ráadásul Eszenyiék "szabad idejében", velük és rajtuk keresztül kicsit bebarangolhatjuk Bohémiát is. Bekukkanthatunk az "Arany Tigris"-be, ahol Hrabal "őfelsége pincére" kalauzol bennünket, és exkluzív titkokkal fűszerezi a népszerű törzsvendéggel kapcsolatos sztorikat (pl. mi történt Clinton látogatásakor); Menzel meghívására eljutunk egy szabadtéri (forgó) Shakespeare-előadásra meg a csodaszép Český Krumlov barokk színházába, amely a világörökség része; számunkra most is élő maradhat Petr Lébl, szeretetre méltóan figyelmes gesztusaival együtt. S a történelem fintorának köszönhetően, a színházban "vészelhetjük át" a bemutató előtt lezajló globalizációellenes tüntetés feszült óráit. Ezalatt egy-két mondatos utalás is elég ahhoz, hogy megtudjuk, mi történt Eszenyivel New Yorkban; vagy hogy a rendezőnő távollétében mit mondott Darvas Iván a magyar és a cseh színházi karakter közötti különbségről az ottani Sok hűhó semmiért előadást látva. Elképzelhetjük, milyen lehetett a főhősnő gyerekkora meg a jópofa főiskolai évek, osztálytársak, tanárok, események, mi történt a családban, a színházban, s icipicit azon kívül. Meg hogy mi megy végbe egy érzékeny, különleges művésznőben, vele, általa és körülötte, ha amúgy a beceneve találóan Magyar Orkán.

A színház valójában beavatás. Egy jó színházi könyv is az. Esszencia! Köszönet érte.

Darvay Nagy Adrienne