Európa Kiadó
A cím akár egy krimié is lehetne. Annál is inkább, mert Jorge Volpi mexikói író Klingsor nyomában címû könyve úgy is olvasható, akár egy krimi. Az Egyesült Államok németországi megszálló erõinek tudományos tanácsadója, a filozófiatörténeti nevet viselõ Francis P. Bacon fõhadnagy 1946 októberében azzal a feladattal érkezik Németországba, derítse fel, ki volt valójában Hitler állítólagos tudományos fõtanácsadója, a rejtélyes "Klingsor", aki nélkül a Harmadik Birodalomban semmilyen fontos tudományfinanszírozási döntést nem lehetett hozni. Létezésérõl a nürnbergi per egyik tanújának elszólása árulkodik. Ezek szerint "Klingsor" elismert személyiség volt, felnézett rá a tudóstársadalom, s mindenben õ mondta ki a végsõ szót, kezdve az embereken végzett kísérletektõl egészen a német atomprogramig. Ki rejtõzhet a Parsifal-legendából ismerõs álnév mögött? Max Planck? Johannes Stark? Werner Heisenberg? Netán valaki más? Bizonyítékok révén leleplezni a nácikkal együttmûködõ fizikust, ez Francis P. Bacon fõhadnagy küldetésének célja.
Tudóst csak hasonszőrű csíphet el, gondolhatta a fenti fikciót a valósággal sejtelmesen egybeszövő Volpi, mert egyik főhőse, az ifjú Bacon szintén tudós, és nem is akármilyen. Első munkahelyén, a princetoni Institute for Advanced Studies falai között maga a játékelmélet klasszikusa, Neumann János a mentora, Albert Einstein pedig távolról csodált kollégája, és olyan vendégprofesszorokat hallgathat, mint például a matematika ellentmondásmentes, logikailag hibátlan világát a matematika eszközeivel romba döntő Kurt Gödel. Bacont épp Gödel előadásán éri féltékeny menyasszonya részéről egy olyan nyilvános atrocitás, amelynek következtében nem maradhat tovább Princetonban, de hogy tehetsége kárba ne vesszen, az amerikai hírszerzés beszervezi, s megbízza a szóban forgó fontos feladattal.
Volpi azonban nem valamiféle lineáris nyomozati históriát ír, hanem intellektuálisan, hogy úgy mondjam, többszörösen megtekert, mozaikos szerkezetű, mégis székhez szegezően olvasmányos regényt. Az egész történetet Gustav Links professzor meséli el, az a személy, akit Bacon Németországba érve előbb gyanúsítottként, majd nyomozótársként kezel. A bajor polgári családból származó Links sose becsülte Hitlert, olyannyira nem, hogy 1944-ben, igaz, csupán érintőlegesen, de részt vett a von Stauffenberg-féle sikertelen összeesküvésben, és mellesleg - a Lipcsei Egyetem matematikusaként - korának legjobb német elméivel állt kollegiális kapcsolatban. Volpi tehát két olyan főhőst hoz regényében össze, akiknek a XX. század első felének tudományos forradalma hivatásszerűen a kisujjukban van. Mindketten magánéletük hálójában vergődnek, és más-más indíttatásból, de mindketten szeretnék Klingsor titkát megfejteni.
El lehet-e jutni az igazsághoz? - minden nyomozásnak és minden ismeretelméletnek ez a kérdés a fundamentuma. Volpi bravúrja abban áll, hogy könyvében erőlködés nélkül csúsztatja egybe a két dimenziót, s mivel főszereplői igazi és fiktív tudósok, Klingsor után nyomozva a szerző végigvezeti az olvasót közelmúltunk kételkedéstörténetén. Olyan intenzív portrékat rajzol a klasszikus fizikát, illetve a matematikát felforgató Neumannról, Gödelről, Einsteinről, Carnapról, Planckról, Heisenbergről, Bohrról és Schrödingerről, hogy nemcsak elméleteik lényegét, de személyiségüket is átnyújtja az olvasónak. Mégpedig játékosan. Hiszen a sejthető, de mindig elillanó bizonyosságot üldöző két férfi eközben saját intenzív szerelmi életét is éli, és a nők - kiváltképp Bacon esetében - számos, a nyomozás kimenetelét befolyásoló galibát okoznak. Külön - bár szerintem a legkevésbé szerencsés - vonulata a regénynek, hogy Volpi a Parsifal-mondát is beleszövi a mesébe, s ily módon a história, az ismeretelmélet, valamint a legenda egymásra vonatkoztatásából kerekedik ki a történet. Talányos könyvről lévén szó, természetesen nem árulom el, tudós, ámbár esendő nyomozóink végül is kiben sejtik Klingsort, már csak azért sem, mert a gyanú a szó bizonyítástani értelmében mindvégig gyanú marad. Más szóval - a Gödel-tételt profanizálva - léteznek állítások, amelyek igazak, de nem ellenőrizhetők, azaz minden rendszerben vannak bizonyíthatatlan lyukak, amelyek termeszek gyanánt felfalják bizonyosságainkat. Így van ez még egy historikus nyomozati munkában is. Létezett-e konkrét egyediségében a nácikat kiszolgáló Klingsor, avagy mindannyiunkban ott rejtezik a hatalommal alkalomadtán összejátszó értelmiségi? Ez az a kérdés, ami Volpi regénye után huzamosan a levegőben marad.
Galló Béla
