József Attila Színház
Réghes réghy comédiaként határozza meg darabját a szerzõ - a mû azonban inkább mint rhoppant rhossz darab jelenik meg a publikum elõtt, rhitka pocshék elõadásban. Léner Péter nevéhez fûzõdik a bemutató: õ igazán tapasztalt és járatos rendezõje sok mûfajnak, de a komédiának éppen nem. Mégis neki illett vállalnia a munkát, ha már az általa vezetett színház drámapályázatán a tiszteletre méltó zsûri - emlékezetesen disszonáns eredményhirdetést produkálva - éppen ezt az alkotást találta a(z egyik) legjobbnak.
Szilágyi Andor, aki maga sem vígjátékíróként aratta eddigi sikereit, épkézláb alapötletét a sekélyes publicisztikus humor és a felszínes utcai politizálás felé mozdította, s ide nem kívánkozó bölcselkedéssel és tréfálkozással is megpakolta. A csak a nyomai által létező medve arra szolgálna, hogy Balog Gyula miniszter úr kielégíthesse páratlan zsákmányra vágyó vadászszenvedélyét. Cserébe a medvét "felhajtó" kistelepülés - miniszteri segédlettel - olimpiát rendezhetne. Ennek az ideának a súlyossága és képtelensége sokkal invenciózusabb és tartalmasabb kidolgozást érdemelt volna, mintsem hogy holmi szappanoperákat majmoló falusiak idétlenkedését, vagy a "medvét" alakító szeszkazán jelentéstelen filozofálgatását kelljen elviselnünk. Robozi Béla miniszterelnök beléptetése a vidékfejlesztési tárgykörű színműbe: hatásvadász fogás, abban a hitben, hogy ez a húzás maga a vakmerőség. A szöveg legerősebb szála a vége felé gombolyodik, a "medve" mellé kerül egy álmedve és egy medve is - jeges- vagy barna-, az tényleg egyre megy -, és a saját medvéje után kajtató maffiózó, Vova Medvegyev szerepében Schlanger András hatásos színészi erőfeszítéseket téve fenyegetheti meg az egész kompániát.
|
Színészi munka helyett általában csak színészi igyekvésről lehet tudósítani. Nincs egyetlen figura sem, akit - a szöveg nyomán - Léner testközelből ismerne, vagy érzékeny instrukciók segítségével fantáziálna. Ebből más nem sülhet ki, mint a silány sémák térnyerése. Katona János nagyon unhatja, hogy színházának ő az ügyeletes delíriumosa. Menyus (a nép fia, homlesz) medvenyomhagyó talpazásában, böfögő szentenciázásában még így is ő a legelviselhetőbb. Nem így a szerepe szerint - meg mindenféle dramaturgiai kényszerűségekből - ugyancsak alkoholkedvelő Gizust, a miniszter feleségét megformáló Vándor Éva, aki teljes tanácstalanságában mintha meg sem próbálta volna elképzelni, miként részeg egy miniszterné. De nem lenne szép dolog kipellengérezni őt visításaiért, szemmeregetéseiért: igényes színház vezető színésznőjére nem bíz ilyen feladatot - mint ahogy Fehér Annára sem Tószika titkárnőt (a beszélő nevek elméssége is árulkodik a textus nívójáról). Regisztráljuk még, hogy Krassy Renáta Gyalogék lányaként sem a vidéki fruskát, sem a pesti művészpalántát nem leli; Lévay Viktória (Fiorella-Bözse) és Juhász György (Fakundó-Jóska) szellemtelen és harsány parodizálással veszkődik; Gieler Csaba izgágán teng-leng, mert Lesi Pufi lesifotós csak a fényképezőgépe révén van beleírva a darabba; Ferencz Valentin tolakodó célozgatások nélkül jeleníti meg a miniszterelnököt; Csonka András mint miniszteri titkár a tökéletesen hiteltelen és megmunkálatlan "szerelmi szál" kivételével lendületesen göngyölíti a szerepet.
Mindezt a színházi zsargon "általános színjátszásnak" vagy "ripizésnek" nevezi. Besenczi Árpád (Gyalog Gyula) és Józsa Imre (Balog Gyula), a két egykori iskolatárs, a két "testvér" sem kivétel ez alól. Egymást sokat lapogatják, a kétdimenziós alakokon azonban nem találnak fogást. Az egész előadás rossz ritmusában mindkettejüknek rossz az ütemérzéke: Besenczi folyton eltunyítja, Józsa nekivadítja a játékot.
Belátható, hogy a közelgő országgyűlési választások - akármi lesz is az eredmény - letörlik a műsorrendről ezt a comédiát (ha Léner e tekintetben a lehető legkésőbbre időzítette a premiert, az direktori bölcsességét bizonyítja). De mindehhez nem kellenek kopogtatócédulák, urnák - elég lesz a közönség ítélete is.
Tarján Tamás